Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/67464
|
A kettős erkölcs
A kettős erkölcs egy fogalom, mely elég régóta létezik a társadalomban. Nevezetesen arról van szó, hogy másképp nevelik a fiúkat, és másképp a lányokat. Amit szabad egy fiúnak, azt nem biztos, hogy szabad egy lánynak is. Kettős mércével mérik őket, és többnyire a fiú kerül ki győztesen, mert neki sokkal több mindent szabad, már egészen kiskorától kezdve.
Egy fiút úgye lazán elengednek már elég korán bulizni, akár hajnalig, míg egy lánynak pontosan megadják, hogy mikorra legyen otthon...
Egy fiú egyedül is elmehet az éjszakába, míg egy lány sokszor még akkor sem, ha már barátja van, és az leteszi a nagyesküt, hogy vigyáz a mama egy szem kislányára...
Egy fiúnak lehet sok barátnője, míg egy lánynak, ha sok barátja van, hamar kap egy jelzőt....
Erre mondok is egy példát.
Tegyük fel, van egy szülő, mondjuk apuka, és az egyik esetben van egy 16 éves fia, a másikban meg egy 16 éves lánya.
Az "A" eset
A fiú elmegy egy egyhetes nyári táborba. Mikor hazajön, a következőket meséli: "Képzeld, Apa, ez alatt az egy hét alatt 5 lányt dugtam meg!"
Ebben az esetben az Apa megveregeti a fiú vállát, és arra gondol: "Igen, látszik, hogy ez az én fiam!"
A "B" eset
A lány elmegy egy egyhetes nyári táborba. Mikor hazajön, a következőket meséli: "Képzeld, Apa, ez alatt az egy hét alatt 5 fiú dugott meg!"
Ebben az esetben az Apa ..... hát.... minimum elgondolkodik....
Hát ez a kettős erkölcs. Amit szabad az egyiknek, nem szabad a másiknak. Ezzel lehet egyetérteni, lehet azt mondani, hogy ma már más világ van és ez nem igaz, vagy lehet lázadni ez ellen, és azt mondani, hogy mindenkinek mindent szabad...
Én magam tulajdonképpen nehezen tudom eldönteni, hogy melyik oldalon állok, mert egyrészt azt vallom, hogy a lányoknak, vagy általában bárkinek ugyanannyi joga van bármihez, mint bárki másnak (vagyis egyszerűbben: mindenki teljesen egyenlő, kortól és nemtől függetlenül) másrészt viszont nem értek egyet azzal, hogy állandóan új és új partner kell, és ezért nem is tesznek kísérletet sem a fiatalok arra, hogy egy adott embert úgy igazán mélyen megismerjenek. Biztosan arra gondolnak, hogy minek is, ha úgyis tudom, hogy úgysem fog sokáig tartani... Ezt a hozzáállást nehezen tudom elfogadni, sőt, egyáltalán nem. Nem hiszem, hogy több felszínes kapcsolat összességében többet érne, mint egy vagy két komolyabb.
A nyílt és szabadságvágyó énem ezt mondatja velem, hogy mindenki éljen úgy, hogy helyesnek érzi, és csinálja azt, amihez kedve van, úgy, akkor és addig, amig jól érzi magát benne. Hiszen részben én magam is ilyen vagyok, mert nem igazán foglalkoztat, hogy a velem kapcsolatos dolgokhoz mit szólnak más emberek. Senki nem adott nekem semmit, ami feljogosítaná arra, hogy bármilyen szintű elvárásai legyenek velem szemben...
A másik, kicsit komolyabb énem viszont azt vallja, hogy mindez csak addig mehet szabadon, amíg ezzel más embereknek nem okozunk kellemetlenséget, fájdalmat, vagy bármi ilyesmit. Főleg azoknak, akik közel állnak hozzánk. Csak addig lehetünk "szabadok" amíg az önbecsülésünket nem veszítjük el, amíg egyenesek és tissztességesek tudunk maradni, és amig van hitelünk. Ez pedig már jóval keményebb dió... sokan bele is buknak a feladatba.... Azon a ponton pedig, mikor valaki a tisztességét és a hitelét veszíti el, valamit elveszít emberi mivoltából is...
A legnagyobb gond pedig az, hogy ezt sokan fel sem ismerik.
|
