Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/106271
|
Sheena Wilde élete I.
I. Vámpírvilág
3. Fejezet: Hegy és Evanna
A találkozás után a tornatermekbe mentünk. Arra egészen éjfélig a kardozási technikámat(mintha az lett volna) csiszolta. Bár mire ’ebédelni’ mentünk sokkal jobban ment. Ebéd után a pallókon gyakoroltunk. Mivel még ember voltam, az egyensúlyérzékem nem volt olyan jó, mint a vámpíroké, félvámpíroké, de így is belejöttem egy idő után. Miközben én az egyensúlyozást gyakoroltam, feltűnt a bejáratnál Larten Crepsley. Arra odament hozzá, sugdolóztak, majd a mesterem visszajött hozzám.
- Én most elmegyek egy kicsit. Menj vissza a celládba vagy akár menj el Darrenhez. Amit akarsz. Csak találj vissza – mondta, majd eltűnt. Én úgy döntöttem, a cellámba megyek és valamivel elfoglalom magam, de útban visszafelé Darrenbe botlottam.
- Szia! – köszönt.
- Szervusz. – köszöntem vissza.
- Nincs kedved körbejárni velem a Hegyet? Arra most Mr. Crepsleyvel van, Harkat pedig Sebának segít. Úgyhogy mindkettőnk ráér. Gondoltam…
- Hé! Elég! Értem a lényeget. Felőlem mehetünk.
Úgyhogy körbejártuk az egész Hegyet. Időnként Darren idegesített egy kicsit, de amúgy elvoltam vele.
Arra csak reggel, napfelkelte után jött vissza (cellámba jött be).
- Te miért nem voltál vacsorázni? – kérdezte tőlem.
- Nem voltam éhes.
- Aha.
- Hogy telt az estéd? – érdeklődtem.
- Jól. Lartennel beszélgettünk meg… És neked hogy telt az estéd?
- Elment. Azt leszámítva, hogy Darrennel jártam körbe a Hegyet. És hogy a mesterem Darren mesterével… romantikázott – fejeztem be. Arra arca lángvörös színt öltött. Én erre elnevettem magam.
- Aludj jól! – mondta gyorsan és elviharzott.
Én elővettem a pizsamámat és odasétáltam a koporsóhoz. Ekkor megszólalt mögöttem egy hang:
- Jó napod volt?
- Igen – mondtam, mivel azonnal megismertem a hangot.
- Mivel találkoztál Darrennel és mivel ő nem tartozik a kedvenceid közé, gondoltam szerencsém van és rossz napod volt – mondta csalódottan Desmond.
- Te szegény, szerencsétlen Des – gúnyolódtam.
- Hát igen, én szerencsétlen.
- Hova tart ez a világ? – kérdeztem ugyancsak gúnyosan.
- Oda ahova a többi. A…
- Ne! Ezt inkább nem hallgatnám meg – mondtam gyorsan.
Még beszélgettünk pár percig, aztán elment. Ezentúl minden nap meglátogatott. Érdekes volt vele beszélni, mivel teljesen más volt a véleménye, mint a vámpíroknak vagy embereknek.
Egy hónap múlva teljesen beilleszkedtem a vámpírok közé. Már jól kardoztam és azt az néhány vámpírt, aki kiállt ellenem, le is győztem. A pallókon is jól boldogultam. Már szaltóztam és féllábon is ugráltam rajta, ha kellett. Ugyan még nem próbáltam harcolni, azért a rúddal a kezemben is jól egyensúlyoztam. Egy évet töltöttem el így a Vámpírok Hegyén. A második évben szerencsére megtanultam rendesen harcolni a pallókon. Arra minden nap eltűnt valahova. Gyanítom Mr. Crepsley-vel együtt. Két év múlva elhagytuk a Hegyet. De nem egyedül. Mr. Crepsley, Darren és Harkat is velünk tartott. Harkat jó barátom volt, Darrennel viszont továbbra is hűvösen viselkedtem. Egy évet kóboroltunk a világban.
Egyszer egy szállodában szálltunk meg. Darrennel és Harkattal elhatároztuk, hogy szerzünk a két mesternek egy romantikus reggelt.
- Gyerünk a boltba, majd én vásárolok – mondtam. Vettünk rózsaszirmokat, úszó- és simagyertyákat. Visszamentünk a szállodába és munkához láttunk. Teleengedtük vízzel a jacuzzit és én elhelyeztem az úszógyertyákat. A többi gyertyát a szobában helyeztük el a földön. Az ágyat és a padló gyertyamentes részét beszórtuk rózsaszirommal. Lekapcsoltunk minden villanyt, így nagyon romantikus hely lett a barátságtalan szobából. Épphogy csak végeztünk, amikor Arráék visszajöttek. Gyorsan visszamentünk a saját szobánkba. Sajnos nem tudom, hogy utána mi történt, de másnap este Arra és Mr. Crepsley nagyon boldog volt.
De vissza kellett mennem Evannához. Des megmondta, hogy néha azért vissza kell mennem a Ladyhez. Így három évet töltöttem a vámpírokkal.
Amikor megérkeztem Evannához, ő már várt.
- Örülök, hogy látlak, Sheena! – kiáltott boldogan.
- Én is – feleltem. Ezúttal öt évet töltöttem vele. Íme a naplóm néhány fontosabb része:
1) Ma megkérdeztem Evannát, hogy vállalhatok-e munkát az embereknél. Nem engedte. Még. De később úgy is megengedi.
2) Na ugye! Nem meg mondtam? Megengedte. Így egy év után. De végre dolgozhatok. Már állást is találtam.
3) Ma van a szülinapom és Evanna felköszöntött.
Én: Jó reggelt, Evanna!
Evanna: Jó reggelt, Sheena! És boldog szülinapot!
Én: (döbbenten) Honnan tudod?
Evanna: (titokzatos somolygás) Valahonnan.
Pedig én egy szóval sem említettem neki soha, hogy mikor van a szülinapom. Mondjuk, nem tudom, miért csodálkozom rajta. Belelát a múltba és a jövőbe is.
4) Tök jó ez az állás. Imádom. Akrobata vagyok ugyanis egy helyi társulatban. Hála a Vámpírok Hegyén való gyakorlásnak, én vagyok a legjobb kötélen egyensúlyozó a társulatban.
5) Ma megismertem egy srácot. Nagyon helyes. Szőke hajú és ő is a társulatnál akrobata, mint én, de ő légtáncos. Kedves is. Egyébként Fred a neve.
6) Fred randira hívott. Nemet mondtam. Megkérdezte miért. Én meg azt mondtam, hogy mást szeretek. Ami igaz is, bár magamnak nem igazán szeretném bevallani.
Evanna ma megtanított ruhát varázsolni. Tudok fehér, vörös és rózsaszín ruhát varázsolni. És bármit átvarázsolni barna, világoskék és sárga színekbe. És porrá tudok zúzni egy csettintéssel bármit.
7) Te jó ég, négy éve nem írtam beléd. Evanna azt mondja, lassan elválnak az útjaink.
8) Na, tessék! Megint igaza van. Arra most jött értem. Ezt lefirkantom és megyek is. Szóval: rengeteg pénzt kerestem! Emily Terch néven bankszámlát nyitottam.
Miután Arrával elhagytam Evanna barlangját, visszamentünk a Hegyre. Most már én is vámpírokhoz méltóan mentem oda. Amikor megérkeztünk, én a cellámba mentem. Arra a sajátjába és mondta nekem, hogy a következő nap félvámpír leszek. Persze madarakat fogtam. Másnap este, reggeli után Arra hívatott a cellájába.
- Akkor vámpír akarsz lenni? – kérdezte. Ó, mintha nem tudná!
- Persze! – vágtam rá.
- Azt ugye tudod, hogy nincs visszaút?
- Igen, tudom.
- Akkor, lássunk hozzá! – mondta. Amíg ő a körmeivel vágott sebet az ujjbegyeibe, én a késemmel ejtettem vágást a sajátaimon. Miután megvérzett, kicsit fájt a fejem, de amúgy semmi bajom nem volt.
- Holnap majd gyakorolunk a pallókon. Rendesen, a rudakkal – mondta Arra – Ma azt csinálsz, amit akarsz.
- Amit akarok?
- Amit akarsz. Ma dolgom van.
- Jó – mondtam és elmentem a cellámba. Vettem néhány könyvet, amikor még Evannánál voltam, úgyhogy nem unatkoztam. Reggelig olvastam és vacsora után gyorsan elaludtam.
|
