Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Rhett Butler naplója


Rhett Butler [320010 AL], gazdája Rhett Butler
2013-07-27 Move On

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320010
2013-07-27 Move On

Egy ponton túl nincs más hátra, mint elismerni: Nincs rendszer. Amíg magam vagyok semmilyen rendszer nem fog beválni, én miután lesz valakim, már nem lesz rendszer. Nem lesz szükségem rá. Csak emlékeznem kell erre. Kapaszkodnom kell abba a kapcsolatba ha csak egy kicsi ó is van benne különben ismét itt leszek. Rendszert keresve, tudva hogy nincs. Ha a világ nem így működik, egyszer úgyis így fog amikor pont hogy nem kellene. Egyszer a jót rossz fog követni de a rossz után megint rossz jön. Félhetek a jó után de amikor jön valami rossz ne várjak jóra. Azt hiszem a véletlen mindig véletlen marad. Szeretnék egy működő rendszert. Valamit ami legalább elhitetné velem hogy általa rendbe kell jönnie mindennek. És megfejthetem a karma valódi alapját ami egyszerű pszichológia és másokon alapszik vagy hihetem hogy ha előre felkészülök mi lesz pont az nem fog történni de valójában csak úgy fogom érezni hogy magamnak okoztam azzal hogy felemlegettem. A legjobb amit tehetek ha lelkiekben mindig felkészülök mindenre és amikor szembejön nem lepődök meg. Nem lehetek optimsita. De ez megint nem egy elnyúló kifejezés. Ugyanis ha csak egy picit is hallgatok magamra a jövőben, akkor amint végre vége ennek a kibaszott végeláthatatlan magányos balfaszságnak, utána nem hiszek semmiben. Nem leszek optimista nem leszek pesszimista nem leszek realista abban fogok hinni hogy ő van és legyen is minden más csak relatív fontosságot kap. Na persze ennek is hallottam a negatív példáját... De nem fanatikus baromságra gondolok. Csak meg kell becsülnöm és amint nem becsülném meg csak felidézem ezt a sok-sok szar magányos végeláthatatlan estét. Az a vicces ahogy annyi tervem van de amikor van egy teljesen szabad napom mit csinálok? Ülök itt és amíg tehetem még egy nadrágot se veszek fel. Pedig alkothatnék egy halom dolgot. De nem alkotok. nem is írok mostanság. Pedig volt is egy ötletem, de még a tanév közben a füzetbe írt novellákat se másoltam át. Pedig egy szobányira vannak. De nem. Arra fogom hogy elfoglalom magam de 5 perc lenne. Arra fognám hogy nem fontos de az. Hiába mondom hogy nem várom a végét valójában minden percben arra gondolok hogy vége és valahogy ez nem hangzik túlzásnak. Még ha ki is kapcsolom az agyam valahol ott motoszkál minden mozdulatomban hogy véget akarok vetni ennek. Változtatni akarok de amint dolgozni kezdtem valahogy leálltam az egész nyitott vagyok az új dolgok felé-dolgot. Pedig a munkának holnap vége. Utána meg persze vezetek. Annak se lesz vége egy darabig. Szóval nem tudom.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat