Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

abrosz naplója


Abrosz Tisztakosz [176609 AL], gazdája abrosz
Gyilkológép 2

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/176609 		Gyilkológép 2

2008-06-10

Korunk itt is 17.

Február 14. Osztálykirándulás a Himaláján.

Már 2 napja megérkeztünk. Minden jól telt, snowboardoztunk, sieltünk, szánkóztunk, leskelődtünk. (nem a fiúk után xD).

-Reggel 10:41-
Felébredtünk, páran még alszanak. A fiúk és a lányok külön szobában. Én, Ati, Gergő, Viktor, Boldi elhatároztuk, hogy meglessük a lányokat öltözködés közben. Az ő házuk egy kicsit odébb volt. Odalopóztunk az ablak alá, és kukucskálni kezdtünk. Éppen Jakab vette fel a melltartóját. Gergő büszkén jelentette ki: "Bizony, az én csajom!". Erre én odafordultam hozzá, és mondtam hogy már nem sokáig. Ahogy visszafordultam, egy ördögi erejű rugást éreztem a jobb oldalamban. Hanyattvágódtam. Amint magamhoz tértem, láttam hogy mindenki röhög. Feltápászkodtam. A rugást nem más, mint Natasa intézte. Én nem tudtam mást mondani csak ezt: "hát..ő..nem úgy értettem..". Natasa bepipult, és bement a házba. Mindenki röhögött tovább, kivéve Viktort, aki az ablakon át nyúlt éppen be. Nem is hiába, Dorottyához akart valamiképp hozzáérni. De pont mielőtt megérinthette volna, Natasa lehúzta a redőnyt. Viktor arcára a gyönyörből hirtelen fájdalom ült ki. Felordított egy hatalmasat, kirántotta a kezét a redőny alól, és hanyattesett. Most már én is röhögtem a többiekkel együtt.
Már indultunk volna vissza, mikor Ati megpróbált még egyszer utoljára belesni a kulcslyukon keresztül. Oda is nézett. Ő sem látott rosszat. Ismét Jakab volt, már melltartóban, de most a harisnyáját húzta éppen. Ati is büszkén mondta: "Bizony Gergő, a te csajod". Ám ekkor Nóri meztelenül (teljesen) beállt Jakab elé, és lehajolt valamiért. Ati felordított egy hatalmasat, a szeméhez kapott, és azt ordibálta hogy: "megvakultam, megvakultam!". Hátrált, de ott éppen vége lett a hegynek, és Ati legurult egy kisebb lejtőn. Mi szintén röhögtünk. Ati feltápászkodott, és mondta, hogy ez egyáltalán nem vicces.
Indult volna vissza felénk, de elkezdett repedezni előtte a szikla. Nézte, ahogy reped, még végül a végéig nem ért. Mi ordítottuk, hogy jöjjön gyorsan. Ati elindult, de abban a pillanatban leszakadt alatta a föld. Utolsó erejével még megkapaszkodott. Lenézve látta, ahogy a szikla ami az előbb még ott volt, vagy 50 métert esett, és összetört. Gergő mondta, hogy hozzunk segítséget a tanárok házából, ő addig megpróbál lemenni és tartani Atit.
Ati ordibált segítségért, Gergő miközben próbált valahogy lejutni hozzá, nyugtatgatta, mondván, hogy még lavinát indít el.. Ati nem volt vicces kedvében, és ordított tovább. Gergő nagy levegőt vett, és szépen lassan elkezdett csúszni Ati felé. Tudta, hogy egy rossz mozdulat, és ráeshet Atira, majd leeshetnek mindketten. Kb. 1 perc múlva sikerült Gergőnek nagy nehézségek árán Ati közelébe kerülni. Nyújtotta a kezét, és mondta, hogy fogja meg. Ati erőlködött, és sikerült megfognia Gergő kezét. Kezdtek megnyugodni, mikor susogás hallatszott valahonnan. Gergő felnézett, és Ati mögött valami szörnyféleség volt az égben, kb. 2m-es bazinagy szárnyakkal. Ati ebben a helyzetben nem tudott hátranézni. A szörnyben mintha lett volna valami emberi hajlam, mert karbatett kézzel volt a levegőben. Gergő ennyit mondott: "Azta-kurv*" Aztán a szörny lendített a szárnyain, és hatalmas széllökést adott le Gergőékre. Gergőt nekicsapta a szél a hónak mögötte, és így elengedte Ati kezét. Ati leesett a mélybe. Gergő csúszott lefele, de nem bírt megkapaszkodni a csúszós hóban, és ő is utánna esett.

A szörny felrepült a lányok házának tetejére. Natasának már elege volt, azthitte mi szórakozunk megint. Elindult a tetőre vezető lépcsőn. Dorottya és Jakab röhögött. Natasa kiért a tetőre, de nem volt ott senki. Egy pillanatra elcsodálkozott, és megmert volna esküdni, hogy hangokat hallott. Megvonta a vállát, és visszafordult, de a szörny elkapta a torkát félkézzel, és a magasbaemelte. Natasának nem jött ki hang a torkán, annyira szorította a szörny. Próbált kapálózni, de hiába. Pár pillanat múlva megfulladt. A szörny eldobta vagy 40 méterre (látszik milyen erős).
Elindult lefele a lépcsőn. Lent hallották a lépteket. Dorottya és Nóri odament a lépcsőhöz, és arra számítva, hogy Natasa jön vissza, Dorottya megkérdezte: "Na, elverted őket?"-közben nevetett. De mikor meglátta hogy egy 2,5 méteres vörös szörny áll előtte, elakadt a lélegzete. (nem halt meg, nem úgy értve xD) A szörny nem is köszönt (xD), fordulásból hasba rugta Dorottyát, aki kiszállt a ház falán, és nekicsapódott egy fának, de még nem halt meg. Nórival sem lacafacázott. Sikítania sem volt ideje, a szörny a jobb kezéből kijőtt 2dm-es karmával pofán csapta Nórit. Vérző fejjel kifeküdt, és meghalt.
A szobában már csak Jakab maradt. A szörny felé fodult. Jakabnak ezúttal nem hozott szerencsét a szépsége, és ahogy futásnak eredt volna, felbukott a harisnyájában, amit még nem teljesen húzott fel. Ahogy elesett lefejelte az asztalt, amiről a pohár nekivágódott a szörnynek. Ki nem találjátok, hogy a pohár széttört rajta, de meg sem érezte. Jakabnak vérzett a feje, próbált mászni, de a szörny ráugrott a hátára, és azon nyomban beleméjesztette a karmait a hátába. Jakab felnyögött egyet, majd remegve meghalt.
Aztán Adrienn és Réka jött be a konyhából, de még onnan kérdezték, hogy ki kér teát. A szörny ezt meghallotta, és felugrott a plafonra. Először azt észlelték, hogy lyuk tátong a ház falán. Réka ment megnézni, mikor belebotlott Jakab hullájába, amit Adrienn még nem látott. Réka felordított, a szörny ráugrott, és kettévágta. Adrienn az ordításra nézett oda, de akkor már ketté volt Réka vágva. A következő pillanatban hipergyorsan odasietett a szörny Adriennhez, és (nemtomhogyírjamle)észak-keleti ütéssel (xD) felcsapta Adriennt, aki nekicsapódott a plafon és a fal közti saroknak, majd leesett és meghalt.

-Segítség-
Néhányan akik már felkeltek, jöttek velünk és a torna tanárral Atit menteni. Vagyis: Én, Viktor, Boldi, Bence, Dávid.
A lányok házához érve kérdezte a maga mély és erős hangján a tanár, hogy hol van Ati. Boldi mutatta neki az utat, de mikor odamentek se Gergő se Ati nem volt ott. A tanár azthitte, csak szórakoztunk vele, és lekevert hármunknak egy-egy taslit. Dávid és Bence leköcsögözött minket, mikor a tanár észrevette a lyukat a házon. "Hát itt meg mi történt?"-tette fel magának a kérdést. Egyikünk sem tudott rá válaszoltni. Odamentünk a lyukhoz, és benéztünk.
A tanár bentebb ment, én körülnéztem, és megpillantottam Dorottya földön fekvő testét. Szóltam a tanárnak meg a többieknek. A tanár nem válaszolt, csak kis idő múlva. Ezt mondta: "Gyorsan, tünés innen!" Mi ezt nem értettük, és benéztünk. Megláttuk az összes hullát. Az összes lányt megölték. A tanár felénk fordult, és mondta: "Nem hallottátok? Tünés innen!" Ekkor mögüle előjött a szörny, és ráugrott a hátára. Mi felordítottunk, és elrohantunk. A tanárra ráfolyt a szörny nyála, és készülte volna leszűrni, de a tanár ledobta a hátáról. A szörny hasra esett. A tanár futott volna utánnunk, de a szörny kilőtte az egyik karmát, ami szíven lőtte a tanárt, és a falnak szúrta. A szörnynek kinőtt a karma helyére egy másik. A tanár a falra felszúrva meghalt.
Boldi futott legelöl, akit követtünk. Véletlenül jégre futott, és eltaknyált. Mi sorra ráestünk, és becsúsztunk a jégpálya közepébe.
Nyugtatgattuk egymást, hogy ne tegyünk hirtelen mozdulatokat, mert mindannyian beszakadunk. Meg is tudtuk ezt valósítani, kivéve Dávidot, aki bepánikolt, és elkezdett rohanni a jégen. Mögötte már repedezett, így nem volt más választásunk, mint rohanni utánna. Bence jött leghátul, és neki már nem sikerült átjutni a repedezésen. Alatta beszakadt a jég. Elmerült a hidegvízben. Mi kijutottunk a jégről, és visszanézve láttuk, hogy a repülő szörny leszállt a jégre. Futottunk tovább. Bence sokáig jégnek ütközött alulról, de az utolsó pillanatban mielőtt megfulladt volna, meglátta a kiutat, és kidugta a fejét a vízből. Hatalmas levegőt vett, de rögtön lecsapta a fejét a szörny. Bence feje végigcsúszott a jégen.

Már láttuk a tanárok házát, amikor hallottuk a szélben a szörny süvítését. Nem volt időnk semmire, csak hogy előrevetődjünk a hóba. Így is tettünk, elzúgott felettünk a gyilkológép. A szele így sem tűnt el maradéktalanul, odébbsöpört mindannyiunkat. A szörny egyenesen a tanárok házához tartott, majd át is törte a falat, és eltűnt. Ezt látta a fiúk házából éppen kijövő Kovács, teát szürcsölgetve. Ordítottuk felé, hogy szóljon a többieknek és takarodjanak kifele. Ahogy felálltunk, mi is rohantunk a házba.

Többen kételkedtek abban amit Kovács mondott, de mi meggyőztük őket. Mindenki felkapta a síruháját, és ment volna ki az ajtón, de Armand és Krisz megálljt parancsolt, és mondta, hogy mindeki vegyen a kezébe egy-egy síbotot, fegyvernek. Így is tettünk. Én mentem utoljára, de már késő volt. A szörny kitort a tanárok házából, és egyenesen felém repült. A többiek ordították, hogy fussak. Gyorsan szállt felém a szörny, de becsaptam az ajtót. Nem mintha sokat tett volna.. Ahogy becsaptam, ő fejjel nekiment és áttörte, ami aztán nekem csapódott, és hátralökött. A szörny nem tétovázott, nekem akart jönni, de az utolsó pillanatban odébbgurultam, így a falnak ugrott. Ezzel egy kis időt nyertem, és rohantam az ajtó felé. De ahogy kiértem, leszállt az égből a gyilkológép, és szerencsére nem a karmával, csak az öklével pofánvágott, és nekirepültem a falnak, ami átszakadt. Elindult szépen lassan felém a szörny. Nem tehettem mást, fogtam a síbotomat, rápattantam egy snowboardra, és próbáltam lökni magam a lejtő felé. Már ott volt a sarkamban a szörny, mikor elértem egy magas lejtőt, és elindultam lefele. A szörny felrepült az égbe, majd zuhanórepüléssel jött felém. Aztán mögém ért, és rohamosan közelített. Elértük az erdőt. A szörny már alig 4 méterre volt tőlem, és már nyújtotta a karmait, de a bal kezemmel elkaptam egy fát, így kitértem az útjából, de hatalmasat repültem, és kiment a vállam. A szörnynek rosszabb dolga volt, mert egy sziklának csapódott fejjel.

Élnek: A fiúk, kivétel Dávid és Bence, valamint Dorottya

-Többieknél-
Krisz elővette a telefonját, és segítséget akart hívni, de nem volt térerő. Erre Armand rögtön elővette a kistérképét, és mondta, hogy menniük kell még egy kicsit, és ott lesz egy torony ahol lesz térerő. El is indultak felé. Alig voltak úton 20 perce, mikor hatalmas hóvihar kerekedett.Armand átvette a vezető szerepet Boldi "bazdmeg"-olása ellenére, és mondta, hogy mindenki fogja meg egymás kezét, mert különben elveszhetnek mert nem látni semmit. Viktor hevesen tiltakozott: "Ti buzik vagytok hogy egymás kezét fogdossátok?" Hiába próbálták meggyőzni, hogy így könnyebb, Viktorbizonygatta hogy ő nem buzi, pedig egyáltalán nem ez volt a beszéd tárgya. Így hát Viktor a csoport végén kullogott, miközben akezét a gatyájába dugta. Ki tudja mit csinált?!
Egy kis hópihe belement az orrába, és ezért tüsszentett egy nagyot. Mikor azonban kinyitotta a szemét, már nem voltak előtte a többiek. Kétségbeesetten futott előre, mikor valami pofán nyomta oldalról, és repült egyet. Egyre nagyobb volt a vihar, nem látott semmit. Hirtelen a gyilkológép rajzolódott ki közvetlenül előtte, amint az öklét lendíti. 20 méterre csapta el Viktort. Olyan erősen csapta meg, hogy össze-vissza forgolódott a levegőben úgy, hogy összetörtek a csontjai. Végül földet ért, és csak a szemét tudta kinyitni. Akkor nem volt kellemes amit látott: Egy farkas közelít vicsorogva, nyálát csorgatva. Viktornak az arccsontjai is eltörtek, így ordítani sem tudott. Szépen lassan, óvatosan odament hozzá a farkas. Végigszagulgatta mindenhol, megmutatta neki a fogait, majd beleharapott a lábába. Elkezdte ráncigálni. Odajött a falka többi tagja. Egyik másik a kezét, volt aki a hasát kezdte harapdálni. Egy kisebb nőstény farkas a tökét harapta le. Aztán jött a falkavezér, aki elharapta Viktor torkát. Elfogyasztották.

Már kicsit enyhébben havazott, és Armand még időben látta meg, hogy szakadék van éppen előtte, ezért hátraordított, hogy állj. De a mögötte lévő Krisz nem nagyon figyelt, így nekiment. Armand megkapaszkodott Kriszben, és húzta magával. Krisz megkapaszkodott Boldiban, aki ezt mondta:"Rohaggyá meg", és leütötte magáról Krisz kezét. Armand és Krisz a mélybezuhant. Mindenki megrémült, és pánikba esett. Érdekesnek találták, hogy nem hallottak csattanást odalent. Hegedűs le is nézett megnézni mi van. Ő is ennyi mondott: "annnyád"-a maga hangján-, és villámgyorsan egy alak repült fel előtte. Hegedűs hanyattesett, az álla fölcsapva, tiszta vér. A gyilkológép volt az, bármily meglepő. Ahogy leérkezett, első dolga az volt, hogy Boldit hátrarugta a sor végére. Mindenki próbált volna elfutni, de Kovács felbukott, így a többiek is. A szörny kihegyesítette a karmait, és indult feléjük. Pont mikor döfte volna le a sikoltozó Ádámot, Andris a megmentő szerepében előugrott egy fa mögül, és a síbottal tarkón vágta a szörnyet, akinek ez megse kottyant, és fordulásból ballal hátbarúgta Andrist, aki kiejtette a botot, és arccal nekicsapódott egy fának. Ahogy megfordult a szörny, a levegőben elkapta Andris kiejtett síbotját, és a támadni készülő Ádámot teljes erővel pofánütötte vele, akinek az erő hatására kitort a nyaka. Andris összeszedte magát, és kiköpve a vérét azt mondta a többieknek: "fussatok". Közben azt gondolta, mindig is szeretett volna harc közben meghalni. Boldi futás közben hozzátette: "Ezt a parasztot!" De ebben a pillanatban ráugrott két farkas. Leteperték Boldit, és elkezdték harapdálni. Boldi sikoltozott mint egy kislány. Az egyik farkast lerugta magáról, de a másik beleharapott a kezébe ugrásból, és a lendület továbbvitte, amivel leszakította Boldi kezét. Boldi fordult egyet, majd egy újabb farkas ugrott a nyakára, és elharapta a torkát. Aztán a farkasok vicsorogva a többiekre néztek, de a szörny kitátotta szárnyait, és villámgyorsan a csapat elé állt. Az egyik farkas épp ugrott már a csoportra, de a gyilkológép a karmával kettécsapta. A többi farkas is ráugrott, de egy-egy vágással leterítette az összeset, majd mintha misem történt volna visszarepült a csodálkozó Andris elé. Aztán ránézett a csapatra, akik futottak tovább. Andris nagyokat lélegezve elmosolyodott, majd felordított egyet harciasan, és nekirontott a szörnynek. A szörny elkapta őt két kézzel, és eldobta neki egy fának. Aztán alighogy felnézett Andris, a szörny képen rúgta. Andris repült, a szörny mögérepült hihetetlen gyorsan, és hátba rugta a felé repülő Andrist, aki így már visszafele repült vagy 15 métert. Aztán hempergett a hóban. A szörny kíváncsian figyelte a mozdulatlan Andrist, majd úgy látta, hogy meghalt, és hátat fordított neki. Andris ekkor nyögve ezt mondta: "még élek" A szörny erre visszafordult, és látta, hogy Andris minden erejét összeszedve feltudott menni fekvőtámaszszerű pózba. A szörny odament elé, behajlította a könyökét, és támadószerűen Andris felé mutatta a hatalmas karmait. Andris ennek ellenére összeszorított fogakkal, és ráncba vert homlokkal felállt, bár már alig volt a lábán. Ahogy meglátt az éppen gyilkolni készülő szörnyet elmosolyodott, és azt mondta:"na mire vársz?" e mondat közben kijött Andris szájából hányásszerűen vér, a hasához kapott és összeesett. Elterült és meghalt. A szörny leeresztette a kezét maga mellé, és nézte Andrist. Kb. 2 percig mozdulatlanul állt Andris hullája mellett, majd imádkozásszerűen az orra elé rakta a tenyereit, meghajolt, és egy szempillantás alatt elrepült. Így ismerte el Andris lelki erejét.

-Nálam-
Kinyitottam a szemem, és Gergő, Ati, Dorottya volt mellettem. A vállam bekötve. Kérdeztem, hogy hogy lehet az, hogy ti még éltek. Ati meg gergő elmondták, hogy egy nagy hótömbre estek, ami felfogta az esést. Utánna mondták a fent lévő ébredező Dorottyának, hogy ugorjon ő is le.
Utánna azt kérdeztem, hogy mi történ a vállammal. Dorottya mondta, hogy kiment a vállam, ő visszanyomta és bekötözte. Megköszöntem neki.
Lenéztem a földre, és egy madár árnyékát láttam. Kiderült, nem madár volt az, hanem a gyilkológép. Körözött felettünk. Pánikba estünk, és elkezdtünk rohanni. A szörny még körözött vagy 2-t, éselindult felénk. Megint előrevetődtünk, de elkapta a karmaival Gergő síruháját, és feévitte az égbe. Gergő kapálózott, a ruhája meg egyre jobban szakadt, míg ténylegesen elszakadt. Gergő ekkor felordított, és leesett egy sziklára, ahol szétloccsant.
Mi 3-an bebújtunk egy barlangba. Sóhajtoztunk, majd a barlang belsejéből morgásokat hallottunk. Aztán megláttunk egy hatalmas medvét. A medve lendítette a mancsát, és Dorottya fejét telibe találta, ami teljes erővel beleszállt a barlang falába, és szétloccsant. Én és Ati rohantunk kifele a barlangból, a medve utánnunk. Pont mikor kiértünk odaért a szörny is és a medve is. Mi kétfelé ugrottunk. A medve és a szörny egymásnak ütközött, és elestek. Mi rohantunk.
Az út kétfelé vezetett. Tanakodtunk, merre mennyünk, amikor az egyikből megjelentek a többiek, a túlélők. Mondtuk neki, hogy menjünk a másik irányba. Rohantunk ahogy csak tudtunk.

-Medvénél-
A szörny jött volna utánnunk rögtön, de a medve bedühödött rá, amiért nekiment, ezért a mancsával belekapott a szörny hátába, és visszahúzta, majd a falnak dobta. A szörny erre beidegesedett, és nekitámadott a medvének. Leteperte a földre. A medve átdobta magát, és rámászott. A szörny fellökte fekve a medvét a magasba, majd ő is felugrott, de egy kicsit odébb, úgy, hogy a karma pont érje. Megvágta a medvét, aki orra esett a földre. Majd a szörny ráugrott, és leszúrta. Aztán villámgyorsan elkezdett felénk repülni.Tamás elfáradt, és nem bírta tovább az utat. Mi próbáltunk neki erőt adni, hogy sikerülnie kell, de mondta, hogy már kifáradt és nem bírja tovább. Ádám a jó barátja odament mellé, és mondta nekünk, hogy vele marad, mi menjünk tovább. Így is tettünk. Még egy kicsit beszélgettek egymással, majd meglátták a szörnyet repülni. Elővették a síbotukat, egymásra néztek, és sok szerencsét kívántak.

---

Felerősödött a vihar. Márcsak Én, Ati, Ricsi, Kovács és Zoli maradtunk. Jött egy erőteljesebb szélfújás, és Kovácsot hátravágta. Jött éppen a szörny, és a repülő Kovácsot kettécsapta, majd közénk csapott. Én és Ricsi az egyik oldalra, Ati és Zoli a másikoldalra csapódott. A szörny visszafordult, és felém és Ricsi felé vette az irányt. Túl gyorsnak bizonyult hozzánk képest, és megragadta mindkettőnk torkát, és felvitt az égbe. Nagyon erősen fojtott minket, majd először engem, aztán Ricsit úgy 10 méteres magasságból belecsapott a hóba. Aztán Ati kiállt elé a síbotjával, és mondta, hogy "gyere na gyere". A szörnyet ez felhergelte, és repült Ati felé. Ati az utolsó pillanatban odébbugrott, és Zoli a fa tetejéről rávetette magát a szörnyre, és a síbotjával leütötte volna a szörnyet, csak figyelt, és odébbugrott, így Zoli teljes erővel a betonba csapódott. A szörny rögtön megfordult, és belemélyesztette a karmait Zoliba, majd odébbdobta. Aztán Ati felé fordult, aki elkezdett hátrálni, de a szörny rámutatott és kilőtte rá az egyik karmát, ami beleszúródott a vállába. Ati letérdelt a fájdalomtól. A szörny felé ment. Már készülte kivégezni, mikor hátulról én meg Ricsi nekirontottunk a síbotunkkal. Teljes erőnkből ütöttük a szörnyet, ami fordulásból elcsapott mindkettőnket. 10 métert csúsztunk a hóban. Aztán megfordult, de Ati bemosott neki egyet. Ez felhergelte a szörnyet, és nyakon ragadta Atit, majd fél kézzel felemelte, és elkezdte őt is fojtani. Ati két kézzel fogta a szörny kezét, de nem bírta elvenni a torkától. Aztán a szörny nekinyomta egy sziklasornak, és a másik kezével átdöfte Ati hasát. Egyre jobban vérzett a hasa, így már alig volt Ati magánál. Végül elfogyott az ereje, és meghalt. A szörny eldobta magától. Megfordult, de Ricsi pofánvágta a síbottal. Erre már tényleg bedühödött a szörny, elkapta a legközelebbi Ricsi ütésnél a botot, és eltörte, majd a másik kezével elkapta Ricsi torkát is, de ekkor hátbavágta egy síbot. Ricsit leejtette, és hátranézett. Én voltam az, aki megdobta egy fa tetejéről. A szörny nem tétovázott, kitátotta hatalmas szárnyait, és elindult felém. Egyre jobban villámlott, és visszaemlékeztem a villámokról tanultakra. A szörny teljes erejéből készült csapni. Én nagy levegőt véve óriásit ugrottam le a fáról, mielőtt eltalált volna a szörny. Ebben a pillanatban ahogy én a levegőben voltam, a szörny belecsapott a fába, és egy villám is. A fán keresztül a szörnyet is megrázta a villám, úgy, hogy leállt a szíve. Engem a villámcsapás nagy ereje ellökött, és lerepültem Ricsi mellé. A szörny leesett a fa mellé, és füstölt.

Összevissza verve, sebesülten egymásra néztünk Ricsivel, és hálát adtunk az égnek hogy túléltük. Ekkor zajra lettünk figyelmesek, a fa felé néztünk, és már nem volt ott a gyilkológép...


THE END

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat