Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Rhett Butler naplója


Rhett Butler [320010 AL], gazdája Rhett Butler
2013-01-19 Back & Forth

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320010 		2013-01-19 Back & Forth

Még épp hogy sikerült éjfél előtt írnom. amúgy jó nap.


Múlandó

Mint emberi lény, velem is gyakram megesik hogy álmodok, ám néha megmaradnak, és néha túl nagy nyomot tesznek. Álmomban saját kis világomban jártam. Egy városban voltam, melynek táblája és külső részben eső épületei mind egy nyugodt város képét mutatták, ám belül káosz volt. Ebben a tékozlott városban sétáltam, és egyszercsak szembejött velem egy alak. Sunnyogós volt, mégha nem is akart az lenni. Nem igazán tudtam merre vagyok, megkérdeztem hát:
-Elnézést, nem tudod hol vagyok?
-Tudhatnám, de nem mondhatom el, az az én kis dolgom-Mondta óvatoskodva, félve hogy elmond valamit amit nem kéne.
-és nem tudnád esetleg...
-Nem, és most mennem kell!-kiáltott,a és elsuhant,nemtudom hova.Hátán egy tábla volt Lelkiismeret felirattal.
Mentem tovább, Egy adakozólelkű ember jött szembe velem. Őt is megkérdeztem:
-Elnézést uram, nem tudná megmondani hol is vagyok pontosan?
-Ön kérem a maga tudatalattijában van, akivel az előbb találkozott az is önmaga volt, és talán én is az vagyok.-Mondta, és várni kezdett. Nemtudtam mire, de nem akartam megkérdezni, megrémített ez a hirtlen őszinteség. Ő pedig várt tovább, várva bármire hogy jöjjön. A Remény sose adta fel. Ezután a városka közepébe értem, ahol egy szőkőkút volt, vize sötét volt, és ahogy csobogott por szállt fel belőle, alján egy poros zsák. Egyszercsak mellettem termett egy korához képest meglepően ősz és meglepően meggyötört ember, és ezt mondta:
-Ne tessék megilyedni, nem volt ez mindig ilyen.Régen a zsák valami rózsaszínes gőzt bocsátott, melytől a víz kritáyltiszta volt, semmi sötétség nem volt benne.
-És azóta mi történt?
-Eltűnt a gőz. Magunk se tudjuk mi történt, a szállítók lemondtak rólunk, elhagytak minket, és a város vize sötét és zavaros lett.
-És semmit se lehetne tenni hogy újra tiszta legyen?
-Hiába próbáltuk, már semmi sem akar a régi lenni.
És azzal otthagyott a Lelki Békém is.
Nem akartam már tovább menni, de valamiért mégis vitt tovább a lábam, és akaratlanul is elmentem a szökőkút melletti szoborhoz, mely egy régi életképet ábrázolt, de mintha picit mindig változott volna másodpercenként, de ugyan azt ábrázolta. Egy ember megölelt egy lányt, majd a lány egyszercsak valaki mást ölelt meg, és az ember lassan meggörnyedt, és lehajtotta fejét, majd újra kezdődött a kép. A szobor mellett egy padon egy borostás, meggyötört ápolatlan hajú ember ült, kezében egy papírzacskó, benne egy kétes tartalmú üveg.Rámkiáltott:
-Tudom én mit gondol, de egykoron itt mindent én uraltam! Az egész város szép volt, egybenvolt, a víz pedig tiszta volt! Mostanra meg...-nem folytatta, csak meghúzta üvegét.
-Dehát mi történt?-kérdeztem egyre idegesebben, mert erre nem kaptam választ.
-Nézzen arra a szoborra. A pusztulás lassú folyamata, az én leépülésem szép lassú megtestesülése.
-Kérem, mondja már el ki maga, kik ezek az emberek és mivan ezzel a várossal?
De ő nem válaszolt, csak megvetően nézett rám. Mindketten tudtuk a választ, csak nem mertem kimondani. Leültem mellé, és meghúztam az üvege tartalmát. Végső elkeseredésében csak egy kérdésem maradt:
-Maga szerint van még remény?
-Idáig én voltam a remény utolsó hírnöke, és most nézzen rám...-És ezzel a Boldogság elhallgatott.
És akkor homályosodni kezdtem, szép lassan elmúlni. De nem keltem fel, nem akartam látni ahogy a képi város átváltozik valóssá.
(2012.03.23)

amikor megírtam már közzétettem. sebaj

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat