Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Rhett Butler naplója


Rhett Butler [320010 AL], gazdája Rhett Butler
2012-12-23 Big Me

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320010
2012-12-23 Big Me

star wars maratonos vasárnap. Igazán semmi különleges.

Elfeledett Kávé

Megismerkedtem egy lánnyal. Kedves hölgyemény volt, nem volt semmi nehézség abban, hogy beszédbe elegyedjek vele, onnantól meg már könnyű volt. Tudta hogy kedvelem, és tudtam hogy kedvel. Megbeszéltük hogy egyszer elmegyünk kávézni. Tetszett neki az ötlet, én meg örültem hogy elhívhattam. Azóta közel kerültünk, nem működött, eltávolodtunk, még közelebb kerültünk és így tovább. De a kávé maradt a levegőben. Nem zavarta a kávét, türelmes lélek volt, nem bánta ha egy picit várnia kell, esetleg pár hónapot. De a hónapokból évszakok, az évszakokból évek lettek.
De a kávé várt. Nem mintha elhidegültem volna a lánytól, csak sose jutottunk el a kávéig, néha nem beszélgettünk eleget hozzá, néha meg inkább más merre mentünk, de sose álltunk meg kávézni. Hirtelen eltelt tíz év. Néha még mindig gondoltam a kávéra, habár azóta annyi kávét ittam hogy ez meglepőnek hatott. Ám az a kávé, az a beígért levegőben maradt kávé különlegesnek hatott, tekintve hogy létezése kétes volt. Azóta rengeteg koffeines tartalmú italt fogyasztottam rengeteg lánnyal, és az életem már másik irányba tartott, ahogy azé a lányé is, csak éppen azt nem tudtam merre. Aztán jött egy díszes boríték. Egy esküvői meghívó.A lányé. Nem voltam szomorú, mégis elképedtem. A kávéra gondoltam. Arra a szegény, elfeledett, magányos kávéra. Nem szóltam a leendő feleségemnek, azt mondtam üzleti útra megyek, és elmentem a megbeszélt kávézóhoz, ahol tíz évvel ezelőtt megbeszéltük hogy kávézunk. Megvettem a kávét, és a csészével a kezemben mentem az esküvőre. Végignéztem a ceremóniát, lassan szürcsölgetve a kávét, habár az idő eléggé megviselte az ízét, de lélekben átjárt az érzés, hogy tíz évet vártam erre a kávéra. Ahogy kivonultak a templomból, a lány észrevett. Integettem neki az üres csészével a kezemben. Gyengéden elmosolyodott, és örökre eltűnt az életemből. Visszavittem a csészét, és leültem egy székbe. Ha legközelebb jön valaki, ott helyben elfogyasztjuk azt a kávét. Elvégre nincs minden találkozóra tíz éve az embernek, és a szívünk sem törhet össze kétszer.
(2012.04.20.)

Mennyit is jut eszembe ez a novella... nevetséges lehet ha az ember szerelmes a saját munkájába, de ezt valahogy nagyon bírom... talán azért mert amíg nem ugrok tíz évet teljesen megtörtént eset. ki tudja, talán utána is az lesz.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat