Tartalomjegyzék
- (FONTOS!)
- (Melóniák)
- (kérdéssor)
- (ami volt, elmúlt)
- (Tegnapelőtt)
- (nabumm.)
- (Boldogság :))
- (impressziók rabságában)
- (csakegyidézet)
- (Alptraum)
- (Versikék :x)
- (...)
- (Élet(?))
- (Epigramma)
- (Majd ha...)
- (izé.)
- (Koszinusz tétel)
- (újrakezdés!?.)
- (tespedés)
- (én rontottam el)
- (Függő változók ömlengései)
- (November öt.)
- (misery)
- (Lonely fighting)
- (Tizenöt éves lettem én)
- (Szürke szemmel)
- (Az utolsó után)
- (Talán az utolsó bejegyzés)
- (2010-10-11)
- (túlélem?)
- (Tancsa)
- (én)
- (You're my worst imagine :))
- (slowlykilling in process)
- (AZ ÉLET ÉRTELME.)
- (Stangegoodfeel)
- (A fény az alagút végén)
- (Alone with my camera)
- (élek és tanulok...)
- (Middle school of broken dreams)
- (fuss el véle.)
- (közel a vég, és mégis messze van)
- (nyár van mindig)
- (confused)
- (beírtak, de megérdemlem)
- (plasticdrama)
- (goodbye bolyai.)
- (Odáig vagyok, meg vissza.)
- (Segítség, vakáció!? =P)
- (Waterpolo-woman inside?)
- (Hardest way)
- (2010-06-08)
- (osztálytalan berándulás)
- (Dreamdie)
- (semmi sem változik)
- (Kompetenciám nyomában)
- (Where I am?!)
- (Balaton)
- (sport is life. =])
- (visszafelé haladva...)
- (hiánybetegség)
- (A gyűlöletről)
- (Itt repül a kismadár!)
- (fall in the future)
- (my black hole)
- (I go crazy because of You)
- (looser ...)
- (not the best, but me. :) :()
- (trouble tunnel)
- (nincs cím)
- (a minden egy semmi.)
- (crush)
- (-no understanding-)
- (tudok repülni.)
- (szeretlek, szerda.)
- (Life is my killer.)
- (turn-around)
- (.)
- (Love is like a roller coaster.)
- (beforelife)
- (2010-03-12)
- (Mi az a részegeseset?!)
- (ki akarok szállni.)
- (oh.nevermind.)
- (lebegés a semmiben.)
- (Endly the end.)
- (nem senki, csak egy akárki.)
- (frozenbrain._.)
- (a kudarc gyönyörű.)
- (Deutschland in my heart.)
- (I love my life.)
- (Jól csinálod, emós! =])
- (Nem tud6om.)
- (untalented)
- (tétel. =})
- (miért én?!)
- (vasalatalan hajjal picit nehéz.)
- (I hate my life.)
- (NEVER gonna win...)
- (erre varrjál gombot!)
- (Fuck That Shit!)
- (a középsulik harcolnak értem...)
- (shit sentence.)
- (felvételi)
- (yuppíj.)
- (de én nem adom fel!)
- (tihs is the die)
- (szédület)
- (holnap megyek Réévfülöpree.)
- (bulldog karácsonyt._.)
- (szüneet wáán)
- (big things :>)
- (A hülye osztály napja)
- (motiveless)
- (Katze meg akar halni, mert...)
- (magasröptű gondolatok)
- (tizenkettő tizenkettő)
- (:s)
- (az élet szép, csak én vagyok)
- (annyira BOLDOG vagyoook._.)
- (december eggy.)
- (derégen nemírtam. :\)
- (woah?!)
- (why love I this anti-emo?!)
- (._.)
- (about hospitals)
- (=/)
- (erse note. :S)
- (2009-09-09 xD Xd XD xd)
- (im a katze. hate me.)
- (p:)
- (első nap az iskolában)
- (holnap suli.)
- (malŝatintoj.)
- (holnapután évnyitó)
- (hívogat az iskola...)
- (www.dead.cat)
- (:€)
- (jujjdejjó.)
- (fakk, fakk, fakkivágás ˙.˙)
- (ilar ilar ilarie o-o-o)
- (mrgint itthon)
- (uncsíí.)
- (szüneeeeeet.)
- (holnap még lesz suli... :@)
- (uccsóelőtti nap)
- (=D)
- (ballagjuunk el)
- (guineapigs core)
- (méég haat naap)
- (na hol van az alula.)
- (fuckin' life)
- (hogy miért is utálom a keddet?)
- (visszajöttem neeeeee)
- (elmegyek eaaaaaz)
- (Somewhere over the rainbow...)
- (yeeee)
- (az őrület határa.)
- (agRessive giRl)
- (Swimming is the answer...)
- ((L))
- (annyira nem tud érdekelni.)
- (mert sonka.)
- (kiközösítve)
- (zéélsőőn.)
- (holnapután osztálykirándulás.)
- (ennyik vagytok :])
- (ésakkor mivan.)
- (yuy.)
- (tesióra)
- (cry.)
- (Révfülöp)
- (football_star)
- (Értem én, csak leszarom.)
- (iskolai traumák...)
- (megint hétfő van bazz.)
- (utálat)
- (hypersuper)
- (hate monday.)
- (honvágy)
- (Animéés karakterem xD)
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/291968
|
...
"Don't feel my pain, just smile back."
Valami árnyékot vet a padomra. A vizsgafelügyelő egy villámgyors mozdulattal kirántja a fülemből az MP3 lejátszó fülhallgatóját. Így az egész terem hallja a következő sort, And when I'm gone, a vizsgáztató pedig azt mondja:
- Ki van rúgva.- és nyugodtan zsebre vágja a lejátszómat. Zene nélkül maradtam.
Csak halványan, homályosan látszik a külvilág. Egyetlen joghurtot ettem reggelire, mert fél nyolcra kellett jönni vizsgázni, nem volt idő. Sosincs idő. Folyton tanulni kell, mert ha még egy tizedet romlik az átlagom, lecsökkentik az ösztöndíjat. Kábán felállok, és lassan, szédelegve elhagyom a termet. Érzem, ahogy a csoporttársaim némán néznek utánam.
Szétnézek a folyosón. Sehol senki. Ólomlábakkal megindulok lefelé a lépcsőn, valami drogos kábulatban, pedig a drogozás és én két külön fogalom. Ez csak az éhség. Kiérek a szabadba, megcsap a hűvös februári szél. Hirtelen belehasít az agyamba a zene kínzó hiánya. Nem tudom, hogyan tovább, mert az állandó zaj tartott életeben. Még a laptopomon se hallgathatok zenét, mert elromlott, és nincs informatikus haverom, aki megcsinálná. Egyáltalán semmilyen barátom sincs. Nem beszélek senkivel, csak a szobatársammal, vele is tőmondatokban. Az alapvetően pocsék kapcsolatteremtési képességeim csak romlottak, ahogy nőttem, és az autizmus se nagy segítség. Igazából azért nem beszélek, mert nem tudom, miről beszélhetnék, és kivel. A csoporttárs lányok és a szobatársam ugyan kedvesek velem, de az ő világuk nem egyeztethető össze az enyémmel. A többieket az egyetemről meg még annyira se ismerem.
Való igaz viszont, hogy a gimnáziumi nagy (viszonzatlan) szerelmem is ide jár. Egyik nap egy lánnyal kézenfogva láttam sétálni a folyosón. Berohantam a legközelebbi lányvécébe, és belevágtam a farzsebemben hordott pengét a csuklómba. Rettentően fájt, de nem törődtem vele, csak mélyítettem tovább a sebet. Rövidesen eszméletemet vesztettem. Az inetnzíven tértem magamhoz. Innen átszállítottak a pszichiátriára. Egy orvos kérdezgetett, de én nem válaszoltam neki semmit, mert ott éreztem egy gombócot a torkomban, ami egyszerűen nem hagyott megszólalni. Az orvosok a viziten aggódva súgtak össze. Rengeteg gyógyszert kaptam.
Utoljára 15 éves koromban feküdtem pszichiátrián, szintén öngyilkossággal, akkor még gyerekosztályon. A felnőtt pszichiátria nem olyan, mint a gyerek, hanem sokkal rosszabb. Nem vigyáznak ránk annyira. Egy drogos ellökött a folyosón, lehorzsoltam a térdem, és sírtam, mint egy kisgyerek. Többnyire ott is az MP3-at hallgattam, mert a fülemben volt, mikor felvágtam az ereimet, és valahogy ottmaradt a zsebemben. Szüntelenül a fehér kötést néztem a csuklómon, egyszer még le is szedtem, és megpróbáltam kiszedni a fekete, horgászzsinórszerű varratokat. Az egyik nővér megtalált, ordítozni kezdtek velem, valaki meg is ütött, és gyorsan bekötözték a karom. Attól kezdve mindig figyeltek rám.
A huszonnegyedik napon (mert számoltam a napokat, egy tollal rovátkákat húztam az éjjeliszekrényem oldalára) lerohantam egy orvost a folyosón, és elkezdtem neki beszélni. Még mindig nehéz volt, meg kellett küzdenem minden egyes mondatért. Mégis, szinte ömlöttek belőlem a szavak. Másnap megkersett a saját orvosom, neki is elmondtam mindent, és azt is, hogy szeretnék kikerülni. Olyasmiket válaszolt, hogyha kétszer megcsináltam, harmadszor is meg fogom, és hogy nem bízik bennem. A gyógyszeradagot nem csökkentették, de két hét múlva kiengedtek. Kirendeltek nekem egy pszichológust, akihez később nem jártam el, mert úgy gondoltam: minek, ha úgysem tud rajtam segíteni? Csak időpocsékolás.
Miután kikerültem, rengeteg anyaggal voltam elmaradva, és éppen belecsöppentem egy vizsgaidőszak kellős közepébe. Mivel senkivel sem voltam beszélő viszonyban, megkérdezni sem tudtam, mit veszünk éppen. Nagy nehezen mégis sikerült megtartanom a négyegész fölötti átlagot. Az, hogy most kirúgtak, viszont végeztes lehet. Az ösztöndíjból élek, ha lecsökkentik, már nem fog telni menzára. Akkor marad a kutyaszalámi kenyérrel, mint hétvégén. Hétvégére nem megyek haza, mint a normális kollégisták, mert nincs hova hazamennem. A kollégium ürességtől kongó folyosóit járom, mint egy éhenhalt diák szelleme. Ma péntek van, ami azt jelenti, hogy mindjárt itt az "üresség" ideje. Lerogyok a kényelmetlen ágyamra, és előkapok egy tankönyvet. Nem vastag ugyan, de egy árva szót sem értek belőle, és nincs, aki elmagyarázza. Csak kínlódom. Viszont nem is gondolok arra, hogy abbahagyjam az egyetemet, vagy hogy átmenjek más szakra. Ez az életem értelme, hogy építészmérnök legyek, és bármire képes vagyok, hogy az álmomat megvalósítsam.
Öt óra keserves tanulás után (csak ebédelni mentem el) hirtelen zajt hallok. Felnézek. Megjött a szobatársam.
-Szia. -mormogom az orrom alatt, és már visszamerülnék az érthetelen maszalgomba, de ő nem hagy.
-Hello. Jól vagy? Rémesen nézel ki!
Nem, nem pszichológusnak készül, hanem vegyészmérnöknek, de a lélekbúvár szakma véleményem szerint sokkal közelebb állna hozzá.
-Há' persze. Csak a vizsgán kirúgtak.
-Mért?
-Zenét hallgattam.
Most már békén hagy. Elég könnyen sikerült kiisemrnie, és hozzászoknia a szeszélyeimhez. Aranyos lány. Csak egyszer borult ki. Még szeptemberben rájöttem, hogy túl hosszú a hajam, és vadállati arccal kértem tőle egy ollót. Rémülten ideadta. A fürdőszobai tükör előtt őrült indulattal vágni kezdtem a hajam, egészen rövidre, egycentisre. Néhányszor belevágtam a fejbőrömbe, a vér vékony kis csíkokban folyt le az arcomon. Ő a mentők számát tárcsázta, és ordított bele a telefonba, hogy:
-Szétvágja magát!
Ki is jöttek a mentők, de addigra szerencsére lenyugodtam, így nem vittek el. Másnap reggel vettem egy kék parókát egy közeli fodrászatban, mert nem akartam ilyen hegekkel borított fejjel bemenni előadásra. A csoporttársaim csak bámultak rám, de egy szót se szóltak.
És már reggel van, magányos, üres szombat reggel. Elindulok a Tescóba kenyérért és kutyaszalámiért, mert másra nem telik. Nem az állateledel-osztályra megyek azonban, hanem az édességekhez. Sokáig nézem a szilvás Milkát. Végül lassan kinyújtom a kezem, és beteszem a kosárba. A pénztárnál fizetek, körülbelül annyiba kerül, mint egy rúd kutyaszalámi és egy kiló kenyér. Visszaérek a koliba, az ágyamon ülve letörök egy sort a csokiból, ez a reggeli. Az élet pont így szép...
|
