Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/46330
|
október 17.hétfő
ma lájtos napom volt...itthon lazultam ahogy terveztem, kipihentem a hétvége fáradalmait:D holnap már sűrűbb lesz, és érzelmileg is stabilizálnom kell magam, ha azt akarom, hogy minden flottul menjen majd. most érzelmi viharok sokaságába tartok belebukni, de ezt megelőzve, először is a fejemben kéne helyrerakni a dolgokat. persze ez mindig nehéz ügy, mivel a szívnek nem lehet parancsolni, még ha tudjuk is hogy kellene lennie a dolgoknak. ugyanakkor meg magamraerőltetni sem akarok semmit, sem felesleges érzelmeket, sem pedig kínos hallgatást, meg kéne próbálnom valahol a középső utat megjátszani, a lényeg, hogy utána ne érezzem magam kellemetlenül. próbálok kitörni abból, amiben most vagyok jelenleg, néha úgy érzem, fel tudnék robbanni. de ezt is magamnak köszönhetem természetesen, én állítok magamnak akadályt, a túláradó érzelmeim lekötik minden egyes porcikámat és nem tudok megállj-t parancsolni. sőt, lassan képzelgek is és olyan dolgokat akarok bemesélni magamnak, amik nem léteznek valószínűleg, csak szeretném hogy létezzenek. lassan beleőrülök ebbe.
ugyanakkor meg az a fránya kulcs ott van valakinek a kezében, de maga sem tudja mit csináljon vele. amiről beszéltem. ez a valaki megmentene engem sok dologtól de nem tudom meg akar e menteni. egyelőre áll azzal a kulccsal és hülyíti magát is feleslegesen. nem szeretem a bizonytalanságot. megijeszt. és nekem ijedelmekre nincs szükségem. ijedezek amúgy is eleget. de ne játsszanak azzal a kapuval mert nem bírnám elviselni ha még egyszer csalódnom kéne magamban elsősorban. még be találnám a végén falazni azt a kaput és akkor onnan se ki se be semmi. és még azt mondják hogy a szerelemben mindig hinni kell. csak tudnám hol marad akkor az a csodás női megérzés, amikor méltatlan kezekbe kerül a szívem. akkor minden mindig eltörpül az érzések mellett. ki kéne írtani egyszer s mindenkorra az összes érzelmet a lelkemből. persze ezt most csak úgy mondom, mivel valahogy érzem, hogy az a kulcs most sincs jó helyen. vagyis pont ez az hogy nagyon is jó helyen lenne, ha nem érezném ezt a bizonytalanságot. fogalmam sincs. nincs kedvem a holnapi mizériához. bájfecsegés a semmiről, közben már így is többet érzek a kelleténél azt hiszem. ugyanakkor meg még bennem vannak a régi sebek, nagyon is nyílt sebek ezek sajnos, nem tudom mit kéne hogyan meddig miként stb... csak tudnám hol rontok el mindent... megint felhúzták az agyam, közben előre látom mi lesz holnap. kínos beszélgetés amiből én fogok rosszul kijönni. mutatni nem fogok semmit az nem az én stílusom, de belül meg fogok őrülni újra és újra. és a sors fintora ismét: holnap vetítik azt a filmet amit már régóta meg akarunk nézni béjbbel és már smst is írt, hogy menjünk..nos én akkor leszek újabb érzelmi válságomban és meg fogom bánni hogy nem mentem vele, a biztos szokásos stabil fájdalomba, a marha irónikus már-már őrült képzelgéseimmel..már maga ez őrült egy szituáció..válasszak a rossz és még rosszabb ám megszokott kitaposott út között. nehéz egy ügy, viszont mindig ott van bennem a remény, mégha olyan marha pesszimistának is tüntetem fel magam. mindig ott van az a kis "mi lett volna ha..?!" ami nem hagy nyugodni. már választottam és a megszokott rosszabb út helyett a kockázattól nem mentes rossz utat választom. lesz ami lesz. bár nem szeretek kockáztatni. csak tudom hogy ez újabb csalódást is okozhat. sőt ami még rosszabb úgy érzem okozni fog. nem akarok most letörni, amikor úgy érzem kezdek egyenesbe jönni. holott meg rohadtul nem, csak nő a fejemben a zűrzavar, ez pedig egy újabb dobásom, ami beletaszít az újabb önsajnálatba, fájdalomba és csalódottságba. nem tudom mi van velem, talán ennyire instabil lennék? majd holnap kiderül. mindenesetre választani muszáj. én megtettem a többi nem rajtam múlik. majd a sors eldönti..valahogy imádok mindent a sorsra kenni, így kicsit azért könnyebb.
|
