|
Kabóca naplója
MissPupuka [237307 AL], gazdája Kabóca
2007-05-19
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/237307
|
2007-05-19
Kivonultam a természetbe, ahogyan ezt a romantikus költők is tették valaha, és egy parkban álltam neki művészettörténetet tanulni. Találtam egy verset ami megfogott. Utána mikor hazajöttem, rádöbbentem milyen régen nem csináltam semmit a magam örömére, előszedtem a gitárom, és kicsit szórakoztattam magam. Nem tudok zenélni, de néha nem is az a lényeg az ember mit tud, ha jól érzi magát tőle.
Whitman: Ének magamról (részlet) – 21. dal
A Test költője vagyok én és a Lélek költője vagyok,
Az ég gyönyöreit bírom és a pokol kínjait bírom,
Az előbbieket magamba ojtom és gyarapítom, az utóbbiakat új nyelvre ültetem át.
Egyaránt vagyok költője nőnek és férfinak,
És tudom, hogy nőnek lenni annyit ér, mint férfinak lenni,
És tudom, semmisem ér többet, mint emberek anyjának lenni.
Éneklem a dölyf és büszkeség énekét,
Elég volt már nekünk a lapulásból és önbecsmérlésből,
Beigazolom, hogy a nagyság csak fejlődés.
Túlnőttél a többin? elnök lettél?
Mindez semmi, ennél mindenki tovább ér és még tovább is jut.
Én vagyok az, ki a gyönge és sötétedő éjjellel jár,
A félig éjfedte földhöz és tengerhez kiáltok én.
Simulj ide, csupaszmellű éj - simulj ide, delejes, tápláló éj!
Északi szelek éje, - kevés nagy csillagok éje,
Bóbiskoló éj - őrült, csupasz nyári éj.
Mosolyogj ó, szépséges, hűs leheletű föld!
Szunnyadó és elfolyó fák földje!
Elmúlt napnyugta földje - ködormú hegyek földje!
Kékséggel elegy telihold üveges özönének földje!
A folyam árját tarkázó fény és homály földje!
Kedvemért nagyobb és fényesebb világosszürke fellegek földje!
Messzire nyúlt könyökű föld - dús almavirágos föld!
Mosolyogj, mert szerelmesed jő.
Tékozló, szerelmet adtál nekem - én is szerelmet adok hát neked!
Ó, kimondhatatlan szenvedélyes szerelem!
|
Problémás tartalom jelzése
|
