Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

abrosz naplója


Abrosz Tisztakosz [176609 AL], gazdája abrosz
Az átok

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/176609 		Az átok

2008-07-16

Én, Andris, Natasa és Adrienn egy buliból kisérjük egymást haza. Mellettem Natasa, Andris mellett Adrienn. Épp egy elhagyatott, rendőrség által körbekerített (sárga szalag), régi ház mellett megyünk el. Natasa hirtelen megállt, vele együtt mi is. Ledermedt. Kérdeztük, hogy mi van vele, ő meg azt mondta, mintha valaki szólongatta volna. Jót nevettünk, és azzal basztattuk, hogy ez egy kisértetház, és a halál magához szólítja. Ő egyre jobban félt. Megnyugtatásképpen, én és Andris azt mondtuk bemegyünk, bebizonyítani hogy csak vicceltünk. Indultunk volna, de Natasa elkapta a kezemet, és mondta hogy ne menjünk, rossz ötlet. Andrissal jót nevettünk, és átbújtunk a sárga szalag alatt. Bementünk a házba. mKicsit félelmetes volt, sok éve nem járhatott ott senki. Andrissal azt terveztük, hogy majd jól ráijjesztünk a lányokra. Felmentünk hát az emeletre elbújni. Andris a lépcső előtt egy pillanatra megtorpant, és az ablakra nézett. Aztán jött tovább. Fent az emeleten volt egy kb. 2 méter hosszúságú és 1 méter széles bezárható hely. Oda bebújtunk Andrissal, és magunkrazártuk az ajtót. Kint a lányok kezdték unni, aztán Adrienn meglátott valamit a házban az ablakon át. Mintha egy alak lett volna az. Aztán pislantott egyet, és már nem volt ott. Ezt elmondta Natasának, aki erre azt mondta, hogy hozzuk ki a fiúkat. Ők is átbújtak a szalag alatt, és a kertben voltak, mikor mindketten meghallottak valami suttogást: "ne menjetek be" Ekkor valami megérintette mindkettőjük karját, és hirtelen a házban találták magukat. Nem hitték el mi történt, mintha csak képzelődtek volna. Elkezdtek minket keresni. Felmentek az emeletre. Kopogást hallottak a fal mögül. odahajoltak, és ekkor nagy ütést hallottak. Mind a ketten hátraugrottak, majd meghallották ahogy Andrissal megveszünk bent a röhögéstől. "Haha nagyon vicces" mondták a lányok. Aztán Andrissal úgy döntöttünk, hogy kijövünk, de valami miatt nem nyílt az ajtó."Lányok ez nem vicces!" mondtuk. A lányok ezt nem értették, ők az ajtótól 2 méterre voltak. Mondták, hogy ők nem csinálnak semmit. Aztán elkezdett recsegni a padló, meg a tető, meg a falak. "Najó fiúk ez már tényleg nem az!"-mondta Adrienn. Andris: "Állj hátrébb" hátrébb áltam, és Andris megpróbálta berugni az ajtót, de nem sikerült. Aztán (nem sok fény volt) megláttunk a sarokban egy könyvet, nyitva volt, és az egyik lapja egy kis helyen, a lap közepén ki volt szakadva, és látszott a másik lapon egy szem. "Hú ez elég rémisztő"-mondtam. Megfogtam volna a könyvet. Ekkor a semmiből a sarokban egy guggoló, kék színű kisfiú tűnt fel, és kinyitotta a száját, majd olyan nyávogós hagngot adott ki mint a macska szokott. Felordítottam, és hátraestem neki Andrisnak, és a falnak. Az alak már nem volt ott. Andris megkérdezte mi ütött belém, és alig jutottam szóhoz a félelemtől. A lányok közelebbhajoltak, és kérdezték hogy mi van. Andris mondta nekik, hogy próbálják meg az ajtót valahogy kinyitni, törjék be vagy valami. Közben felsegített engem. Natasa mondta Adriennek, hopgy lent látott egy széket, talán azzal betörhetik. Mondta, hogy majd lemegy (Adrienn). Le is ment. Natasa addig beszélt Andrissal meg velem a falon keresztül. Lent Adrienn meglátta a széket, és ment felé. Ekkor egy szempillantásra egy kékszínű, hosszú fekete hajú lány termett a széken (kb. 10-12 éves), majd el is tűnt. Adrienn megtörölte a szemét, majd a székhez nyúlt, és felemelte. Mikor odaért a lépcsőhöz ismét recsegni kezdett a fal. Majd az ablakban látta magát, de az ablakban maga mögött látta a kék lányt is. Kiverte a víz, de gyorsan hátrafordult. Az alak már nem volt ott. Aztán visszanézett az ablakra, és már ott sem tükröződött. Feljött végre az emeletre. "nekem nagyon nem tetszik ez a hely, húzzunk el gyorsan!"-mondta, amint odaadta a széket Natasának.
Bent hirtelen kicsit lehűlt a levegő. A fal megint recsegett, én és Andris szinte már összebújtunk a félelemtől (XD). Ekkor a plafon egyik részét valami elhúzta. Aztán a kékhajú lány a fejét kidugta. Mind a ketten felsikítottunk, mint 5 lány teljes hangerővel. A falnak dőltünk, ami kinyílt, és Natasa még éppen megtudott állni a székkel, nehogy nekünkrohanjon. Kifutottunk a helyből, és mondtuk a lányoknak, hogy tűzzünk el innen. Futottunk le a lépcsőn, de az leszakadt alattunk. Mindannyian úgy 3 métert estünk. Adriennre ráesett egy nagyob darab a lépcsőből. Mi felálltunk, és megpróbáltuk leszedni Adriennről. nem sikerült, még csak meg se tudtuk mozdítani. Aztán Andris a szeme sarkából megpillantotta a kék lányt. Odanézett, de már nem volt ott. Végül lerugdostuk Adriennről a törmeléket. Andris megfogta, és kivitte. Én még bent maradtam az ajtó előtt megálltam (még bent), és visszanéztem. "na tünés" mondtam halkan, és és indultam volna, de hátulról elémnyúlt egy kék kar, és a tenyerével megérintette az arcom. Elsötétült előttem a világ.

-1 héttel később-
Az iskolán kint volt a fekete zászló mivel hogy meghaltam. Az egyik emeleten ott volt gyertyák közt a fotóm (a szokásos, gyönyörű vigyorommal). Aznap volt a temetésem. Az osztály eljött, és néhányan örültek, mert elmaradt a tanítás, néhányan meg szomorúak voltak. Adrienn érdekes módon nem jött el a temetésre. Még a temetés előtt megbeszélték, hogy Andrisék megmutatják azt a házat, ahol utoljára láttak engem.
Akik odamentek: Ati, Andris, Natasa, Gergő, Viktor, Boldi.

A ház elé értek. Ugyanúgy állt, azóta senki sem lépett be. A fal mellett ült egy hajléktalan, idős nő. Így szólt: "ne menjetek be!" "Ki ez a szutykos öregasszony??"-Kérdezte Boldi. Aztán mindenki Boldire nézett. Ugyanis nem volt ott semmilyen öregasszony. Boldi azt hitte, csak képzelődött. Átlépték a sárga szalagot. A ház előtt pár méterre aztán megtorpantak, mindannyian hallottak valamit: "Óvakodjatok a háztóóól" Viktor, a leg épelméjűbb mindközül, nem nagyon akart már bemenni, de a többiek rábírták, mondván hogy meg kell nézni ezt a helyet. Bementek. Minden ugyanúgy állt, ahogy régebben hagyták. Mindenki nézte a maga dolgát, de furcsa volt, hiszen valahogy lehűlt a levegő. Andris és Natasa kicsit meg volt szeppenve, de hisz ez érthető. Aztán Andris telefonja hirtelen megcsörrent, amire kicsit megijjedtek a többiek. Andris elővette a telefont a zsebéből, és Adrienn hívását jelezte ki. Andris felvette a telefont, de nem halotta Adrienn hangját, csak inkább háttérzajt. Aztán letette. Andris félve felvezette a többieket az emeletre, és mondta, hogy ott bent láttak valamit, abban a kis helyben. Mindenki hozott zseblámpát, és bevilágítottak. Andris azt mondta, hogy a plafon mintha megnyílt volna, és valaki kijött onnan. Rávilágítottak a plafonra, de lehetetlennek találták, hogy kinyílt volna, hiszen semmi nyoma annak, hogy ott azt a helyet ki lehetett volna nyitni. Aztán Andris telefonja ismét csörgött, és ismét Adrienn volt a hívó. Andris megint felvette, egy darabig a háttérzaj hallatszott. Aztán egy macska nyávogó hangját hallotta, amin megijjedt, és a telefont elejtette úgy, hogy az összetört. A többiek kérdezték tőle, hogy mi volt ez. Andris remegve, nagyon félve mondta, hogy én ilyesmit hallottam, ezt mondtam neki. Aztán Gergőék mögött Andris meglátta a kék lányt, lehajtott fejjel, a haja az arca előtt, a bal oldali válla magasabban, mint a jobb, és közeledik felé. Andris elkezdett izzadni a homlokán, és hátrált. A többiek kérdezték tőle, hogy mi van. Andris szeme nagyon nagy lett, és az arca nagyon remegett. Aztán az ablakhoz hátrált. A lány közelebb jött hozzá, és fel nézett rá. A szemei nagyok voltak, ijjesztőek. nem csinált semmit, csak nézte Andrist, aztán egy picit előrébbjött, mire Andris még egyet lépett hátra, neki az ablaknak, ami kitört, és Andris kiesett az emeletről. Gergőék megdöbbentek, és lenéztek a fekvő Andrisra. Meghalt. Ők nem láttak semmit abból, amit Andris látott.
Kirohantak a házból, és lent kifújták magukat.

Néhány óra múlva már a rendőrség is a helyszínen volt, és a sok bámészkodó, persze őket nem engedték a ház közelébe. Ati, Natasa, Gergő, Viktor és Boldit leültették egy padra, és kérdezték őket hogy mi történt. natasa az egyik kérdés közben felnézett, és a bámészkodók közt egy kék lányt, fehér pólóban látott. Nagyon furcsa volt, aztán hirtelen eltűnt. Nem is nagyon vette tudomásul, azthitte csak képzelődik.
Nem sokkal később mind hazamentek.
Este a híradóban bemondták Andris halálát, és azt is, hogy még aznap, meghalt ott egy rendőr: ráesett egy váza, és betört a feje. Mindannyian nézték a híreket, és egyre jobban kezdtek hinni benne, hogy ez egyáltalán nem véletlen.

-Gergőnél-
Épp a kanapén feküdt, az anyja kint kávét csinált. Bejött, kezében a tálca, rajta a kávé. Gergő feltápászkodott, és nyúlt volna a tálcáért, mikor az anyja helyett egy kék lányt látott, hosszú hajjal, nagy szemekkel. Erre hangosan lélegzett egyet, és hátraesett a kanapéra. Aztán már újra az anyját látta, aki kérdezte mi történt. Gergő azt mondta, hogy semmi..
Aztán vége lett a híradónak, és felhívta jakabot, hogy elmondja mi történt. Egy darabig beszélgettek, aztán megszakadt a vonal. Mindketten hallózgattak. gergő is, aztán letette a telefont. (vezetékes telefon). Nem tudta mi a baja, ezért szólt az anyjának. nem válaszolt. Kiment a konyhába megnézni, hogy mért nem válaszol. Nem volt ott, viszont a fürdőszoba ajtaja nyitva volt. Gergő odament, és benézett. Az anyja rá volt dőlve a kádra, a feje a vízben volt. gergő "úristen" felkiáltással odasietett, és kihúzta a fejét a kádból, majd a falnak támasztotta. A szeme nyitva volt. Aztán oldalra fordult, és a kádban volt a hosszúhajú kék lány, és Gergőre nézett. Gergő felpattant, majdnem sírt, és nekihátrált az ajtó melletti falnak. A lány nem mozdult, ott maradt a kádban. Gergő maga mögé tapogatott, és a fal mellett siklott, aztán az ajtóhoz ért, és tovább tapogatott. A nyitott ajtó helye helyett azonban valakinek az arcát tapintotta meg. Erre nagyot nyelt, és ledermedt. Lihegett, mintha kilómétereket futott volna. Lassan hátranézett, és egy 8 éves, kék kisfiú arcán volt a tenyere. Felordított egy hatalmasat......
Gergő meghalt.

Másnap reggel a reggeli híradóban szó volt gergőék esetéről is. Ezért akik voltak a házban, úgy döntöttek nem mennek iskolába, hanem gyülekeznek Viktornál. Utánna akartak nézni annak a háznak az interneten. Mindannyian fekete pólóban és gatyában jöttek, mégis csak gyászolnak, hisz 3 osztálytársukat vesztették el. (+ Adriennt, akiről nem tudják hogy halott). Teát ittak, közben beütötték a címet, és kiadott csomó DEAD DEAD DEAD DEAD írást a Googleban. Ez is megijjesztette őket, aztán rákattintottak az egyikre. Kijött a ház, és a leírás, miszerint évekkel ezelőtt abban a házban egy kislány nyakát kitörték, és még egy érdekesség: a lány nagyanyja azzal foglalkozott, hogy emberekből űzi ki a rossz szellemet. Aztán a gép reccsent egyet, és kikapcsolt.
Erre rögtön a rendőrségre mentek, ahol fekete zászló volt kint. Mikor beértek, több társuk arcképe volt gyertyák közt. Hamar rádöbbentek, hogy az összes rendőr, aki meghalt, volt a házban nyomozni. A portára mentek, éssegítséget akartak kérni, de nem hittek nekik, mondván hogy gyerekek, és nagy a fantáziájuk. Javasolták a pszichológust. Atiék nem hitték el, hogy így semmibe veszik őket. Aztán tényleg elgondolkodtak a pszichológuson, különösen Natasa. Úgy döntöttek elmennek.

-Pszichológusnál-
Egy emeletes ház 6. emeletén volt a pszichológus irodája. Elmondták a panaszukat. Boldi és Viktor büfébe mentek, Ati és Natasa bent maradt és beszélgetett. Natasa egyszer csak kiborult, és neki esett Atinak, hogy miért csalták Andrisék őt és Adriennt be a házba, most mindez nem történne meg vele. A pszichológus kivitte Natasát a szobából, és mondta Atinak, hogy maradjo itt, lenyugtatja Natasát.
Ati leült az íróasztalhoz, unatkozott. Elkezdte birizgálni a ceruzatartókat, aztán elkezdte az asztali lámpát kapcsolgatni (a zsinórját húzogatta, és akkor bekapcsolt). Meghúzta egyszer, az felkapcsolt, aztán mégegyszer, aztán lekapcsolt. Ezt csinálta egy darabig, mikor aztán az nem kapcsolt fel. meghúzta még 3-szor, de nem történt semmi. Lehajolt, benézett az íróasztal alá, és érdekes módon ki volt húzva a konektorból a zsinórja. Ezen meglepődött, aztán leszállt a székről, és bebújt az asztal alá. Visszadugta. (az asztal oldalától egyáltalán nem lehetett kilátni, zárt volt, csak úgy 8cm-es helyen lehetett alul kilátni). Ati visszadugta a konektorba, de aztán azon a 8 cm-es helyen meglátta, hogy valaki elrohan közvetlen az asztal előtt. Erre persze megijjedt, és beütötte a fejét az asztalba. Megdörzsölte, hogy ne fájjon, aztán megrázta a fejét, de nagyon megijjedt, és ez benne maradt. Aztán hirtelen megcsörrent az íróasztal tetején hagyott telefonja. Erre szintén megijjedt, és hátraesett. (még az íróasztal alatt). Aztán nem nézett fel, csak a kezét rakta fel az asztalra, és úgy próbálta meg megfogni a telefonját és lehúzni. A legnagyobb megdöbbenésére, egy mezítlábad fogott meg. Erre aztán már teljesen kikészült, és kirohant nagyhirtelen az asztal alól, neki a szemben lévő falnak, majd megfordult, és az asztalra nézett. nem volt ott semmi, csak a telefonja csörgött. Erőt vett magán, és remegve odament, felvette, és remegő hangon (már majdnem sírt) beleszólt, hogy"hálló". Erre magas hangon egy macska hang belenyávogott a telefonba. Ati elejtette a telefont, és kirohant a szobából. Lefutott a lépcsőn, ki az utcára, majd egy telefonfülkébe. Elővette remegő kezével, kapkodva a zsebéből az aprót, és belerakta a telefonfülkés telefonba a pénzt. Tárcsázni akarta a rendőröket. Lenézett maga elé, és a sarokban guggolt, a karját a térdére téve a kék kisfiú. A telefonba beleszóltak, hogy "tessék, központ, miben segíthetek", de Ati a telefont elengette, így az lógott a zsinóron. A telefonfülke másik oldalába húzódott, és nézte a gyereket, remegő tekintettel, halálrarémülten. Aztán észrevette, hogy nem tudja mozgatni a kezét, valami visszatartja. Hajszálak tartották vissza, amik körbetekerték a kezét. Felnézett a fülke plafonjára, és ott volt a kék, hosszú hajú lány. Aztán a két lábát is benőtték a hajszálak, majd mint a pókfonal úgy vették körbe. Utoljára a szeme látszott ki, majd azt is bevonta a haj....

Még ez előtt megbeszélték négyen, hogy utánnanéznek a kitekert nyakú gyerekek anyjának. Az interneten megtalálták a lakásának a címét.

Natasa nem akart egyedül maradni éjszakára, ezért Viktor beleegyezett, hogy nálla alhasson. Persze Boldi, a nagy kemény csávó leparasztozta őket, és mondta hogy ő majd egyedül lesz a házában. Megbeszélték, hogy reggel kilenckor a vasútállomáson találkoznak, először vonattal, aztán buszra szállva, majd gyalog mennek el az öregasszonyhoz.

-Boldinál-
Este 22:03 perc.
Boldi, a nyuszis pizsiében a szivecskés paplanja alatt nézte a TV-t. Ásított egyet, felgyújtotta az éjjeli lámpáját, és a TV-t kikapcsolta. Aludt. Ám egyszer csak a lámpa már nem világított, kiment az áram. Ez Boldi álmára is hatással volt: azt álmodta, hogy nem tud lélegezni, csak a torka után kapkod. Aztán felébresztette a bátyja, az izgő-mozgó Boldit. Felébrett, tiszta izzadtság volt, és lihegett. Bodli megnyugodott, és megköszönte a bátyjának, aki erre behúzott neki egyet mondván, hogy nem tudott tőle aludni. Majd átment a szobályába. Boldi hátradőlt, kifújta magát. Az utcalámpa kicsit bevilágított, és a falon valakinek a mozgó árnyékát látta. (mámint nem az utcalámpa xD). odanézett, de az ablaknál nem volt senki, az árnyék pedig mozgott. Boldi nagyon félt, aztán meghallotta a bátyja sikolyát. Magához szorította a takarót, aztán leszállt az ágyról. Odament az ajtajához, és a villanyt kapcsolgatta, de mivel kiment az áram, nem volt jó. Így hát lámpa nélkül ment a tesó ajtajához. Megfogta a kilincset, ami érdekes mód mintha nyálkás lett volna.Aztán kinyitotta az ajtót. Furcsa kék fény világította be a szobát, és a bátyja nyaka egy hajszállal volt körbetekerve, ami a plafonon található lámpára volt rögzítve, és úgy lógott le róla, megfojtva, holtan. Aztán Boldi macskanyávogást hallott maga mögül, hátrafordult, és ott volt a kék lány, a kezét Boldi felé nyújtva. Boldi felsikoltott, és átbújt a lány keze alatt, majd elkezdett rohanni. Az előszoba egyik sarkában volt egy szekrény, alatta szőnyeggel. Boldi épp kanyarodott, mikor a szőnyegben elcsúszott, hasra esett, és a szekrény rádőlt a hátára. Pont a lefelé vezető lépcső előtt. Bodli sírt és nyögött, megpróbált kimászni a szekrény alól de nem ment. A macskanyávogást folyamatosan hallotta, majd a lépcsőn mintha valaki jött volna fel. Boldi minden erejét összeszedve sikerült megmozdítania a szekrényt, de aztán kicsúszott maga alól a keze, és visszaesett rá. A lépcsőn bekanyarodott a kék kisfiú, szája tátva. Boldi remegett, egy hang sem jött ki a torkán. Aztán elsötétült minden.

-Másnap reggel, 8:51-
Vasútállomás, Viktor és Natasa már hosszú ideje várt, de Boldi nem jött. Így hát nélküle szálltak fel a vonatra. Kb. 45 perces utazás, majd leszálltak. Ott rögtön jött is egy busz, amin csak egy idős ember ült rajtuk kívül. Eléggé elhagyatott városban ment a busz. Viktor és Natasa a hátsó üléseken ült, az ablak mellett Natasa, ő mellette Viktor. Az öregember (úgy nézett ki mint valami csöves) az út során valamit hadovált, miközben Viktorék mellé nézett. Ők is odanéztek, de nem láttak semmit. Ám az ablakban ott volt ő. A kék kisfiú.

Leszálltak a buszról, csakugyan egy elhagyatott helyen, valami erdő volt előttük. A számítógépből kinyomtatott térképet elővette Viktor. Az mutatta hogy kell lennie bent az erdő mélyén egy háznak, ahol az öregasszony lakik. Az erdőben Natasának végig olyan érzése volt, mintha követnék őket, amin Viktor nem is lepődött meg, hiszen tudták hogy nem normális ami eddig történt.
Pár perc bandukolás után megtalálták az öreg házat. Viktor beakart kopogni, de amint hozzáért, az ajtó bedőlt a házba. Erre kijött a szobából az öregasszony. Sovány volt, hosszú, ősz haja, sok nyaklánc volt rajta. Megállt Viktorék előtt, és nézte őket. Viktor elkezdte: "arról a házról....." Már a ház hallatára az öregasszony láthatóan izgatottabb lett. "Nem mondok semmit" Aztán Natasa odébblökte Viktort és elkezdte: "IDE FIGYELJEN MÁR TÖBB BARÁTUNK MEGHALT, ÉS TUDOM HOGY KÖZE VAN EHEZ A HÁZNAK, VALAMINT A KITÖRT NYAKÚ LÁNYÁNAK!!!" "Hát jó"-folytatta az öregasszony. "üljetek le, elmesélem"
És elkezdte:
"régebben szelleműzéssel foglalkoztam. A hozzám forduló emberekből űztem ki a szellemet, egy apró matricaszerű szelleműzővel, amit az ember szájába raktam. Megtelt vérrel a matrica, mikor leszedtem. A vér, ami rajta volt, az jelképezte a gonoszt. Ám a matrica nem maradhatott a szabad világon, ezért a két kisgyermekem szájába csöpögtettem a rajta lévő vért..."
Ekkor közbeszakította Natasa: "dehát én láttam egy lányt a ház körül"
Erre az öregasszony elsápadt, elkezdett izzadni, és ezt ordította Viktorékra: "A TI HIBÁTOK!! IDE HOZTÁTOK A GONOSZT!!" és elkezdett a földön csúszva hátrálni, míg a falnak nem ütközött. Viktorék ezt nem értették. Az öregasszony látta a kék lányt, amint közeledik felé. Viktorék ezt nem látták, csak azt hogy ki van akadva az öregasszony, és egy kicsit nyakkant, majd a fejét lelógatva meghalt.
Viktor és Natasa nézte rémülten, aztán meghallották, hogy recseg a parketta, és a fal. Egyre gondoltak: gyorsan, elmenni, minél előbb. Megfordultak, és ráléptek a kidőlt ajtóra, ami hirtelen a teteje (amin épp álltak) felemelkedett. Mindketten leestek róla, seggre. Az ajtó visszaállt a helyére. Natasán már látszódott a rémület, és rögtön felpattant, majd az ajtónak rontott, és hozzányúlt a kilincshez. Ekkor azt a kezét, amivel hozzányúlt, jobb oldalról megfogta valami. Remegve, izzadva, lassan odanézett. A kék kisfiú volt az, nyitott szájjal, és nyávogott a hangja, mint a macska. Viktor csak Natasát látta, amint maga mellé néz, és remeg. Aztán odament hozzá, és megérintette, mire a kék kisfiú eltűnt. Natasa zokogva borult Viktorra, aki kinyitotta az ajtót. natasa felnézett, és Viktor válla mögött látta a kék lányt, és a kisfiút egymás mellett. nem hitte el amit lát, nagyon lihegett. Vitkor is hátranézett, és ő is látta. "mi a fene??" "Fussunk Viktor gyorsan"-mondta Natasa. A két kék gyerek lassan közelített Viktorék felé. Natasát előreküldte, ő meg becsapta az ajtót, ám mikor még a keze rajta volt, az ajtó túloldaláról egy kéz átnyúlt az ajtón, és úgy fogta meg Viktor kezét, aztán berántotta az ajtóval együtt, majd nekivágta a szoba túloldalán lévő szekrénynek. "Fuss"-nyögte Vitkor. Natasa így is tett, vissza se nézett csak sírva futott. Viktor felállt, a hátát fájlalva, majd a kezébe akadt az összetört szekrénynek az egyik lába. Kétségbeesetten nekitámadott a kék lánynak, ütött egyet a szekrény lábával, de átment a kék lányon, mint valami szellemen, aztán a falnak csapódott. Visszafordult, majd újra ütött, de a lányról lepattant az ütése, majd azon kapta magát, hogy a másik oldalon lévő falnak csapódott. Kinyitotta a szemét, és a két gyerek már nem volt ott. Feltápászkodott, és hangokat hallott a másik szobából. Ránézett a széttört ajtóra, a kijáratra, majd a szoba ajtajára, ahonann a hangok jöttek. Megfordult a fejében, hogy elfut, de kész volt a legrosszabra, és úgy gondolta, ha már eddig eljutott, itt nem adja fel. Így hát az ajtó felé ment. Kihajtotta, és bekukucskált, kezében a szék lábával. Bent mintha egy nagyon régi, fekete-fehér film ment volna: egy csupa izom, tetkós ember elkap egy lányt, magához szorítja, majd kitöri a nyakát. A lány nyikkan egyet, majd kifordult nyakkal az ember a földre dobja.
Viktor egy kicsit odébb nézett, a fal sarkába: ott egy kicsi fiú feküdt a falnak dőlve, folytogatásos nyomokkal a nyakán. Nem lélegzett. Aztán a csupa izom ember egyenesen Viktorra néz, majd elindul felé...
Ekkor Viktor feleszmélt a képzelgésből, és a fekete fehér dolgok helyett egy üres szobát látott. A szive majdnem kiugrott a torkán, annyira dobogott. Becsukta az ajtót. Megfordult, neki dőlt háttal az ajtónak, és kifújta magát. Aztán kinyitott a szemét és...ott állt tőle egy méterre az izom ember, kezében egy fejszével, rá nézve. Viktor felordított, az ember lendítette a fejszéjét, Viktor feje magasságában. Viktor lehajolt, az ember fejszéje belevágódott az ajtóba. Viktor átbújt a karjai közt, és futásnak eredt volna, de félrelépett, elesett, a bokája kicsavarodott. Odakapott, majd ránézett az emberre, aki azzal volt elfoglalva, hogy a fejszéjét kiszedje az ajtóból. Viktor felállt, és fél lábon próbált bicegni. Az ember kiszedte a fejszét az ajtóból, Vitkorra rontott. Viktor megfordult, és a szék lábával ütött egyet, az ember a fejszével.Viktort a bal vállánál megsebezte(felszakította a húsát kb. bal vállától, keresztben a hasáig). A szék lába eltört az izomkolosszuson. Forudlt egyet Viktor, majd elesett. Az ember felemelte a pólójánál fogva a nyögő Viktort, magáhozszorította, a fejét megfogta a két kezével. Viktor fejében lepörgött a film, amit az előbb látott. Ez volt az utolsó. Az ember rántott egyet.......

~Natasa a következő egy hétben pszichológushoz járt. Teljesen kiborult, bár ő nem mondta el mi a baja, egyre jobban nyomasztotta. Teljesen kikészült mígnem..~

-Pszichológusnál-
-"MINDEN A HÁZ HIBÁJA!! AKI BELÉP ABBA A HÁZBA MIND MEGHAL!! ÉS MOST ENGEM AKAR.. ENGEM!!!
-"Nyugodj meg, ezt csak beképzeled magadnak. Én is voltam abban a házban és semmi sem történt.
-"MAGA IS VOLT?? AKKOR VESZÉLYBEN VAN!! MAGA IS MEG FOG HALNI ÚGY AHOGY A BARÁTAIM!!"
-"Miről beszélsz?? Hisz itt vannak velünk!

Natasa oldalra nézett a kanapén ülve. Jobb oldalt Viktor ült, Bal oldalt én, kéken. Ránéztünk natasára, aki felsikoltott...

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat