Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/106271
|
Sheena Wilde élete - I.
Előszó:
Nos, a naplómba egy történetet fogok írni, melynek főszereplője Sheena Wilde. Ez Darren Shan egyik sorozatára épül, a Vámpír Könyvekre (eredeti cím: The Saga of Darren Shan)
Remélem tetszeni fog! Ha van esetleg hozzáfűzni valótok vagy valami, amit meg szeretnétek osztani velem, akkor írjatok üzenetet it, a Teveclubon, vagy elérhettek még az alábbi e-mail címen.
e-mail: sheenawilde.bbetti@gmail.com
(Nekem semmilyen anyagi hasznom nincs a történetből, minden kölcsön vett szereplőért Darren Shant illeti a jog.)
I. Vámpírvilág
1. Fejezet: Otthon
Helló! A nevem Sheena. Persze ez nem az igazi, de a vámpírok már így ismertek meg. Az igazi nevem Betti. 13 évesen olvastam a Vámpír Könyveket. Tudtam, hogy hülyeség, de szerettem volna vámpírrá válni. Minden este tettem egy kört az udvaron a csillagokat nézve és azon reménykedve, hogy az egyik könyvbéli vámpír egyszer csak úgy megjelenik. Odajön hozzám és közli velem, hogy ha akarok beállhatok hozzá inasnak. Írtam is egy naplót ’Lehetetlen álmom’ címmel.
A lényeg, hogy egy pénteki napon, fürdés után, már pizsamában, félálomban föltántorogtam a szobámba. Amikor benyitottam, megláttam egy alakot. Háttal állt nekem, a kinyitott ablakon nézett ki, így nem ismertem föl. De amikor beljebb mentem megfordult. A szívem majd’ kiugrott a helyéről, mert ő volt az!
- Mr. Crepsley? Ön az? - kérdeztem csodálkozva.
- Igen. Én vagyok - mondta Mr. Crepsley - Desmond Tiny hozott ide és küldött hozzád. Azt mondta, hogy tőlem kell megtudnod.
- Mit? – sürgettem izgatottan.
- Ha akarsz, akkor vámpír lehetsz - felelte.
- Én? Vámpír? Komolyan? - ujjongtam. Nagyon örültem, hogy végre esélyem nyílt rá.
- Akkor vámpír akarsz lenni?
- Persze! - vágtam rá.
- Jó. Akkor van néhány dolog amit el kell mo…
- Várjon! Meghallják a szüleim! Ők nem tudhatnak róla! - vágtam közbe kicsit modortalanul.
- Értem.
- Üljön le és várjon egy picit - mondtam neki, majd becsuktam az ajtót és felhangosítottam a Tv-met.
-Rendben - mondtam, miután végeztem - Most már beszélhet.
- Hát, az első kérdésemre megkaptam a választ: nem akarod, hogy a szüleid megtudják. Akkor ezt el kell intéznünk.
- Hogy intézi el?
- Tudod, én nem a te világodból jöttem – magyarázta - Több világ van, mindegyikben ugyanazok az emberek, a nevek, a személyiségek, de más az, ami történik velük. Az egyik világban Darren Shan tényleg azokon megy keresztül, mint ami a könyveidben áll. Az én világomban nem. Ott, ahonnan én jöttem, más a történet. A te világod pedig egy olyan hely, ahol Tinyn kívül nincs más misztikus vagy mágikus lény. De térjünk vissza ahhoz, hogy vámpírrá válsz. Szóval az én világomból kivesszük az ottani lényedet, áthelyezzük ide és te kipótolod őt.
- És az ottani szüleim? - kérdeztem
- Ott… árva vagy.
- Értem. De akkor hogy oldjuk meg azt, hogy itt tudjon a másik lényem élni?
- Tiny azt mondta, hogy belémásolja a tudatodat. Azt a részt, kivéve, hogy vámpír akarsz lenni. És persze ezt a beszélgetést is kihagyja - magyarázta nekem.
- Értem. És még mit kéne tisztáznunk? - kérdeztem
- Azt, hogy kit akarsz mesterednek. Tiny megmondta, hogy te választhatsz.
- Hát… Talán Arra Sailshez beállnék, de… nem tudom, nem ismerem… ahogy a többi vámpírt se… - dadogtam elbizonytalanodva.
- Nos, Tiny azt mondta, az lesz a mestered, akit akarsz, majd ő elintézi.
- Akkor Arra Sails - mondtam magabiztosabban.
- Rendben. Hát, pakolj össze néhány holmit, amit elvinnél, Tiny majd vasárnap este érted jön. Búcsúzz el néhány embertől, meg ilyenek. Majd talán egyszer még találkozunk.
- Ezt hogy érti, hogy talán még egyszer találkozunk?
- Tiny szerint még hosszú út áll előtted ahhoz, hogy vámpír légy - közben odasétált az ablakhoz, majd kimászott az rajta, és eltűnt a szomszéd kertjében.
Vasárnap volt. Este hat…hét…nyolc…
Fogtam a spórolt pénzemet, és vettem egy táskát, persze titokban, hogy anyuék ne gyanakodjanak. Továbbá varrattattam egy ’vámpírruhát’ és vettem pár melegítőnadrágot és pár tornapólót barna, piros, narancs és zöld színekben. Így mentek egymáshoz. Vettem egy farmert is. Elraktam egy pizsamát, egy szoknyám és egy hozzá illő pólót. Tornacipőt vettem fel(új volt ez is) és a narancs-tornaösszeállítást. Kicsi volt csomagként, viszont soknak hangzott. Senkinek nem beszéltem erről a vásárlásról. Akkor vettem, mikor táncórám lett volna, csakhogy az elmaradt.
'Jaj, miért nem jön már?! Nem, az nem egy alak. Csak egy kutya. Elég, írok egy üzenetet és kint várok az udvaron.'
Anyu és apu a fürdőszobában voltak. Apa épp anya haját szárított. Fölvettem a termómat és az új dzsekit. Utóbbit is én vettem. Leoltottam a lámpát és elindultam kifele.
- Betti, te vagy az? - kiált anya. Francba, nem tudom megúszni!
- Csak a kutyushoz megyek. Baj?
- Nem. De öltözz föl rendesen!
Kint sétálgattam fel-alá. Max mellettem futkározott és már az agyamra ment azzal, hogy félpercenként felbuktam a labdájában. Fölléptem a betonalapra és kinéztem.
’Azon ott sárga ruha van! Lehet, hogy Mr. Tiny az?’ – gondoltam.
Kimászok a kerítésen és elindulok abba az irányba.’
Amikor már majdnem odaértem, felkiáltott az egyik alak:
- Szervusz Betti!
- Ön Desmond Tiny?
- Persze. Ki más lennék?
- Hát… nem is tudom…
- Mindegy. Látom készültél – mondta erre.
- Igen.
- Félsz az új életedtől?
- Nem – erre a szóra kicsit elszontyolodott - Mi a terv?
- Terv? - értetlenkedett Desmond Tiny.
- Hát, hogy hogyan visz el meg ilyenek…
- Most egyelőre bemegyünk, majd bent megtárgyaljuk.
Később, már a szobámban, egy földből ívelt szürke kapun hozott át engem. De mégsem engem. Olyan furcsa volt. Sápadtabb volt nálam és vékonyabb. Csak csodálkozott mindenen.
- Egy dolgot ne felejts el – fordult hozzám – Abban a világban te halott vagy. Így tudtalak elhozni. De még nem késő. Ha vissza akarod vonni az egészet, még megoldhatom.
- Nem félek! Csinálja amit kell! – ordítottam.
- Nem is azért mondtam, mert félsz. Hanem, mert hiányozni fognak neked a szüleid.
- Mert magát annyira érdekli a lelki békém, mi? – kérdeztem gúnyosan.
- Igen – felelte és én őszinteséget láttam a szemében. De ekkor odafordult a ’klónomhoz’ és valami fehér löttyöt itatott vele. Ettől ő megrázkódott és összeesett. Megijedtem, de mielőtt megszólalhattam volna, Tiny megnyugtatott.
- Nincs semmi baja. Majd magához tér. De nekünk fontosabb dolgunk van.
Előhúzott egy bőrzacskót, kivett belőle egy marék port és leszórta a padlóra. De az ahelyett, hogy a padlón maradt volna, szürke boltíves kapuvá vált.
- Ezen keresztül jutsz Evannához - közölte velem mintha mi sem volna természetesebb.
- Mi közöm nekem a lányodhoz?
- Nála kezded utadat. Nála megtanulsz néhány egyszerűbb varázslatot – mondta, majd a cuccommal együtt áthúzott engem a kapun – Üdvözöllek a Vámpírok Világában!
|
