Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/67464
|
M. E. V.
M. E. V. - azaz Más Emberek Véleménye
Ezt a fogalmat már jó régen alkottam meg magamban. Szükségem volt valamire, amivel kifejezhettem a környezetem számára, hogy nem minden esetben - sőt, elég ritka esetben - érdekel az, hogy mások mit gondolnak rólam.
Persze ezzel sok ember így van, vagy legalábbis sokan hangoztatják ezt, hogy ők önmaguk... csak az a gond, hogy ez legtöbbször csak felszín és képmutatás. Nagyon kevés olyan ember van, aki valóban vállalja magát. Még én sem vagyok képes erre minden esetben, pedig aztán tényleg igyekszem, hogy magamat adjam, amikor csak lehet. Persze az életben vannak olyan helyzetek, amikor szinte "kötelező" képmutatónak lenni, mert ha az ember kimondaná, amit valóban gondol, akkor az lehet, hogy nem lenne túl szerencsés akár csak a túlélésére nézve sem...
Van is egy ilyen mondás: "Van, akinek vannak barátai, és van, aki őszinte..."
Mégis, az emberek roppant módon elcsodálkoznak, ha találkoznak valakivel, aki nem felel meg az általános elvárásoknak. Nem egyszer jártam úgy, hogy megismerkedtem valakivel, megkedveltük egymást, aztán ez a valaki szép lassan felismerte, hogy egy kicsit más vagyok, mint az átlag. Általában ezután ezt széles körűen dicsérte mindenki, hogy ez milyen jó is, és hogy télleg csodálatos, hogy vannak még ilyen emberek, és stb. stb. Ez után jöttek a randizgatások, együtt járások és ezek folyamatában a mélyebb megismerés, majd a felismerése annak, hogy én tényleg más vagyok. Na itt már általában jön a megdöbbenés, hogy mindez, amit eddig mutattam, nem csak szerep volt, hanem önmagam. Ezután jönnek a feszengő pillanatok, hogy ez jaj de kínos, valamit a most már közelebbről is megismert nyílt és kissé nyers stílusom feletti szörnyülködés. A végifejlet pedig a kifogáskeresés, hogy miért nem tudunk találkozni, egyre rövidebb együtt töltött idők, végül annak közlése, hogy változz meg, mert így senki se fog elfogadni.... ja, és tanulj meg viselkedni. Az én életemben a párkapcsolatok nagyjából ilyen forgatókönyv szerint zajlottak.
Miért alakul ez mindig így? Ennyire antiszociális lennék? Lehet. Mert mi is az a szocializáció? A Wiki szerint "az az interakciós folyamat, amelynek révén a személy viselkedése úgy módosul, hogy megfeleljen a csoport tagjai által vele szemben támasztott elvárásoknak..." Hmmm.... Na ez az, ami nekem sosem ment igazán. Lehet, hogy itt van a hiba? :-)
Lehet. Ahogy visszagondolok a gyerekkoromra, valóban előjön az, hogy én sosem feleltem meg a "csoport velem szemben támasztott elvárásainak". Mindig is fütyültem a társadalmi szabályokra, korlátokra, elvárásokra, dogmákra, és előírásokra. Ha lehetett,
szántszándékkal szegtem meg annyi, amennyit csak bírtam. Azaz antiszocális, társadalmi együttélésre alkalmatlan személy voltam/vagyok. Mármit sokak szerint. Szerintem ez persze nincs így, hiszen tudom jól, hogy vannak emberek, akikkel nagyon jól megértem magam, tehát annyira végletesen mégsem vagyok antiszoc. De mégis...
Más Emberek Véleménye. Érdekes dolog ez. A fél világ arról szól, hogy mit szólnak hozzánk mások. Erre épül a bulvár, a szépségipar, a millió különféle dolog. Az emberek hiúságára. Amikor néha véletlenül belenézek egy fél percre egy-egy ilyen csodaszereket hirdető műsorba, pillanatok alatt elkap az agyvérzés, amikor olyanokat mondanak, hogy eddig azért nem ment ki valaki a strandra, mert teszem azt, narancsbőrös a combja.... Persze tudom, hogy az ott a reklám miatt van, de biztos vannak ilyen emberek a valóságban is... Úristen! Nem az a lényeg, hogy mi jól érezzük magunkat a bőrünkben? Az a fontos, hogy mit szólnak hozzánk mások?? Ilyen alapon aki nem maga a tökéletesség, az legjobb, ha elbújik egy pincébe, és ott éli le az életét, nem? :-/
Eszembe jut egy eset. Egyszer elmentem egy lánnyal egy rendezvényre. Minden jó volt, elvoltunk, még jól is éreztük magunkat. De láttam rajta, hogy valami nem teccik neki. Elképzelésem sem volt, hogy mi az. Aztán a nap végén kibökte, hogy az nem teccett neki, hogy én milyen ruhában voltam azon a rendezvényen. (Ez egy Erotika-kiállítás volt) Milyen ruhában... Jézusom! Én nem divatbemutatóra mentem oda, hanem szórakozni, és jól érezni magam. A legutolsó szempont volt az, hogy mit veszek fel. Egy sima fekete farmer, és egy szürke, mosott márvány mintás ing (valaki jól ismeri ezt az inget) volt rajtam. Semmivel nem lógtam ki bárki másnak az öltözéke közül. És ha ki is lógtam volna, akkor mi van!? Az elsődleges szempont az volt, hogy ÉN jól és kényelmesen érezzem magam benne. Minden egyéb szempont másodlagos, nem? De ezt csak én gondolom így ezek szerint. Neki a külsőség volt a fontos... Mindenesetre ez az eset az utolsó randinkat is jelentette egyben.... Meg sem próbáltam megmagyarázni neki, hogy mennyire nem ez a fontos.
Tényleg érdekesek az emberek és a világ. Legyél tökéletes, keress jól, legyél trendi, és menő, legyen jó állásod, beszélj három nyelven, legyen két diplomád, és menő kocsid. Persze az sem mindegy, hogy hova mész nyaralni.... És csak ezek számítanak, csak erre hajt mindenki.... Hogy mindeközben a valódi értékek elvesznek, az mit sem számít....
No de mindegy. Szerencsére mindig vannak olyanok (100-ból 1) akik nem így gondolkodnak. Csak az a baj, hogy oltári nehéz rájuk akadni.... Vagy ha sikerül is, valami gond akkor is van, hogy ne lehessen teljesen felhőtlen a boldogság....
Szóval az a lényeg, hogy megpróbálom úgy élni az életem, ahogy nekem teccik, és igyekszem minimálisra redukálni - még ha teljesen megszüntetni nem is tudom - azt, hogy érdekeljen M. E. V.....
Ez lehet szeretni, és nem szeretni is....
Na, megint rámjött a filozófia...:-)
|
