Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/67464
|
A szívesség
Szivességet akartam tenni valakinek. Az ügynek - szinte már természetesen - az lett a vége, hogy megint én vagyok a hülye...
Befizettem egy oldalra, filmeket töltöttem le. Olyan mozifilmeket, amit nem láttam moziban, de szívesen megnéztem volna. Minden rendben volt, megkaptam az azonosítót, és nekiálltam tölteni. Miután kiválasztottam az engem érdeklő filmeket, körbenéztem még a választékban. Megláttam egy ANIME filmet, ami engem egyáltalán nem érdekel, viszont eszembe jutott, hogy ismerek valakit, aki viszont él-hal ezekért. Gondoltam, ha már úgyis több gigányi filmet töltök le, akkor egyel több, vagy kevesebb igazán nem számít, tehát leszedhetem azt is. Tettem mindezt azért, hogy megkérdezzem az illetőt, hogy hátha nincs meg neki, és érdekli.
Itt kezdődött a történet.
Miután leszedtem a filmeket, fel is dobtam az illetőnek egy levélkét az iwiw-en, hogy ezt és ezt találtam, ha kell neki, szívesek kiírom egy DVD-re, aztán megkaphatja, mivel tudom, hogy ő szereti ezeket. Szal jeleztem neki, hogy megvan, és ha érdekli, szóljon.
Az első érdekesség ezután következett, ugyanis egy hét elteltével sem kaptam választ. A levél státuszán látszott, hogy olvasta, de mégsem reagált semmit. Az ilyent sosem értettem. Ha én kapok egy levelet, azonnal, még frissiben válaszolok rá, amint olvastam. Persze előfordul, hogy 2-3 napig nem jutok géphez, de nyilván addig nem is olvasom, ha ír nekem valaki. De amint olvastam, válaszolok is. Ez alapdolog. De úgylátszik, csak nekem az...
Na mind1. Már épp ott tartottam, hogy akkor letörlöm a fenébe, minek foglaja a helyet a vinyómon. (1.5 GB-os filmről van szó), amikor mégis befutott a válasz. Igen, persze, érdekli, de jó, hogy megvan, szuper, persze hogy kell neki.
Rendben van, gondoltam. Még azt is megkérdeztem tőle, hogy számítógépen, avagy asztali DVD-n akarja-e majd nézni... merthogy akkor az annak megfelelő formátumra konvertálom a cuccot...
Neki is álltam, megcsinálgattam, még DVD-menüt is szerkesztettem hozzá, kiírtam egy lemezre, szal télleg normálisan megcsináltam az egészet. Amikor kész lettem vele, megkérdeztem, hogy akkor hogyan is fogja megkapni. Mert hogy ő Bp-i, én meg Pécsi vagyok, ugyebár. De mondtam neki, hogy szoktam fent járni Bp-en, egy ilyen alkalommal majd elviszem magammal, és neki csak ki kell jönni érte. Megbeszéltük, hogy ez így de jó is lesz.
A további érdekességek itt kezdődtek. Ugyebár alapállapotban szerintem az lenne a normális, hogy ezekután neki kellett volna érdeklődnie, hogy mégis mikor is járok arra, meg hogy hogyan is találkozunk. De nem. Egyáltalán nem érdekelte a dolog. Amikor én jeleztem, hogy na, most megyek, akkor persze ő sose ért rá. Msn-en beszéltünk, de mindig volt más dolga.... Ezt meglehetősen furcsának tartottam....
A történet hirtelen véget ért. Egyik nap írtam neki egy sms-t, hogy akkor megyek fel másnap, viszem a lemezt, és hogy akkor jöjjön ki, és minden okés lesz, vagy ha nem jó neki, akkor szóljon.
De nem szólt. Sem azt, hogy okés, sem azt, hogy nem az.
Itt megint az jön be, hogy számomra az a természetes, hogy egy bejövő, választ igénylő sms-re azonnal, különleges esetben 10 percen belül, katasztrófa esetén maximum félórán belül válaszolok. Minden esetben. Kivétel nincs, és nem is lehet.
Tehát semmi válasz. Másnap, indulás előtt ismét írtam neki, kissé indulatosan, hogy akkor mi a rák van, vigyem azt a tetves lemezt, vagy ne!?
Semmi válasz.
Két nap múlva küldött egy üzit, hogy nincs pénz a telefonján, azért nem tudott írni, és egyébként is miért vagyok ilyen bunkó, miért nem hívtam fel inkább és tartsam meg a lemezt, majd megszerzi mástól...
Hmmm...
Tehát én vagyok a bunkó, hogy ingyen, szívességből akartam adni neki valamit, amit szeret, időt, pénzt és energiát áldoztam rá, neki pedig csak el kellett volna fogadnia.
Mindenesetre válaszoltam neki, hogy az ilyen dolgok, hogy "nincs pénz a telefonomon" (miközben dolgozó ember) kissé szánalmasak, és hogy ez az egész szituáció milyen nevetséges, hiszen még azt is elvárta volna, hogy én hívjam fel őt, miközben én teszek szívességet neki...
Érdekes.
Ja, és azt még nem is említettem, hogy a szóban forgó személy az egyik volt barátnőm, aki elég rendesen átvert annak idején..... tehát igazából minden okom meglenne rá, hogy utáljam, és egy másodpercet se foglalkozzak vele.
De nem.... én megpróbálok jó lenni hozzá...
Az eredmény pedig az, hogy én vagyok a bunkó...
|
