Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

abrosz naplója


Abrosz Tisztakosz [176609 AL], gazdája abrosz
Sötét esőerdő

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/176609 		Sötét esőerdő

2008-03-24


Ki nem találjátok, de az osztály kirándulni ment.
Ezúttal egy mocskos, mocsaras, lápos esőerdő volt a cél.

-Szervezkedés-
Aranka mondta, hogy 2 csoportban fogunk elmenni, 2 külön géppel, mivel nem telt nagyobbra. Különválasztotta az osztályt.
Az egyik csoportba Én, Ati, Boldi, Viktor, Hegedűs, G. Dorottya, J.Dorottya, Andris, Gergő, Adrienn, Nedda, Ricsi, Fanni, Zoli, R.Bence, Kovács és Ádám kerültünk.
Mi mentünk a 2. géppel, másik nap.

Még az iskolában elbúcsúztunk az első induló csoporttól.
Elmentek, Aranka nénivel.

Következő nap mi mentünk ki a repülőtérre. Velünk Anikó néni jött. Mindenki megtalálta az ülőhelyét.

-7 óra múlva-
Bejöttek a stuardeszek és mondták, hogy mindjárt leszállunk, és ha lenézünk megcsodálhatjuk az esőerdőt.
Bár már sötét volt, így nem sokat láttunk.
Leszálltunk.
Egy kis kunyhóba vitt a sorunk, ahol megláttuk a többiek táskáját. A gondnok elmondta, hogy kirándulni mentek, de még nem jöttek haza. Azt mondta, már rég mentek.

Lefeküdtünk.
Anikó néni mondta, hogy bemegy a gondnokhoz beszélni, a helyről.
Mi még fél füllel hallottuk a beszélgetést.

-Gondnoknál-
Anikó bement az ajtón, a gondnok neki háttal nézte a teliholdat.
Jónapot, felkapcsolhatom a villanyt?-kérdezte Anikó, és nyúlt a kapcsolóhoz.
Ne merészeld!-jött a válasz eltorzult hangon.
Hogy beszél maga velem?-vonta kérdőre a dolgot Anikó néni.
A gondnok megfordult, és abban a pillanatban Anikót a falhoz döfte egy késszerű valamivel a szívénél.
A kés szerű valami igazából a gondnok karma volt. Teliholdkor szörnyeteggé változik:
Izmos test, kb. 2 méter magas, minden egyes karma 1 dm hosszú, fogai is akkorák, olyan szőrös mint egy oroszlán.

Ezt a jelenetet egyedül J. Dorottya hallotta, aki megriadt, és felköltött minket.
Mind befostunk. Kivéve R. Bencét, aki mondta, hogy megnézi mi volt ez. Miközben ment, nevetett, és elhagyta a szobát.
Kezdtünk megnyugodni, és beszélni J.Dorottyával, hogy nem csak álmodta-e. Ekkor vér kenődött az ajtóra. Megijjedtünk, de nem mertünk sikoltani. A szobából csak az az ajtó volt a kijárat, meg egy ablak, ami kb. 2 emelet magasan volt a földtől.
Ekkor bence testét valami odébbhúzta, és csámcsogásokat hallottunk, meg morgásokat.
Ekkor aztán betelt a pohár, és bátran egyesével kiugrottunk az ablakon. Persze az első lány aki kiugrott, Jakab, esés közben sikított, így a bentmaradtakra vonta a szörny a figyelmét.
Még páran ki tudtunk ugrani, ám Zolinak és Ádámnak nem sikerült.
Mi futottunk az erdőbe.

-szobában-
A szörny az ablak elé ugrott. Ádám volt elől, és a szörny egy csapással kettétépte. Zoli futott ki az ajtón, de R. Bence vérén elcsúszott. A szörny rávetette magát, és nekidobta a falnak, ami átszakadt. Szörny ismét rávetődött Zolira, és megette.
Kis idő múlva Ádám holttestét is elfogyasztotta. (A frisset jobban szereti)

-Erdőben-
Mi már javában az erdőben voltunk. Elöl G. Dorottya, és Gergő futott.
Bele is léptek egy mocsárszerűségbe, és egyre bentebb futottak, mikor észrevették.
Mi már nem tudtunk rajtuk segíteni, de mondtuk, hogy ne ficánkoljanak, mert csak egyre jobban beszívja őket. Mi elfutottunk.
Dorottya már kezdett türelmetlenkedni, és megpróbált kijönni, de nyakig besüppedt. Gergőnek volt esze, és nem mozdult. Ő még csak derékig volt benne.
Ekkor jött meg a szörny, és egy ugrással átugrotta a mocsarat, és ugrás közben gergőt deréktől fölfelé leszedte. Dorottya megijjedt, és elkezdett ficánkolni. Besüppedt és megfulladt.

Élnek: Én, Boldi, Viktor, Ati, Nedda, Adrienn, Andris, J. Dorottya, Ricsi, Hegedűs Fanni és Kovács.

Futottunk, de Hegedűs beleakadt valami csaptába, egy hurokba. Torkánál fogva felhúzta. Próbált kiszabadulni, de nem sikerült. Meghalt.
Közbe a szörny elfogyasztotta Gergő felső testét. Nem sokkal később ráakadt Hegedűsre. Őt is elkezdte rágcsálni.
Eközben volt időnk, hogy csapdát eszeljünk ki. Találtunk egy gödröt. Nagyon gyorsan teliraktuk falevéllel, hogy ne látszon. Az volt a terv, hogy beleesik a szörny, és Boldi meg Viktor leüti egy-egy ággal.
Jött is a szörny, mi egy fa mögül feszülten figyeltünk. Beleesett a gödörbe. Boldi meg Viktor rárontottak, és lendítették az ágakat. A szörny mindkettőjük ágát elkapta a jobb és bal kezével. Viktort meg Boldit más irányba hajította. Mi futodtunk tovább eszeveszedten. Viktor is jött volna utánnunk, ám a szörny lecsapta.
Boldi felé fordult. Boldi egy fára próbált felmászni. A szörnynek ez nem jelentett gondot, és két ütéssel kiütötte a fát. Boldi leesett, és a fa meg rá. Eltört a gerince. Így tehetetlenül nézte végig, amint Viktort megeszi a szörny. Utánna elindult felé. "Tetves cigány"-mondta, és ráköpött egyet utolsó erejével. A szörny megette őt is.

Élnek: Én, Ati, Nedda, J. Dorottya, Ricsi, Andris, Fanni, Kovács és Adrienn.

Andris az út alatt össze rakott egy csúzlit, és talált bele egy jó követ. Ezt akarta fegyverként használni.
Mondta, hogy mi fussunk, és ő felmászik a fára. Ha jól céloz, kifekteti a szörnyet. A lányok csodálták a bátorságát, és egyenként puszit osztottak neki.
Hát ezért érdemes meghalni!-mondtam.

Elbúcsúztunk Andristól. Felmászott a fára, és várta a szörnyet. Ám nem jött. Kezdett Andris türelmetlenkedni, és lemászott a fáról. Abban a pillanatban a szörny nekiugrott, és ketéhasította. Őt is szép lassan elfogyasztotta.
Véget ért a futás. Egy szakadék szélén álltunk, egy rozoga híd volt csak az átkelés.
Atinak felcsillant a szeme: ha átmegyünk, és levágjuk a híd köteleit, a szörny már nem tud átugrani, és elfuthatunk.
A lányokat előreengedtük. Persze ők lányok maradnak, és elkezdtek félni meg bénázni a híd közepén. Adrienn nyikkant egyet, és leesett a hídról.
Sikolyait hallottuk.
A többi lány átért, és mondták, hogy jöjjünk gyorsan.
Ekkor hátranéztünk, és megláttuk a szörnyet Andris fejével a kezében. Megfogta, és bekapta.
Ránkugrott.
Engem rálökött a hídra, és majdnem leestem, de megkapaszkodtam.
Kovács nem volt ilyen szerencsés. Egy rugással a híd mellé rugta a szörny, és leesett.
Ati előkapta a kését. De a szörny Ricsivel volt elfoglalva.
Ricsit a szörny felemelte, és eldobta a híd mellé. Elkaptam, és egy kézzel tartottam magam meg Ricsit. A szörny elkezdett futni felénk, ám Ati becsúszott, és felbuktatta a szörnyet.
Kapaszkodjatok!-ordították a lányok.
Ati rávetette magát a hídra, és egy rugással visszarugta a szörnyet, ám közben tépett egy nagy darabot Ati hasából. Sírva összeesett. Felhúztam Ricsit, aki meg volt rémülve.
A lányok sírtak a túloldalon.
Ati odaadta nekem a kést, és mondta, hogy kapaszkodjunk, vágd el a kötelet.
Értettem, és elvágtam az egyiket. A híd féloldalra dőlt, és nagy nehezen megkapaszkodtunk. A szörny feleszmélt, és ugrott. Elvágtam a másik kötelet is, és a híd a lányok részére repült át. A szörny nem tudott utánnunk jönni.
Nekivágódtunk a híddal együtt a szikának. Majdnem leestünk. Felmásztunk. Ati maradt utoljára, de nagyon fájt a sebe. Mi mondtuk neki, hogy próbáljon meg feljönni, de ő azt hajtogatta, hogy nem megy. A tartó kötél kezdett szakadni. El is szakadt, de én meg Ricsi rávetettük magunkat és elkaptuk. Az izmaink csak úgy dudorodtak. Elkezdtük húzni az egész hidat. Kis idő múlva felhúztuk, ám Ati nem volt rajta, csak a vére.
Rövidet megemlékeztünk rá, és egy kis emléket ütöttünk össze neki, egy virágot ástunk bele a földbe.

Továbbmentünk: Én, Ricsi, Nedda, Fanni, J. Dorottya.
Megnyugodtunk, hogy a szörny ottragadt, és Ricsi örömében előre futott. Ekkor egy vágás, és Ricsi kettészállt. A vére ránkfröccsent. Hátráltunk, ám elestünk egy fa tövébe.
A szörny jött hozzánk. A lányok hozzámbújtak, amit még így is tudtam élvezni.
A szörny ott volt előttünk, és lendítette a karmait. A többiekért!-ordítottam egyet, és rávetettem magam a szörnyre. Földre dobtam, de ő ledobott magáról. A karmávaval csapott egyet, de én épphogy elugrottam. A másikkal is, ami az arcomat eltalálta. Elkezdett karom nyomban vérezni. Utánna nekirugott egy fának, majd a lányokhoz fordult. Sikoltoztak. Én nem hagytam annyiban. Mielőtt még megtámadta volna őket, hátulról hozzávágtam egy ágat. Megfordult, és rám akart ugrani. Ám ugrás közben agyonlőtték.
Körülnéztem, és harci helikopterek meg katonák jelentek meg.
Győztünk.
Forró teát adtak nekünk, ellátták a sebemet, és kihalgattak minket a helikopternél. Odamentem utánna a lányokhoz: most már én is kaphatok egy puszit?-kérdeztem.
Nem haltál meg, és arról volt szó!-mondták a lányok kuncogva.

Túlélők: Én, Fanni, J.Dorottya, Nedda

The End



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat