|
hanna naplója
hannamanna [46330 AL], gazdája hanna
2005. február 23.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/46330
|
2005. február 23.
nos igen...akkor asszem mért is ne írhatnám le a véleményemet..
szétszórt, fogyatékos, idióta, háborodott, összezavart, szórakozott vagyok... sajnos nem tudok életeket megmenteni, nem tudom megmenteni a világot, pláne nem tudok megfelelni minden egyes embernek aki valamit is vár tőlem. SAJNÁLOM!!! komolyan. de nem megy. főleg most nem. és talán nem is akarok. a saját életemet szeretném élni, hogy aztán majd azt mondhassam később hogy igen...a magam ura voltam és ez a legfontosabb a világon. nem akarok sziveket összetörni, sem megbántani senkit sem. jogom sincs ahhoz, hogy megítéljek mást, és hogy beleszóljak más életébe (!!!)
de sajnos néha beleesek abba a hibába, hogy túl sokat mutatok meg magamból, így hagyok támadófelületet, ezt persze sok ember kénye/kedve/hangulata szerint kihasználja. persze ez csak az én hibám. változtatni kéne. ez van.
sokszor félreérthető vagyok, bár egyre jobban törekszem arra hogy ne legyek az és úgy érzem mostanában egész jól csinálom ezt. ha ez nem így van, akkor szóljon az akinek szól ez, és változtatok a dolgon.
és még van egy dolog, ami asszem a legfontosabb. soha senkinek nem hagytam eddig hogy ítélkezzen fölöttem, vagyis nem is fölöttem, hülyén mondtam...fölöttem lehet, szarok rá, ha építő jellegű kritika, akkor talán meg is fogadom és megköszönöm...de az életem, a saját belső magánügyeim...amíg valaki nem ismeri a dolgaimat, nem tudja miken mentem keresztül vagy épp miken nem, nem érzi át azokat az érzelmeket vagy helyzeteket amikről éppen beszél, addig tabu.. szent és sérthetetlen. senki ne mondjon ítéletet addig bizonyos dolgokról, amíg nem ismeri a helyzetet. egy kicsit belelovallom most magam ebbe, ezt is tudom...de úgy a lényeg az stimmel. és mostanában sok embertől kaptam nagyon odabaszós véleményezést, ítélkezést stb... de nyilván ez is az én hibám, mert nyitott vagyok és naív. én még azért szeretnék megbízni az emberekben, és szeretnék hinni, és szeretnék reménykedni...mégha mostanában az ellenkezőjét is mondogatom, akkor is. és még ha az ellenkezőjét is tapasztalom, akkor sem adom fel. majd egyszer találok valakit aki nem él vissza ezzel és elfogadja ezeket a "hibáimat"
|
Problémás tartalom jelzése
|
