Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/106271
|
Sheena WIlde élete - I.
I. Vámpírvilág
9. Fejezet: Levelezés és egy vihar
Másnap, amikor már végeztem a reggelizéssel, összefutottam Mikával. A herceg azóta teljesen felépült. Sokat beszélgettünk és néha még a pallókon harcoltunk egymás ellen vagy kardoztunk.
Egyszóval: barátok lettünk. Ezért nem is csodálkoztam, mikor megkérdezte, hogy nincs-e kedvem kardozni.
- Felőlem mehetünk – válaszoltam.
- Remek! – és elindultunk a tornatermek felé.
Kardozásban Mika szinte verhetetlen, nagyon gyors és ügyes. Pont ezért szerettem vele harcolni. Egy pillanatra sem terelhette el semmi a figyelmemet, különben vesztettem.
Három órán át folyamatosan kardoztunk, mikor a terem másik végében megjelent Arra.
- Mika, eleget kardoztunk, nincs kedved levezetésképpen sétálni egyet?
- Végül is, miért ne? – úgyhogy elindultunk kifelé a Hegyből.
Jó volt a friss levegőn lenni. Egy enyhe szél is fújt, aminek még jobban örültem. Ráadásul Arrát is elkerültem.
- Amikor elmész a Hegyről, tényleg Evannához mész tanulni? – kérdezte.
- Igen.
- És miket tanulsz?
- Varázslatokat. De muszáj erről beszélni?
- Nem. Csak eszembe jutott, és gondoltam, megkérdezem.
Egy óra beszélgetés és séta után bementünk a hegybe. Még a Hegy egy kihalt folyosóján tartottunk, mikor Mika szemének csillogása kicsit megváltozott. Nem tudtam mire vélni a dolgot.
- Tudod, te nagyon sokat jelentesz számomra – kezdte halkan. Itt már tudtam, mi következik.
- Nekem is nagyon jó barátom vagy – mondtam elébe vágva, hátha nem folytatja.
- Én nem úgy értettem – megállt és én is. Szembe fordult velem és a szemembe nézett.
- Hanem? – tettem föl a (fölösleges) kérdést.
- Sheena, én szeretlek.
Na, igen, ettől féltem.
- Mika, sajnálom, de nekem te tényleg csak barátnak számítasz. Talán nyers vagyok, de én nem vagyok beléd szerelmes. – itt nagyon elkeseredett.
- Ó… Hát, úgyis erre a válaszra számítottam… Én most megyek…
Sarkon fordult és elment. Visszamentem a cellámba és ledőltem a függőágyba. Nem gondoltam senkire, semmire, csak feküdtem.
Próbáltam kikapcsolni az agyam. De mivel ekkor belépett Mr. Tiny, nem igazán sikerült.
- Látom, elég érdekesen alakul az életed – mondta köszönés helyett.
- Mi közöd hozzá?
- Megosztanád valakivel?
- Veled soha.
- Nem magamra gondoltam – mondta, mire kíváncsian felültem a függőágyamban.
- Hanem?
- Mint tudod – kezdte -, több világ van. Van, ami fiatalabb, de vannak öregebbek. Más történet, olykor más szereplő. Te létezel egy másik világban, ahol…
- De ezt tudom.
- Ne szakíts félbe. Szóval létezik egy világ, mely csak 27 évvel fiatalabb ennél. Ez egy világ számára elenyésző, a te helyzetedből, viszont nem. Ott is létezel, hiszel a vámpírokban, de nem vágysz közéjük. Bár ott sem léteznek vámpírok. Szóval, ha akarsz vele levelezni? Ő akar veled.
- Már beszéltél vele? – kérdeztem.
- Igen.
- Oké, levelezek vele, de lenne egy feltételem. NEM olvasod el a leveleket – gondosan ügyeltem rá, hogy kihangsúlyozzam, a ’nem’ szócskát.
- Na jó – ment bele olyan arcot vágva, mint aki citromba harapott.
- Ő mennyit tud az itteni dolgokról?
- Még semmit. De megyek, mesélek neki. Megígértem ugyanis neki, hogy ő írhatja az első levelet.
Másnap, amikor felébredtem, már a levélen járt az eszem. Vajon mit írhat? Furcsa érzés lesz egy másik világbeli énemmel levelezni.
Puha lépések hangja. Lépés, lépés, anyag súrlódik a talajhoz. Majd ugyanez ismétlődik.
’Ez Mr. Tiny’ – gondoltam.
Gyorsan fölkaptam magamra a köntöst, mielőtt belépett.
- Jó reggelt! – köszöntem.
- ’Reggelt. Itt a leveled.
Kibontottam. Kíváncsi voltam, hogy mit írt. Nem számítottam hosszú levélre, tudtam, hogy nem fogja tudni, mit írjon elsőre.
„Szia! Mr. Tiny mindent elmesélt. Hogy néz ki Darren? Jóképű? És Mika? Ezekre fontos válaszolod.
Milyen Evanna? És jó a Hegyen élni?Válaszolj légy szí’!”
A levélen csak mosolyogtam, de firkantottam egy rövid választ:
„Szia! Darren és Mika nagyon jóképű. Darrennek barna haja és barna szeme van. Mikáról meg úgysem tudnék olyat mondani, amit a könyvek le nem írnak. Evanna érdekes személyiség, jól lehet vele beszélgetni. Imádok a Hegyen élni. Jó, hogy akkor mehetek edzeni, amikor akarok.
Ja, és szerintem nem ezt írnád, ha Des mindent elmondott volna.”
Összehajtogattam a levelet és odaadtam Mr. Tiny-nek.
- Mennyit meséltél? – kérdeztem.
- Csak a felét.
- Mit hagytál ki? A (hogy is mondjam) szerelmi szálakat?
- Igen. Elmondjam?
- Igen.
- Rendben. Akkor viszem a levelet.
Kilépett az ajtón. Én átöltöztem és elmentem reggelizni, de amint a terembe értem, elment az étvágyam. Mika és Arra is a teremben voltak, úgyhogy mielőtt bárki megláthatott volna, leléptem. Inkább a tornatermek felé vetem az irányt. Az egyik folyosón összefutottam Mr. Crepsleyvel.
- Szia! – köszöntem neki.
- Sheena! Tegnap egész nap nem láttalak.
- Bocsi – mondtam, és a karjába vetettem magam – Tegnap mozgalmas napom volt.
- Megértem – megcsókolt.
Ám lépéseket hallottam, ezért elengedtem és arrébb léptem. A három herceg sétált el. Mika nem nézett rám. Köszöntem a hercegeknek, majd Mr. Crepsley felé fordultam.
- Menjünk a cellámba – javasoltam, mire ő bólintott.
Út közben fogtuk egymás kezét, kivéve, mikor valaki arra jött. Amint beértünk a cellámba aztán megcsókoltam Lartent. Karjába zárt és visszacsókolt. Ám a csók közepén kopogtak. Mr. Crepsleynek odasúgtam, hogy helyezkedjen úgy, hogy ne lássák az ajtóból. Mikor kimentem a cellám elé, igencsak meglepődtem, mert Mikát láttam ott.
- Szia. Csak azt szeretném kérni, hogy függetlenül a tegnapitól, maradjunk barátok, kérlek.
- Rendben – mondtam, mire Mika egy főhajtás után elindult. Én visszamentem.
- Jössz reggelizni? – fordultam Lartenhez.
- Mehetünk – mondta, és kéz a kézben kiléptünk a cellámból.
Teljesen elsápadtam, mikor megláttam, hogy Mika ebben a pillanatban fordult vissza.
- Szóval őt választottad – suttogta hidegen és elviharzott. Larten értetlenkedve rám nézett.
- Ez mi volt? – kérdezte és biztos voltam benne, hogy egy hosszú magyarázat következik.
|
