Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/46330
|
október 26.szerda
NAH...
konkrétan szar volt ez a meló, a 10 nap helyett csak kettő volt, tehát pénzügyileg nem jártam jól... nem panaszkodom, az a pár ezres is jól jön, de persze nem így lett megbeszélve ez a dolog, nem így készültem rá lelkileg..:)
mindegy, szar az élet, miért is lepődöm meg újra és újra..
a hétfőm érdekes volt, mármint a mozi béjbbel. fel volt pörögve és ez jót tett nekem ,azután a szar fáradalmas nap után, amikor is egész nap pakoltam, szortíroztam és már mindenhol dobozokat láttam.. feldobott, azzal meg pláne hogy kitalálta: borozzunk...egy kis feszkó levezetés...érdekes, színtisztán meg tudjuk ölni egymást, de egy kis borocska máris old mindkettőnkön és olyankor kezesbárányok vagyunk egymással... most egy kicsit túl is lőtt a célon, és mondott egysmást, ami megmozgatta a fantáziám...
nagyon szeretjük egymást, vagyis úgy mondom, nagyon szeret ő engem, mint barátot, és én is próbálom ezt elfogadni, hogy nincs több reményem (persze ezt nem mondom neki, csak úgy magamban rendezgetem a lelki dolgokat amik ezzel a mi kis barátságunkkal járnak) de valami kis apró jelzéssel mindig visszaránt engem a reménykedési státuszba.. ez szemétség, talán ezzel ő pontosan tisztában is van, ezt nem tudom... de amikor együtt vagyunk, mindig ott van kettőnk között az a kis több, ami azt jelzi, nem csak barátok vagyunk. és még csak nem is részemről, mivel büszke precíz és (ilyen helyzetben) rideg ember lévén én abszolút tartom magam a határokhoz, amiket a szakítás által meghúztunk. de ő mindig többet jelez számomra, és mostmár el is mondta nekem hogy nagyon nehezen tudja visszafogni magát velem kapcsolatban. hétfőn megint kicsit olyanok voltunk mint a kapcsolat eleji párok...huncut szemekkel néztünk egymásra, feszegettük a másik határát, tűrőképességét, és hogy meddig mehetünk el...mint az oviban... a kisfiú meghúzza a kislány haját, ezzel tudtára adva, tetszik neki... nálunk is ez volt egy darabig, mintha nem is történtek volna meg az ez előtti dolgok, mintha nem is lett volna ezelőtt kapcsolatunk egymással, mintha nem is ismernénk egymást ennyire.. a moziban a durva és brutális lelki-pszichotragikumú film ellenére folytattuk a huncutságainkat, majd amikor átadtuk magunkat a filmnek, ledöbbenés közepette egymással összegabalyodva ültünk ott, és anyáztunk, mért is van karfa a székek között... furcsa volt és egyben jó is, megmelengette megint a szívemet, bárcsak mindig így lenne közöttünk minden és megállna az idő - gondoltam... de persze hamar elmúlt, hazamentünk, a villamoson csináltuk a fesztivált, mindenki minket nézett..két megállóval az övé előtt összekötötte a sálamat a kabátjának a zsinórjával, persze részemről a hideg magatartás, jól lecseszerintettem és mérges fejet vágva próbáltam kibogozni a csomót amit alkotott.. már vagy hárman jöttek segítségünkre, ő nem hagyta magát, majdnem leszálltam vele, de az utolsó pillanatban sikerült... ő leszállt én pedig már arra gondoltam, milyen jó volt egy kicsit azt a gondtalanságot érezni, és nem arra gondolni hogy holnap munka...még egy kettőt odavágott lentről, jót röhögtem, aztán elindult a villamos és ezzel egyúttal elindult gondolataim sokaságának és a bennem felébresztett érzéseknek a szanálása is. gyorsan el akartam felejteni ezt az estét, nehogy újra olyat érezzek ami fájdalmat okozhat, ha újra találkozunk. meg úgy amúgy is. de nem kellett sok, hogy rájöjjek, ez az érzés el sem múlt bennem, eddig is ugyanígy szenvedtem tőle, de újra akartam érezni , hogy vele vagyok, hogy szeretem és láthatom, a gondtalanság amit vele érzek soha el nem múlik.. amikor vele vagyok, nem rágódom semmin, boldog vagyok és bolond is egyben és ez jó. nem tudom mikor találok még egy ilyen férfit, akivel ezt érezhetem és akiben maximálisan megbízhatok. béjbbel úgy vagyok, hogy vakon követném bárhová, ő az egyetlen, aki mellett biztonságban érzem magam és biztosan tudom, megóvna bármivel szemben. nem tudom miért ragaszkodunk így egymáshoz, de ha nem látnám, hamarabb túl tudnék rajta jutni. még indig erősebb a szívem, mint az eszem, és nem tudom jó-e ez vagy sem, csak sodródom az árral és hagyom hogy vezessen..még most is, pedig elvileg már nincs úgy közünk egymáshoz. ő is ragaszkodik, mindig hív, tegnap is beugrott, ma is felhívott valami béna szöveggel, számontart, ellenőriz. és mégsem bánom. a szerelem egy rohadt érzés ilyenkor. mankó vagyok neki, de mégsem kellek. viszont nehezen fogja vissza magát. erősen tartja magát, de látom rajta hogy szüksége van rám. nem tudom mit akar, vagyis nem akarom tudni. de itt fog hagyni, mielőtt feleszmélhetnék mi történik. januárban kilép az életemből és talán jobb is lesz. addig meg csak kínlódom, de mégis boldog vagyok, hogy így van. utána magamba fogok zuhanni, el fogom veszíteni az egyetlen embert, akivel jól érzem magam és aki tud is rám időt szakítani, hogy együtt legyünk. akinek fontos vagyok. nem vagyunk együtt mégis maximálisan együtt vagyunk. se vele se nélküle. szar egy helyzet. jó így ahogy van és szeretném megállítani az időt. :(
|
