Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Rhett Butler naplója


Rhett Butler [320010 AL], gazdája Rhett Butler
2016-11-02 The Troubles

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320010
2016-11-02 The Troubles

Tegyünk úgy, mintha a cím még számítana valamit

Tegyünk úgy, mintha nem csak erőltetném magam, hogy írjak ide

Egy pillanatra belegondoltam, miért is van ez.

Valahogy már nem vagyok megihletve a gép előtt. Mindgi ezer dolgot kellene csinálnom, és sürgetve érzem magam amikor itt ülök. Mérhetetlenül lusta vagyok. Kinézek az ablakon, és fájdalmat érzek. November van, tavaly csak azért néztem ki az ablakon, hátha emese vonatja épp akkor ért be, és bár nem láthattam, minden vonatra azt hittem, hogy az övé.

Nem írok ide, mert minden személyes gondolatsor kifejtésére ott vannak a füzeteim, tele több napnyi levezetett gondolattal, amiket át kellett volna vinnem gépre, de magammal baszok ki amikor még azt is gépelni kezdem.

Nem írok, mert magam se tudom olvassa-e valaki, avagy hogy akarnám-e hogy olvassa. Azt remélem, hogy msotanra elég felsleges, pár szavas bejegyzés volt ahhoz, hogy mindenki akit érdekelt volna feladja, és régről se maradt már senki. Továbbá idővel csak rájöttem, milyen nevetséges is belső gondolatokat netre vinni. A baj nem azzal van, ha valami ismeretlen erre jár, neki ez... Lehet hogy egész jó, ha azt vesszük hogy már jópár éve it van minden, kb. felnőttem ezen a szarságon, de... Egy gyerek gondolatait nézni kissé perverz, a felnőttebbik részem meg nem ide viszi a gondolatait kb. tizedik óta. A gond azzal van, ha valaki régen ismert, megtalált ,aztán itt nézhette mit is gondolok, és úgy igazán sose volt nehéz megtalálni ezt a szart, mert amit az ember meggondolatlanul bevitt az egyszer úgy is maradt, elavult rendszer. Mellékes. Veszélyes ez a szar, ezért nem írtam ide már régóta, elég réhóta ahhoz, hogy mindenki akit esetleg érdekelt volna hagyja a francba. Meg aztán...


Meh, hagyjuk is a felesleges körmondatokat, amiket azért írok hogy magma megnyugtassam hogy nincs itt senki, holott a tény hogy ide írom... Nem, ez egyébként hosszú éveken át gondolkodtatott. Egyik oldalról nevetséges ide írni, egy konzervatív tumblr, és ezt úgy mondom hogy próbáltam a tumblr-t és legjobb esetbe is valaki ellopta pár művem, éljen. Ide írtam, mert őszintén szólva jó ez a barnás háttér. Valami abszurd módon bizalmat sugároz és az embernek kedve támad írni. Épp ezért egy darabig mindent ide írtam le először aztán amikro végeztem csak jól kivágtam, egy darabig meg azt magyaráztam magamnak hogy ja itt felhő módon megőrzöm, aztán rájöttem hogy ja ott a gmail fiók és a piszkozatok.

Máshogy használom ezt a szart, mint a legtöbb ember. A gmail fiókom tele van piszkozatokkal, és az emberek csak néznek ,amikor a füzetembe írok hosszan, egybefüggően. Az emberek megtámadják azt, amit nem értenek. Ez a szar bezzeg elfgoadott, pedig olyan, mintha random emberek képbe vágnám a füzetem. A feltűnési viszketegség egy elfojtottabb formája, éljen... Mindenkibe van egy kis kitörés inger.

Szar hónapok ezek. Szar időszak ez. Olyan, mintha csak két depresszió közötti kihagyások lennének. Amikor minden jó, nincs miről írnom. Minek írjak arról, hogy jól vagyok? Az írás lényege az, hogy kiadjam magamból ami fáj. Ami nem fáj, azt nem akarom kiadni. Legfeljebb azért írom le ,hogy később eszembe jusson, de amikro régi emlékekre van szükség akkor nincsenek újak, akkor meg csak még depressziósabb leszek tőlük.

Tudom, tudom. Egész biztos, hogy a depressziót csak bebeszélem magamnak, és ezt sugárzom ki és blablabla, és igaz lehet. Amíg egy nagy zsák depresszió vagyok, egy nő se közelít hozzám. Ugyanakkor ebbne a jelenlegi helyzetben, ahol semmi kiláétásom egy új lányra, az eddigi meg nme üzen és csak rá gondolok holott nem tudok semmit, azt hiszem jogos a depresszió. Azt hiszem ilyenkor igenis hogy a körülmények hatására vagyok derpesszív. Az irodalmi norma szerint az érzések és a testiség csak romantikus helyzetekben használható, ezáltal az egészet elrontom, ha a nagy költői gondolatokat elemi részekre bontom. Pedig aztán elemi részekre bontva egész egyszerű a dolog: dugnom kellene. Ennyi az egész. Úgy igazán nem is maga a dugás kell, csak egy kilátás rá. Egy ok amiért megéri felkelni, ennyi kellene a depresszió végéhez.

Erre várok.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat