Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/106271
|
Sheena Wilde élete - I.
I. Vámpírvilág
16 Fejezet: Kóstoló a boldogságból
Évek teltek el, melyek alatt én boldog voltam. Lartennel az öt év lejárta után tíz évben állapodtunk meg, de ez nem tartott végig.
Onnan folytatnám, mikor Mr. Crepsleyvel tizenhárom éve voltunk
együtt.
Szép novemberi nap volt, a Hegy körül gyenge, de hideg szél fújt. Előző nap Arrával kihagytuk a vacsorát és helyette is gyakoroltunk, ezért nem sokkal éjfél előtt ébredtem. A szokásos ébredés utáni dolgaimat végeztem: fésülködés, átöltözés, és egy gyors kitérő a Perta Vin-Grahl terembe.
Egyébként a legtöbb napom egyhangú volt: reggeli teendők, reggeli, edzés Arrával, kitérő a Perta Vin-Grahl terembe, ebéd, Mr. Crepsleyvel séta vagy beszélgetés, vacsora, alvás. Persze volt, amikor a délutánt Mikával vagy Darrennel töltöttem.
Darrent említve: vele nagyon jó barátok lettünk, akármennyire is utáltam őt új életem kezdetén. Mikor beszélgettünk, látszott rajta, hogy nem csak a barátjának tekint, de semmit sem csinált. Ennek örültem.
Mikával már kevesebbet találkoztam, többnyire délelőtt a tornatermekben. Hercegi teendői általában lefoglalták, de volt, mikor a Hercegek Termében egy tárgyalás után beszélgettünk pár órát.
Arra pedig lassacskán megnyugodott. Ami meg csodaszámba ment, hogy egy idő után (ez három évet takar) hajlandó volt Lartennel is beszélni.
Persze az ilyen tökéletesen alakuló dolgok sosem tartanak sokáig. A kis egyhangú idillemet Evanna szakította félbe, mikor Tinyn keresztül üzent, hogy menjek vissza tanulni. Amikor ezt megtudtam, legszívesebben kitéptem volna a hajam. Mindent megtettem volna, csakhogy ne kelljen elhagyni a Hegyet. De ha Evanna hív, nincs mese, menni kell! Mr. Crepsleyvel úgy beszéltük meg, hogy nem maradok sokáig, max két hónapot, aztán visszajövök a Hegyre és itt is töltök két hónapot.
Aztán ebből az lett, hogy ő három hét múlva megjelent Evannánál, aki persze jót mulatott az egészen.
De újra fölvéve életem történetének a fonalát, onnan folytatnám, hogy a fent említett novemberi napon ébredés után bementem a Khledon Lurt terembe ebédelni. A többiek (ez alatt Arrát, Darrent, Harkatot, Lartent és Sebát értem) már bent ültek egy asztalnál. Mikor leültem hozzájuk, Arra épp egy hatalmasat ásított.
- Sziasztok! – köszöntem. – Még nem sikerült fölébredni? – fordultam vigyorogva mesterem felé.
- Hahaha. Humoróóáááhh…!- egy újabb ásítás fojtotta belé a szót, én pedig megint kuncogtam.
Vidáman beszélgettük végig az ebédet. Mikor befejeztem, a kenyérmorzsákkal kezdtem szórakozni. Mintába rendeztem őket, majd halk csettintéssel szét. Koncentráltam és megint csettintettem, hogy visszajöjjön a minta, de nem sikerült. Addig szórakoztam ezzel, míg Mr. Crepsley meg nem bökött, jelezve, hogy Arra egyre idegesebb.
Fölálltam és Larten csatlakozott. Együtt indultunk el a járatokban a cellám felé. Az egyik kanyarban találkoztunk Mikával.
- Szervusz! – köszöntem neki.
- Szia! – mosolygott rám, majd szenvtelen arccal Mr. Crepsleyre tekintett. – Larten.
- Mika – válaszolt az említett ugyanolyan érzelemmentesen, mint a herceg. Aztán egy ideig farkasszemet néztek. Mindig ezt csinálták és az őrületbe kergettek vele. Ezért egyszer még megkapják a magukét!
Végül Mika újra rám nézett, megint mosolyogva.
- Majd később beszélünk. Viszlát!
- Viszlát!
Szerelmem csak aprót biccentett, majd megfogta a kezemet és rám mosolygott. Tovább mentünk, be a cellámba. Leültünk a függőágyamba, átöleltük egymást és beszélgettünk egy ideig.
Aztán azt mondta, megígérte Sebának, hogy segít elpakolni néhány ládát, és elment. Mivel nem szerettem egyedül ücsörögni, a könyveimet pedig szinte fejből tudtam, fölálltam és elindultam. Igazából nem volt célom, csak mentem, amerre a lábaim vittek. Aztán az egyik kanyarnál eszembe jutott Mika.
’Ha itt lenne Des, ő tudná, ráér-e Mika.’
Mr. Tiny-vel általában keveset találkoztam akkoriban. Bár nem volt valami fényes társaság, legalább belelátott a jövőbe, jelenbe és a múltba, és tudta mikor ér rá egy barátom egy beszélgetésre.
- Helló! – hallottam Des hangját a hátam mögül.
- Szia! Régóta nem láttalak! – fordultam felé. – Már vagy egy hónapja!
- Az egy vámpírnak nem sok.
- Nekem az – vontam vállat, bár kétségkívül igaza volt. – Nem tudod, rá ér most Mika?
- Igen, a kedvenc herceged éppen a Tanácsteremből jön kifele és a cellája felé tart.
- Ó, akkor biztos fáradt, nem zavarom.
- Csak a kardjáért megy. Edzeni akar.
- Köszi! – mondtam és elkezdtem rohanni Mika cellája felé. Épp akkor ért oda, amikor én is.
Meglepődött, mikor meglátott, de örült. Együtt mentünk a tornatermekbe és órákon keresztül kardoztunk. A pallókon való gyakorlás miatt én voltam a gyorsabb, ő viszont sokkal ügyesebb kardforgató volt (kétszáz év gyakorlatával könnyű), ezért legtöbbször ő nyert.
Mikor már mindketten majd’ összeestünk a fáradtságtól, leültünk a földre, és a hátunkat a falnak támasztva pihentünk. Én a jobb csuklómat dörzsölgettem, ugyanis az utolsó párbajnál, amikor kicsavarta a kardomat a kezemből a kardjával, eléggé megtekeredett a csuklóm is. Ő viszont a térdét fájlalta – kihasználva, hogy alacsonyabb vagyok nála, bevetettem azt a trükköt, hogy a kardom lapjával rávágok a térdeire, hogy elessen, és ily módon legyőzzem.
- Mondták már, hogy erősen ütsz? – kérdezte tőlem, én pedig csak vigyorogtam.
Kicsit később megkérdeztem tőle, hogy:
- És neked, hogy a kardot kell kicsavarni az ellenség kezéből, és nem az ellenség kezét a vállából?
- Az utóbbi egy csatában hasznosabb.
Erőt gyűjtöttem, és feltápászkodtam, Mika pedig ugyanúgy tett.
- És most? – nézett rám kérdőn.
- Harc a pallókon?
- Könyörülj rajtam!
- Miért? – vigyorogtam.
- Mert elfáradtam.
- Ennyitől?
- Hat óra harc épp elég fárasztó egy idiótákkal való másfél órás tárgyalás után!
- Azt hittem, a hercegek erősek – piszkálódtam nevetve.
- Csak ha ébren vannak.
- Akkor hagylak pihenni. Majd holnap találkozunk.
Mika, mint mindig, akkor is elkísért a cellámig, pedig nem kellett volna. Miután elköszönt tőlem és elindult a cellájába, magamra kaptam a fürdőruhámat és elmentem a Perta Vin-Grahl terembe. Miután fél órán át úszkáltam a jéghideg vízben, fölöltöztem és visszamentem a cellámba.
Bent Mr. Tiny várt rám. Gyorsan elraktam a törölközőmet és rendbe szedtem a hajam, majd leültem a függőágyamba és vártam.
- Mutatok neked valamit!
|
