Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/67464
|
Hétköznapi pszichológia 2
A férfi elsiklik a részletek felett.
"Bea és Gábor hazafelé tartanak egy buliról. A férfi vezet, a nő navigál, és épp most kaptak össze azon, hogy a nő azt mondta, forduljon balra, amikor jobbot akart mondani. Kilencpercnyi némaság után a férfiban feldereng, hogy valami nem stimmel.
- Drágám... ugye nincs baj? - kérdezi Gábor.
- Nincs! Minden a legnagyobb rendben van! - süvölti Bea.
A hangsúly megerősíti Gáborban, hogy távolról sincs rendben minden.
- Valami rosszat csináltam ma este? - firtatja tovább.
- Nem akarok erről beszélni! - vágja oda Bea.
Amit annyit tesz, hogy dühös és igenis beszélni akar róla. A férfinak közben halvány fogalma sincs, hogy mivel dúlta fel kedvesét.
- Kérlek, mondd már meg, mit tettem! - könyörög. - Tényleg fogalmam sincs, mi lehetett az!
Az ilyen beszélgetések során a férfi igazat mond: egyszerűen nem érti a probléma lényegét.
- Rendben van - egyezik bele a nő. - Majd én elmondom, mi a gond, még ha adod is itt az ártatlant!
A férfi azonban nem játssza meg magát. Valóban nem érti, miről lehet szó. A nő mély lélegzetet vesz, és nekidurálja magát.
- Az a kis ribanc egész este rajtad lógott, és tette-vette magát előtted, de te nem ráztad le, hanem még adtad alá a lovat!
Gábor a döbbenettől némán mered maga elé. Miféle ribancról beszél Bea? Ki tette-vette magát!? Hiszen ő semmit sem látott!! A helyzet az, hogy míg a „ribanc" -ez kimondottan női meghatározás, férfiak szexinek neveznék az illetőt - Gáborral beszélgetett, a férfinak fel sem tűnt, hogy a nő a csípőjével felé dőlt, lábfeje a férfi felé fordult, a haját dobálta, a combját simogatta, fülcimpáját masszírozta, a szokottnál hosszabban nézte őt, a borospohara talpát cirógatta és olyan hangon csacsogott, mint egy iskolás lány. A férfi vadász. A láthatáron eliramló zebrát felfedezi, és meg tudja mondani azt is, milyen gyors. Hiányzik viszont belőle az a női képesség, amivel felfoghatná a vizuális, vokális és testbeszéd jeleket, amelyekből rájöhetne, hogy valaki rástartolt. Az estélyen minden nő látta, hogy a „ribanc" mit művel, pedig arra sem fordultak. Telepatikusan körbefutott a „ribiriadó", amit minden nő „fogott" a szobában. Ám a legtöbb férfi ebből semmit sem vett észre. Így amikor a férfi azt állítja, hogy e vádak hallatán az igazat mondja, akkor ez valószínűleg így is van. A férfiak agya nem alkalmas a részletek meghallására vagy megpillantására."
...
Nemrég megbántottam valakit, akit szeretek. Ő azt mondta, hogy többször is. Elég súlyosan. Én is tudom, hogy igaza van. Van olyan, amit szó nélkül elismerek, és belátom, hibáztam. Sajnálom, rettentően sajnálom ezeket, és többször is bocsánatot kértem már értük.
A gond az, hogy ez nem elég.
Állítólag sokkal több megbántás volt, mint amiről én tudok. Én bármennyit is gondolkozom, nem jövök rá a többire. De lehet, hogy ez nem is az én hibám? Egyszerűen, mint férfi, nem vagyok alkalmas arra, hogy a legapróbb rezdüléseket is fogjam, és érszrevegyem, ha rosszat tettem?
Lehet.
Persze tudom: ez nem mentség.
Inkább magyarázat.
Próbálkozom, hogy felismerjem ezeket, és a jövőben elkerüljem az ilyen dolgokat. De ehhez segítség kell.
Aki pedig tehetné, nem segít...
|
