Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/67464
|
És a szeretet átalakul...
Idézet egy könyvből.
Úgy gondolom, tanulságos.
"Nos, a nők legjellemzőbb fanatizmusa az erőszakosság lett. A női-ego megpróbálta feloldani a sok elnyomást, de a szenvedés hatására a kínra, a megalázásra és az erőszakra lett tudatos. Ha nem tudja megélni a Nőt, erőszakot tesz önmagán és a férfiakon. Az elnyomás emléke és hatása miatt a nők hajlamosak kínozni a férfiakat, hihetetlen lelki terrorban tartva párjukat. Ezt nem csak a bosszúállás vezérli, hanem az, hogy a női-ego sokszor csak így tud energiát nyerni.
Ha megfigyeled, minél régebbi egy kapcsolat, a nő annál inkább elnyomja a férfit. Egyszer voltam egy esküvőn. A társaság átlagéletkora ötven felé közelített. Két fogás felszolgálása között a nők kimentek a kertbe beszélgetni. Nos, ahogy kiléptek az ajtón, a bent maradt férjek kivirultak: nevettek, táncoltak, szórakoztak mindaddig, amíg az asszonyok vissza nem tértek. Abban a pillanatban elült a jókedv, a pasasok lehajtott fejjel visszakúsztak az asztal alá.
- Jó, elismerem, van abban valami, amit mondasz, de ez azért nem általános.
- Persze, hogy nem: az egyén életében semmi sem általános, a te életedben semmi sem általános.
Nos, a nő kezdetben nem azért próbálta érzelmileg elnyomni a férfit, hogy visszavágjon a szenvedés miatt. Mivel természetesebben és korlátlanabbul megéli az érzelemvilágát, a nőnek szüksége volt arra, hogy a férfi ne csak fizikai, hanem asztrális létezésében is markánsan megjelenjen. Igen ám, de á legtöbb férfi nem képes egy nőnek elegendő érzelmet nyújtani, mivel ezen a területen zártabb.
- Miért?
Mert a FÉRFI-erő a nyílt teremtő erő. A tudatos teremtés mindig pusztulással is jár: a régi mindig meghal, hogy hamvaiból megszülethessen az új. Hogy a férfi képes legyen elviselni a pusztítás fájdalmát, be kellett zárnia a szívét. S noha a nő értékelte, hogy férfi keménységével megvédi őt, hogy kiharcolja a világból a napi betevőt, de szüksége volt az érzelmi energiákra is.
S mivel a férfi-ego erővel zárta be szívét, a női-ego erővel esett neki.
Úgyhogy a nő első lépésben nem azért támadta a férfit, hogy maga alá gyűrje. Egyszerűen csak több érzelmi energiát szeretett volna kapni: mivel a női-ego sem tudta megtalálni önmagában a Boldogságot, ezért a férfitól várta el a plusz érzelmeket. S noha a Férfinak hatalmas szíve van, a fent említett okok miatt nem tudja kiadni az érzelmeit. Úgyhogy a nők nem azért kezdték el érzelmileg zsarolni és kínozni a párjukat, mert szadisták lennének. Egyszerűen csak nem volt más lehetőségük arra, hogy a férfi figyelmét, a férfi érzelmeit felkeltsék. De hogy értsd, miről is beszélek: ugye volt már egypár szakításod?
- Igen, akadt.
Nos, amikor a szakítás nem simán, egy perc és egy ölelés alatt zajlott, akkor hogyan is?
- Háát, nem túl szépen...
Bizony. Amikor két ember szakít, általában mindent megtesznek azért, hogy a másiknak fájdalmat okozzanak. Nem testileg, inkább lelkileg. S a szív gyötrésében hihetetlen találékonyságról tesznek tanúbizonyságot. Kedvenc játékod a féltékennyé tevés: megkéred egy barátnődet, hogy hívjon fel, s miközben ő csak nevet a telefonba, te randit beszélsz meg olyan hangerővel, hogy az exed is hallja. De ugyanez a barátnő arra is alkalmas, hogy kiszívja a nyakad, hadd higygye a másik, hogy már találtál valakit. Aztán persze jönnek a keményebb játékok. Amikor reggel direkt hangosan bömbölteted a tévét, mert tudod, hogy a másik utálja; amikor egy tárgyra semmi szükséged, de csak azért is elviszed, mert tudod, hogy ő szereti. S ha még nem tudtál a pasasból elegendő haragot, dühöt és féltékenységet kicsikarni, akkor előveszed a végső fegyvert: finom félmondatokkal, apró célzásokkal a férfiasságát kezded kritizálni...
- Úgy látom, neked is van tapasztalatod a témában.
- Igen, akadt. Majd egyszer elmesélem, most térjünk vissza ide, a földre. Tehát, annak ellenére, hogy néhány hónappal korábban még nagy volt a szerelem, a szakítás hatására veszett farkasok módjára estek egymásnak. Azért, mert noha már nem tudod a másikat szeretni, a másiktól jól megszokott figyelemenergiára szükséged van. S mivel ezt már szép szóval nem tudod elérni, marad a csúnya. Az örök hűség esküjének árnyékában mindent megteszel, hogy a fájdalom, a düh és a szenvedés által energiát nyerj tőle. Iszonyatos ravaszsággal kínzod a másikat, s csak azért, hogy az egód kielégüljön, hogy megkapja a maga kis figyelemmorzsáit.
Ha nincs szerelem, legalább legyen gyűlölet. Mert hát az is energia.
Nos, a női-ego pontosan ezt játssza a férfival a hétköznapi, normális együttélés alatt is, csak kicsiben és TUDATOSAN. Mert a nő a hétköznapi piszkálódásaiban mindig tudja, meddig mehet el: amíg számára fontos a férfi energiája, addig sosem durvul el a játék. A nő mindig tudja, hol a határ, épp csak szereti feszegetni, épp csak szereti mindig kijjebb és kijjebb tolni. Mert csak így érzi az erejét, és csak így kapja meg azt az intenzív érzelmi energiát, amelyre szüksége van.
S noha a férfi menekül párja követhetetlen hangulatváltásai és piszkálódásai elől, a nő üldözi, és addig feszíti a húrt, amíg ki nem jön a sodrából. S amikor a férfi már komolyan venné a veszekedést, a nő hirtelen visszavonulót fúj: abban a pillanatban, ahogy a pasas felcsattan, abban a pillanatban, ahogy elveszti a fejét, a nő elégedetten hátradől. Mosolyog, és az egy perce még halálosan komoly problémáját, megbántottságát elfújta a szél. Kedvesen cirógatja a férfit, aki továbbra is csak dühöng magában: a férfi még órák múlva is feszült, mig a nő két másodperc alatt elfelejtette az egészet.
Azért éltek tovább, mint a férfiak, mert míg az ilyen hétköznapi feszültséghullámok nektek energiát adnak, a pasiktól elvesznek. S noha elmondtam már, ismételném magamat: nem szadizmusból gyötröd a másikat, egyszerűen csak így kapod meg azt az érzelemenergia-mennyiséget, amelyre szükséged van. Azért tombolsz, mert az egód nem képes máshogy kizsarolni a figyelem energiáját. S noha most nehezen fogadod el mindezt, valójában pontosan tudod, valójában minden nő tudja, hogy miről is beszélek. A nők az ilyen veszekedések után a következő mondattal próbálják megnyugtatni a férfit: „Drágám, ugye tudod, hogy az ember mindig csak azt bántja, akit szeret."
- Hm.
Természetesen ez nem igaz, ez csak az ego ideológiagyártásának mintapéldája. Tényleg azt hiszed, hogy a szeretet jele az, ha bántod a másikat? Persze, hogy nem. A szenvedésben - leszámítva a szado-mazo klubot - szó sincs szeretetről. S a női-ego mindig legyártja az indokot a pasas kínázására: az egyik legáltalánosabb energiazsaroló trükk az „Én csak adok, te pedig nem törődsz velem" című vita.
- De hát ez tényleg így van: mi csak adunk, adunk, és nem kapunk érte semmit.
- Drága, ebben az esetben az egód csak átver. Mert ha te valóban adnál, ha te valóban az adásban testesülnél meg, akkor eszedbe sem jutna az a szó, hogy „kapni". Ebben az esetben te nem adni, csak üzletelni akarsz. S amikor nem kapod vissza az elvárt érzelmet, nekiállsz balhézni: ha már szép szóval nem tudtad kizsarolni a figyelmet, megszerzed erővel. Hisztizel, duzzogsz és megbántódsz, mert tudod, hogy ezek az érzelmek a férfiaknak mindig energiaveszteséget jelentenek. Ha az asszony akarata érvényesítéseképpen belekezd a hisztibe, a férj azonnal ráhagyja, és menekülőre fogja a dolgot.
Tehát, a nő első lépésben az érzelmi energiák kedvéért, a figyelemért gyötörte a férfit. Második lépésben azért, mert rájött, hogy ezzel a módszerrel visszafizetheti az elnyomásával kapott szenvedést, harmadik lépésben pedig azért, mert tudatosult benne, hogy érzelmi hullámzásával irányítani képes a férfit.
Nos, a fanatizmus alapvetően sosem tudatos, ebbe mindig csak öntudatlanul belemenekülsz. Mert kéznél van, mert gyorsan elröpít ebből a világból. De amikor a női-ego megérezte a szabadságot, amikor a Nő végre megszülethetett volna, az ego átvette az irányítást, és sértettségében, megbántottságában és félelmében létrehozta a maga tudatos fanatizmusát..."
Talán így is érthető, bár a teljes könyvvel együtt érezhető át igazán...
|
