Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/56750
|
Előzmények
Ha esetleg valakinek úgy tűnne, hogy a mostani bejegyzéseim között túl hirtelen történt a hangulati váltás, azt megnyugtatom, hogy ez nem így volt, csak nem nagyon volt hangulatom posztolni.
A teljes folyamat elég jól érzékelhetően zajlott le, hiszen én sem ma kezdem, tudok olvasni a jelekből. Csak ugye amikor az ember benne van valamiben, és minden jónak tűnik, akkor nem figyel az apróságokra, hanem csak utólag rakja össze a mozaikokat, amikor elgondolkodik rajtuk...
Az se gondolja bárki, hogy én most annyira megviselt lennék. Tény, hogy volt pár nap, amikor magam alatt voltam, de inkább csak azért, mert csalódtam valakiben, aki addig elég közel került hozzám. De ilyent sem először élek át....
Azóta persze megint végiggondoltam pár dolgot, és most már csak néhány olyan van, amit nem értek.
Az első az, hogy milyen érzés lehet szerepet játszani valakinek a saját születésnapján.... Meddig mehet el egy ember abban, hogy úgy tesz, mintha minden rendben lenne, és úgy is viselkedik, azonban belül lélekben már nem is ott jár....? És hogyan tud ebben az állapotban együtt élni a saját lényével!? Na ez az, ami nekem mindig magas volt.
Tényleg azért jött el, mert tudta, hogy ajándékot fog kapni tőlem, és kíváncsi volt, hogy mi az, és meg akarta kapni? Tényleg ezért??? Ezért játszotta végig a szerepet, az egész nap folyamán? Még az esti, romantikus szeretkezést is bevállalva??
Ráadásul másnap a strandon is folytatta ugyanezt?? Most már értem azt, hogy miért nem lettek igazán jók az akkor készült képek... mert már nem volt ott lélekben.
Szóval ezt a részét nem nagyon értem...
Pedig így volt, utólag összerakva biztos vagyok benne.
A másik, hogy ő tényleg azt hitte, hogy mi egy pár vagyunk, és most, hogy "szakítottunk", bármi is változott? Mert akkor elég nagy tévedésben volt végig, és valamit nagyon rosszul kommunikáltam felé...
Mert mi sosem voltunk egy pár.
Neki szüksége volt valakire, aki törődik és foglalkozik vele, nekem meg szükségem volt valakire, akivel foglalkozhatok, plusz taníthatom. Nem, nem sakkra.
Az, hogy próbáltam vele mást is csinálni, arra kellett, hogy ne érezze azt, hogy csak egy célból kell nekem. Persze nem is csak azért kellett, de azt érezhette volna abból is, ahogy törődtem vele. Azt gondolom, hogy a lelki támogatás, amit adtam neki, sokkal többet ért. Nem egyszer mostam fel a padlóról, öntöttem bele önbizalmat hordószám, és ápoltam a lelkét, amikor kellett.
Szóval én még mindig azt gondolom, hogy neki kellene bocsánatot kérnie, és ugyanonnan folytatnunk az egészet, ahol abbahagytuk.
Ezúttal félreértések, és hazugság nélkül.
|
