Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Arkhimédész naplója


Thalész [291968 AL], gazdája Arkhimédész
Függő változók ömlengései

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/291968
Függő változók ömlengései

Próbálkozások. Vége a szünetnek. Visítós, ellenszenves vidámság, majd üres, értelmetlen szomorúság. Fájdalmas hullámzás. Most sem írok, csak halmozom a közhelyeket. Közhe-lyeek?! Csak azokat ne! Akkor már inkább unalmas tények buta érzésekkel fűszerezve.
Nem volt első órám. Felmentem a galériára, hogy várjam az egyetlen embert, akiben vakon hiszek. Mert nem ember, hanem isten. Váratlanul odajött hozzám Reni, és beszélgetni kezdtünk. Azt hittem, végleg lőttek nekünk, de most sem ringatom magam hamis ábrándokba. Olyan volt ez vele, mint egy újrakezdés, a fekete lovas Barnaherecegemről beszéltem neki, aki nem jött. Meg matekot tanultam, mert pont az maradt el, amit a legjobban szeretek, és nem bírtam magammal. Új módszer, sokadfokú egyenletek. Matekos agy. Az óra további részében az AF-en voltunk egy szimpi humános lánnyal. Furcsa vagyok ilyenkor magamnak. Nem vagyok boldog, csak olyan "művidám", sokat beszélek, gyorsan, és visítva. Legbelül, a komoly felnőtt részem ilyenkor szégyenli magát. Valahogy ez csak átmeneti vidámság, mint a drog, és kiábrándulás követi. De a pillanatban megvan a hatás. Odarohantam az AF.02-höz, mert ott volt a 10.e 2. csoport matekja, és az egész csoport engem bámult, ahogy be-belestem hozzájuk az ajtó üvegezett részén. Nem láttam Danit-Istent-Barnaherceget. A humánosoknak sokat mutattam magamból kis idő alatt, erre megállapították, hogy Biczóval illek össze, az osztályuk főstréberével, aki a lelkes töritanárnőm fia. Reni szerint a srác pont olyan, mint én. Ráadásul egy humán osztályban az egyetlen, aki szereti a matekot...
Következő óra angol, majd német. A humánosok nincsenek sehol. Veszek magamnak egy kávét, de nem jó, és kések miatta németről. Nem értek a nyelvtanból semmit. Sajnos nem is érdekel, és így nagyon nehéz. A magyar nyelvtan sem jobb. Azzal kezdtem az órát, hogy hátraestem a székkel, és bevertem a fejem a falba. A továbbiakban felváltva estem ki és zuhantam vissza az óra agyrohasztó valóságába. Amit éppen hallottam, azt leírtam, de egy szóra sem emlékszem. Nagyszünetben lélekszakadva lerohanok Viki nénihez, aki ideadja a 10.e névsort. (Van egy új lány, de már tudom a nevét. :) Rettenetes ordításba kezdtem, ahogy megláttam: úgy egyszerűen, fekete-fehéren, Kovács Dániel, határozottan a 10.e tagjaként. Az egyik felem sejtette, mégis fordult velem egyet a világ. Csak később, a hideg kövön ülve villant át az agyamon, hogy ez esetleg egy másik Kovács Dani, mert a 9. évfolyamon is "csak" 3 van... :| Aztán, tesi. Rohanok, mint az állat, összevont óra, a 10.h-sok ledöbbenve néznek. Szünetben dzsekit veszek a pólómra, és kiülök az udvar hideg kövére, az árkádok alá. Ez az egyik, szinte már szokásossá vált rejtekhelyem. A TÁG-ban sok a rejtekhely, de kell is 1200 diáknak, elvégre is nem mindenki lehet kitörően vidám társasági lény... Bár még nem fordult elő velem, hogy a saját helyemre megyek, és egy másik lányt találok ott, ahogy a fejét a térdére hajtva némán, könnyek nélkül zokog. Láttam viszont egyszer egy síró lányt az alagsorban, akit a barátnője vigasztalt. Engem senki sem vigasztal, de még ha akarna, akkor sem tudna. Pedig nem vagyok sem picsogós liba, sem mély lelkivilágú érzékeny egyén, akit szokatlan gondok nyomasztanak, sem emo. Azaz nem tudom. Csak zavarodott vagyok, és mindig szomorú. :×
Még egy dupla info. Szánalmasan béna vagyok, pedig máskor "remekelek", Baksának folyton körülöttem kell ugrálnia.Az ebédlőben nem adnak nekem kaját, még nincs jegyem, mert a pótbefizetéskor fogok fizetni. Lakjak jól az ötperces fejtegetéssel... Végigültem Renivel az ebédelést, és már megint kezdünk holtpontra jutni. Nem tudom, mi értelme a "barátságunknak" egyáltalán. Nincs semmi közös érdeklődésünk, nem értjük meg egymást, mégis, valami láthatatlan erő vonz minket egymáshoz, ki tudja, mi... :D
Gyalog elmentem a szemészetre, de időpont kell, megőrjítenek a földhözragadt bürokraták. "Haza" Papához, végre eszek, de neki is csak fejtegetni tudok. Szerinte ez filozofálgatás, és nem érti, de akkor is őt szeretem a legjobban az egész családból, mert az egyetlen, aki egyáltalán meghallgat. Meg ezenkívül is. :) Az egyetlen, akit nem kitaláltam.


A valóság kiábrándító. Az élet rossz játszótér. Az emberek rossz játékszerek. (Nem is értek hozzájuk...) A képzelgés megtéveszti a józan embert. A Herceg haja bebarnult, mert kikopott belőle a szőke festék. A kétkerekű lova meg befeketedett a szmogtól, annyit járta vele a várost. Fájdalmas a matematikus csalódása, mikor ráébred, hogy nem logikus a világ, hogy nem egy egyenlet az egész, csak megoldod, és a logx2 képébe röhögsz. Jó is lenne...


Dúl az akarat és remél
Nyűglődik a lélek és fél
Támpontok a múltban
Kérdések a mában
Válaszok a holnapban
Az élet csupa szeszély

Loptam. Egy bizonyos (és roppantul aranyos) 'Krizli' felhasználótól. De idevaló.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat