Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/67464
|
A Szex és az Új Világrend 13.
Az egyes ember lelki struktúráinak az átalakítása
A háttérhatalom az általa megtervezett "Új világrendet" modernizált erkölcsi értékrendként is felkínálja az emberiségnek. Ennek is az a valódi célja, hogy segítségével csökkenthető legyen a világ népessége.
Ahhoz, hogy az új világrend megvalósulhasson, többek között el kellett távolítani az elmúlt 250 év során a világcivilizáció centrumának számító Európában a hagyományos uralkodóházakat a születési arisztokráciával együtt. Először a brit uralkodóház került lecserélésre, majd a francia Bourbonok következtek. A XX. század elején elűzték az ottomán uralkodókat, a Hohenzollerneket, a Habsburgokat és a Romanovokat. De távozásra kényszerült Portugália uralkodóháza, és átmenetileg a spanyol Bourbon dinasztia is. Az új világrendhez azonban nemcsak új pénzügyi, gazdasági és uralmi rendszerre van szükség, hanem a régi rend alapját képező erkölcsi értékrend és kulturális hagyomány eltávolítására is. A kulturális és erkölcsi rendnek viszont fontos részét képezik az élet reprodukcióját szabályozó alapvető szexuális magatartási normák, hagyományok és szokások.
A keresztény értékrendhez tartozó szemérmesség, erényesség és erkölcsösség, párosulva a szerénységgel, egyszerűséggel és mértékletességgel lehetővé teszi, hogy az adott személy képes legyen saját lelki struktúráin belül a magasabb szintek által vezérelt magatartást tanúsítani. A szemérmességhez hozzá tartozik a hallgatás, a diszkrét önmegtartóztatás, a harsány magamutogatástól és tolakodó kíváncsiságtól való tartózkodás. Ez a diszkréció valamikor igen nagy becsben állt: a lányok és fiatal hölgyek egyaránt igényt tartottak rá. A keresztény értékrend fokozatos aláásását jelzi az a körülmény, hogy Eve Ensler "The Vagina Monologues" című provokatív darabját az Egyesült Államok egyházi irányítás alatt álló több egyetemén is bemutatták. Köztük jó hírű katolikus egyetemeken is, ahova a szülők abban a reményben küldik leányaikat, hogy a keresztény erkölcs szellemében kapjanak nevelést, miközben elsajátítják a szakmai ismereteket. Eve Ensler darabja azt színleli, hogy a feministák által szorgalmazott női egyenjogúságról szól. Ez az időközben Magyarországon is publikált és bemutatott darab azonban nem más, mint a női homoszexualitás színpadi megnyilvánulása. A "Vagina Monológok" a leszbikusságot ünneplik. A leszbikusság pedig nem egyéb, mint az utódok nevelésével járó felelősségtől elszakított, kizárólag az örömszerzést hajhászó, öncéllá vált nemiség női változata. A háttérhatalom által birodalommá átalakított Egyesült Államok a hanyatló Római Birodalomhoz hasonlóan elindult a dekadencia útján. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy ma már a homoszexualitás kultuszát is exportálja.
Azok a népek, amelyeknek a kultúrája nem hajlandó befogadni ezt az egyszerre enervált és agresszív, morbid és dekadens exportcikket, valójában a háttérhatalom új világrendjét utasítják el. Többek között azért szállnak szembe a terjeszkedésével, mert meg akarják őrizni az utódnevelés felelősségével párosult szexuális élet diszkrécióját, intimitását, sőt szentségét. Ha elterjedne más világkultúrákban is a háttérhatalom által szorgalmazott homoszexualitás, akkor a leszbikus nok - legalább is formailag - a férfiakéhoz hasonló "függetlenségre" tennének szert. Ha például a hagyományait őrző iszlám világ átvenné ezt az amerikai lobogóval takaródzó, de valójában a nemzetközi pénzhatalmat képviselő kozmopolita értékrendet, akkor a születési arány éppen úgy lecsökkenne az iszlám országokban is, ahogyan a mesterségesen dekadenciába hajszolt Nyugat társadalmaiban. Ebben az esetben az iszlám kultúrkörhöz tartozó családok is elindulnának a hanyatlás és a szétesés útján.
A "Vagina Monológok" szomorú képet nyújtanak a feminizmus zsákutcájáról. Ezeket a monológokat úgy is felfoghatjuk, mint a női nem jelenlegi nemzedékének a segélykiáltását a valódi szerelem iránt, miután ennek a nemzedéknek szembesülnie kellett a feminizmus csalásával. Ez a csalás rávette, hogy elidegenítse magát természetes társától, a férfitől, és hogy a magány elől a leszbikus kapcsolatba meneküljön. Eve Ensler hatásvadászó szövegei a valódi szerelemre éhes nők számára egyfajta hamis ingert jelentenek, a szexuális intimitás mesterséges pótlékát. Az életre készülő fiatalabb leányok számára pedig bevezető tanfolyamként szolgálnak a női homoszexualitásba. Eve Ensler az általa készített interjúkra hivatkozva azt állítja, hogy segít megmenteni a női nemi szerveket a kulturális elhanyagolástól. Így például a "színmű" bemutat egy oktató szemináriumot (workshop-ot), ahol a nők kézitükörrel vizsgálják önmagukat. Intim testrészüknek beceneveket adnak, és képzeletben felöltöztetik őket. A New York-i Madison Square Garden-ben 18.000 nő kiáltotta szinte extázisban saját nemi szervének a nevét. Ha azonban belegondolunk, akkor valójában arról a bizonyos férfi testrészről volt szó, amelyet elveszítettek, és az élet természetes rendje szerint, hiányzik nekik.
A háttérhatalom már gyermekkoruktól arra szoktatta őket, hogy tagadják meg nőiességüket, legyenek olyanok, mint a férfiak. Mindez nem maradt szexuális következmény nélkül nők milliói számára. Az elmúlt 20 év során az új világrend szorgalmazóinak sikerült megszilárdítaniuk ellenőrzésüket az egyetemek, különösen a campusok-ban élő diákok felett. A feministák de Sade márkihoz hasonlóan (arról a francia arisztokratáról van szó, akiről a szadizmust elnevezték) azt vallják, hogy a nő "gyönyört nyújtó gépezet". Abban különböznek csak a kegyetlen de Sade márkitól, hogy kinek nyújtson gyönyört ez a gépezet.
Ensler darabja feminista párti szemináriumként agitál a leszbikusság és a maszturbáció mellett. Szereplői a fogamzást és a megtermékenyülést a legmegvetőbb kifejezésekkel illetik, és a darabban a normális férfi-női kapcsolat is kimerül a megerőszakolás és a szexuális brutalitás emlegetésében. Az elitélendő heteroszexuális kapcsolat jelképe Ensler darabjában a boszniai tábor, ahol tömegesen megerőszakolták a nőket. A leszbikusság viszont végig a legdicséretesebb és leghízelgőbb módon van bemutatva.
Az elmúlt két évtized során a pornográfia terjesztői és védelmezői meg tudták szilárdítani helyzetüket az egyetemeken arra hivatkozva, hogy információt nyújtanak az élet egyik eddig elhallgatott oldaláról. És minthogy az egyetemek elsődleges feladata az ismeretek továbbadása, ezért a pornográfiát, mint ismeretek és tapasztalatok közvetítőjét, szintén nem szabad távol tartani az oktatástól. Ha valaki keresi mindennek a mélyebb értelmét, akkor rájön, hogy a politikai ellenőrzés egyik formájával áll szemben. Az olyan hatások, mint amilyeneket Ensler darabja közvetít, meggyöngítik az egyén magasabb rendű lelki struktúráinak a kontrollját ösztönei felett. A szexuális ösztön és az erőszak szoros kapcsolatban áll egymással, és ezt a kapcsolatot az emberiség már régóta ismeri. Többek között ezért volt az, hogy a katolikus egyház - és a többi igazi egyház - az erényt és az önmegtartóztatást vállalta fel.
A pornográfia nem vezet harmonikus kielégüléshez. Egy adott kép vagy film első lépésként izgalmat okozhat, de a stimuláció fenntartása egyre intenzívebb és erőszakosabb változatokat követel. Így a viszonylag normálisnak tekinthető pornográfia átadja a helyét olyan változatoknak, amelyek már eltorzítják a szexualitást, és agresszív magatartáshoz vezethetnek. Ha valaki folyamatosan pornográf hatásoknak van kitéve, végül is teljesen irreális világba kerül, ahol az erőszak minden formája elfogadott, szokásos, sőt mindennapi. A pornográfia azt sugallja, hogy a nők a válogatás nélküli nemi életre hajlamosak, ami nem felel meg a valóságnak.
|
