Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/106271
|
Sheena Wilde élete - I.
I. Vámpírvilág
4. Fejezet: Újra a Hegyen
Másnap Arrával egész nap a pallókon gyakoroltunk. Nagyon béna voltam eleinte, Arra kettőt fordult és lelökött a pallókról. Látszott, hogy kijöttem a gyakorlatból. A reggel közeledtével egyre jobban ment, de akkor sem tökéletesen.
Vacsora előtt még tettem egy kitérőt a Perta Vin-Grahl terembe. Kicsit késtem emiatt a vacsoráról, de nem érdekelt. Amint beléptem a terembe, megláttam, amint Arra az egyik asztalnál integet, hogy menjek oda. Amikor odaértem, négyen ültek az asztalnál: Arra, Mr. Crepsley, Darren és Harkat. Leültem Arra szabad oldalára (a másikat Mr. Crepsley foglalta el) és csendben nekiláttam a vacsorának. Darren hamar végzett, de nem ment el, mondván megvárja Harkatot. Miután Harkat is végzett elmentek. Én nem sokkal utánuk indultam el a cellámba és szerencsétlenségemre találkoztam Darrennel.
- Szia! - köszönt nekem.
- Helló! - köszöntem vissza szárazon.
- Látom, végeztél - mondta.
- Zseniális megfigyelés - mondtam gúnyosan - és most, ha nem bánnád elmennék a cellámba.
- Nincs kedved inkább eljönni sétálni?
- Reggel van.
- De mi még nem vagyunk vámpírok.
- Nem, de holnap korán kelek, mert Arrával a pallókon gyakorolunk.
- Akkor nem?
- Nem - feleltem és továbbindultam. Darren szemében a csalódás mellett más is csillogott. Valami olyan érzés ami egyben ismerős és idegen.
- És holnap? - szólt utánam.
Megfordultam és ránéztem. Most volt csak időm arra, hogy megfigyeljem. Vámpírévekben számolva kb. 23 éves volt. Barna haja kissé kócos volt és barna szeme reménykedve szegeződött rám.
- Talán... Majd meglátom.
Miután visszaértem a cellámba, ledobtam magam a függőágyamba. Egyébként én ekkor voltam 22 éves és egy hete félvámpír. Arra szerint pár hónap múlva teljes értékű vámpírrá válhatok. Amikor emberévekben számítva betöltöm a 23-mat, akkor lesz a következő haditanács. Még előző nap, amikor megjelentem a Hegyen, mindenki bámult. Volt, aki fel sem ismert. Evanna ugyanis segített rendbe rakni a hajamat. Az agyamra ment, hogy soha nem nézett ki rendesen. Ezt aztán megelégeltem. Megkértem rá, hogy kezdjen vele valamit. Így aztán most derékig érő, tényleg szőke hajam van, benne néhány tincs göndör. És az a jó, hogy hála Evanna varázslatának nem kócolódik, így fésülnöm is alig kell. A lady sokat segített nekem. Meg varázsolt nekem barna ruhát: hosszú ujjú, ingszerű fölsőt és hosszúnadrágot, hozzá puha cipőt. Gyakran eltűnődtem rajta, hogy miért ilyen kedves velem. Evanna viszont azon tűnődött, hogy az apja miért ilyen kedves velem. Nekem ez még eszembe se jutott. Bár akkortájt nem is láttam Dest. De egyszer Vancha eljött Evannához és gyakoroltam vele kardozni. Abba nagyon belejöttem. Vancha ugyan nem szívesen harcolt karddal, Evanna kérésére azért mégis hallgatott. Bármennyire is jól éreztem magam Evannánál, visszavágytam a Hegyre a vámpírokhoz. Főleg egy vámpírhoz.
Mikor reggel felébredtem, valami hideget éreztem az arcomon. Amikor kinyitottam a szemem, rájöttem, hogy hó.
- Arra! – üvöltöttem dühösen – Kedvesen ébresztesz!
- Jól… van…, na! – szólalt meg nagy nehezen a röhögés közepette.
- Marha vicces!
- Gyere reggelizni! Ja, csak éjfélig tudok gyakorolni a pallókon.
- Miért? – kérdeztem.
-Mert dolgom van – válaszolt mire én mosolyogva megkérdeztem tőle.
- Csak nem Mr. Crepsleyvel?
- Ig... Ne… Mi közöd hozzá?! – válaszul csak megrántottam a vállamat.
Reggeli közben Arra enyhén csendes volt, de ezt nem sokan vették észre. Reggeli után kifaggattam Arrát:
- Együtt vagytok Mr. Crepsleyvel?
- Igen – felelte fogcsikorgatva.
- Meddig?
- Öt évig.
- Csak?
- Már megbocsáss, de mi közöd hozzá?! – fakadt ki Arra.
- Sok – feleltem, mivel más indokot nemigen találtam.
- Azért csak ennyi, mert olyan… olyan… Szóval már nem vagyunk biztosak abban, hogy tanácsos lenne hosszabb ideig együtt lennünk. Az érzelmek miatt. Érted?
- Igen, értem – feleltem, bár azért volt pár ködös dolog.
- Mindegy, gyakoroljunk – mondta, mert közben megérkeztünk.
Összességében unalmasan telt az idő éjfélig. Akkor Arrával elmentem ebédelni, majd Perta Vin-Grahl terembe. Éppen visszafelé tartottam a cellámba, amikor találkoztam Darrennel. Amint megláttam, tudtam mit fog kérdezni. Igazam is lett.
- Szia! Tegnap azt mondtad, hogy ma eljössz velem sétálni.
- Na jó. Menjünk! – bólintottam.
Elindultunk a Hegy kijárata felé. Ott az őr kinyitotta a kaput. Mi kimentünk a Hegyről és elindultunk a folyó felé. Én elkezdtem nézni a csillagokat, melyek ma gyönyörűen ragyogtak.
- Beszélgetünk? – kérdezte Darren.
- Miről?
- Ö… Hát… - dadogott.
- Tudtad, hogy Arra és Mr. Crepsley megint együtt vannak?
- Hogy érted, hogy megint?
- Hát a múltkor tíz évig, most meg öt évig. Nem tudtál a múltkoriról?
- Ne… De, tudtam róla.
- Persze – feleltem némi ironikus hanglejtéssel, mire ő így felelt:
- Még szép, hogy tudtam róla!
- Nem tudsz hazudni, Darren – mondtam neki.
Még kb. két órát sétáltunk. Amikor bementünk, elbúcsúztam tőle és a cellámba mentem. Mivel kiderült, hogy nemsoká vacsora, csak olvasgattam. Aztán elindultam vacsorázni. A teremben csak Sebát, Darrent és Harkatot láttam. Darren intett, hogy menjek oda. Amikor leültem melléjük, Sebához fordultam:
- Arra hol van?
- Lartennel – felelte mosolyogva.
- Nem kéne jönniük? Lekésik a vacsorát.
- Elmegyek értük – jelentette ki Seba.
Öt perc múlva a mosolygó Seba és az égővörös fejű Arra és Mr. Crepsley tűnt föl a bejáratban. Harkat olyan arcot vágott, mint aki tudja, miről van szó, és ettől kicsit beindul a nemkívánatos fantáziája. Arráék közben leültek és Darren nevetve meg is jegyezte, hogy olyan a fejük, mint két érett paradicsom. Vacsora végén, mikor Arráék távoztak Sebával, Meg is kérdezte tőlem:
- Miért voltak ilyen vörösek?
- Ezt nem kérdezed komolyan, ugye?
- De, komolyan. Miért voltak ilyen vörösek?
- Miért tőlem kérdezed?
- Mert te tudod!
- Harkat is! – mondtam és én is piros fejjel távoztam.
- Hogy te milyen hülye vagy! - fordult Harkat Darrenhez, miután távolabb voltam az asztaltól.
|
