Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/106271
|
Sheena Wilde élete - I.
I. Vámpírvilág
20. Döntés
- Pedig nagyon úgy tűnik, hogy tudod.
Erre én csak nagyon csúnyán néztem rá. Nem igaz, hogy semmit sem ért!
- Ennyi? Mehetek? Vége a faggatásomnak? – kérdeztem.
- Ebédidő van, nem jössz enni?
- Nem – vágtam rá, majd kimentem és a cellám felé vettem az irányt.
Szerencsére gond nélkül eljutottam oda. Leheveredtem a függőágyamba, behunytam a szemem és átgondoltam mindent.
’Határozottan érzek valamit Darren iránt, de hogy az szerelmem lenne… Nem tudom. De nem múlik el… Lehet, hogy mégis csak szerelem… nem tudom…’
Olyan tíz, tizenöt perc után lehunytam a szemem és félálomba süllyedtem, de így is folytattam az agyalást, ami nagyjából ugyanabból a pár mondatfoszlányból állt.
Egyszer csak kopogtak. Nem válaszoltam, úgy voltam vele, bárki is az, majd elmegy.
Pár perc után valaki belépett a cellámba, odajött hozzám és felém hajolt. Lágy csókot lehelt előbb a homlokomra, majd az arcomra, végül a számra.
- Darren, miért csinálod ezt velem? – kérdeztem tőle, még mindig csukott szemmel. A lépéseiből már tudtam, ki az.
- Mert úgy érzem, végre van esélyem – felelte rekedten. – Rosszul érzem?
- Nem tudom.
Kinyitottam a szemem és fölültem. Már ő is a függőágyamban ült, és rám szegezte a tekintetét.
- De folyton erre gondolok, folyton rád gondolok… De nem tudom…
- Folyton? – kérdezte.
Bólintottam, és volt egy sejtésem, hova akar kilyukadni, úgyhogy elébe vágtam.
- De nem vagyok biztos semmiben sem.
Közelhajolt hozzám, de annyira, hogy szinte összeért az orrunk.
- Segítsek, hogy megtaláld a választ? – suttogta, majd elkezdte csókolgatni a nyakamat.
- Ne… - ellenkeztem volna, de mikor a szemembe nézett, próbálkozásom kudarcba fulladt.
Átkarolt és az egyik kezét óvatosan végighúzta a hátamon egészen a nyakamig, majd vissza a derekamig. De mindezt nagyon lassan.
Újra a nyakamat kezdte csókolgatni, majd fölfele haladva az arcomat.
- Gonosz vagy… Megőrjítesz… - préseltem ki nagy nehezen magamból.
Óvatos csókot lehelt az ajkaimra. Mohón öleltem át és csókoltam volna tovább, de vigyorogva elhúzódott.
’Hmm, marha vicces’ – gondoltam bosszúsan és tüntetően elfordítottam a fejem.
Gyengéden az állam alá nyúlt és maga felé fordította a fejemet. Szinte azonnal megcsókolt. Képtelen voltam parancsolni magamnak, még szorosabba öleltem, és nem akartam, hogy valaha is elengedjen. Mindent elfelejtettem, csak azt tudtam, hogy az a legfantasztikusabb csók.
Nem tudom, mennyi ideig voltunk így. Mikor elváltunk egymástól, percekig csak ültünk ott a másikat ölelve. Aztán tudatosult bennem, hogy ezt már nem tudom sem kimagyarázkodni, sem érzelemkitörésnek titulálni. Már magamnak is be kellett ismernem: beleszerettem Darrenbe.
- Azt hiszem, megtaláltam a választ – eresztettem meg Darren szemébe nézve egy halvány mosolyt.
- Az jó, mert én is. Szerinted ugyanarra gondolunk?
- Nem tudom, te mire gondolsz, de én erre – csókoltam meg újra.
- Ha hiszed, ha nem, én is erre gondoltam – mosolygott.
Ezután egészen belefeledkeztünk egymásba.
Pár órával később a plafont vizsgáltam a cellámban és azon tűnődtem, hogy jó döntést hoztam-e. Valaki kopogott, én fölültem, és szóltam, hogy bejöhet. Arra volt az.
- Figyelj, lehet, hogy ezt meg fogom bánni, de én ezt nem bírom tovább! – ordított, miközben beviharzott a cellámba.
- Mit? – kérdeztem értetlenül.
- Mr. Tiny már megint beküldött hozzád, hogy kérdezgesselek téged!
- Mi?! A múltkor is ő küldött?!
- Igen. Azt hiszed, ennyire érdekel a magánéleted? Én a sajátommal sem szeretek foglalkozni.
- Kösz, ez jól esett – ironizáltam. – Azt a patkányt meg kinyírom!!!
’Nem igaz, semmi sem szent neki?! Ezt még megkeserüli. Az biztos!’- gondoltam.
Nagyon dühös lettem. És én hülye azt hittem, hogy a vámpírok élete egyszerű. Bár lehet, hogy csak Sheena Wilde élete nem könnyű, a vámpíroké úgy általában véve viszont az. Leszámítva persze a kemény harcot.
- Arra, szard le Tinyt – tanácsoltam mesteremnek és otthagytam a cellámban. Ki kellett szellőztetnem a fejem, mert ez már nekem is sok volt.
Nem volt konkrét célom, úgyhogy mentem a lábam után, ami a tornatermekbe vitt – nem csoda, mivel Arra a mesterem, időm nagy részét ott kellett töltenem. Előszedtem a kardom, és épp a „ring” felé igyekeztem, mikor Mikába futottam.
- Szia! – köszöntem. - Hát te?
- Elmaradtak a délutáni tárgyalások.
- Ó, az jó. Kardozunk?
- Persze. De nem mondanám, hogy jó – mondta, miközben elindultunk a harctér felé. – Az egyik tábornok belefutott egy őrült vámpírba, aki veszélyeztetett minket. Le kellett állítania, ezért kábé húsz perce ért ide, teljesen kifulladva.
- Ez tényleg nem jó – sóhajtottam. – Hol futott bele?
- A Hegy környékén.
- Ilyen közel?! – képedtem el.
Mika elmondta, hogy ezért kár aggódni, az őrült vámpírok csak mennek a fejük után. Sőt, még jó is, hogy a Hegy fele tekergett, nem lakott területeken. Így bármikor észre is vehették volna, ráadásul nem is tette ki a vámpírokat annak a veszélynek, hogy lebukunk az emberek előtt.
Kardoztunk vacsoraidőig, aztán együtt indultunk a Khledon Lurt terembe. Mika megkért rá, hogy üljek hozzájuk a vacsorázni, de mondtam neki, hogy kínosan érezném magam a hercegek társaságában. Erre persze azt hozta fel, hogy mellette nem érzem magam zavarban.
- De te a barátom vagy. A többi herceget nem ismerem – magyaráztam. – Egyébként pedig, ha visszaemlékezel, mikor először beszélgettünk, neked sem tudtam nagyon mit mondani.
- De most itt vagyok én.
- Mika, akkor is nemet mondok.
A herceg egy sóhajtás kíséretében feladta a meggyőzésemet. Tudta, hogy vagyok olyan makacs, mint ő. De azért tett egy utolsó próbát:
- És esetleg holnap reggelinél?
Elnevettem magam. Kitartó, az egyszer biztos!
- Nem. De majd egy távoli, nagyon távoli napon lehet róla szó!
- Jól érzem, hogy csak ironizálsz, vagy tökéletes érzékeim már nem is annyira tökéletesek? – gúnyolódott ő is nevetve.
Három kanyar volt még a teremig, de mi végig bohóckodtunk. Az évek folyamán egyébként azt a felfedezést tettem, hogy minél fáradtabb vagyok (agyilag), annál hülyébb is – és olyankor jól leégetem magam.
Elértünk a terem kapujához. Bent majdnem teljes volt a „létszám”. Arra, Mr. Crepsley, Seba és Harkat ott ültek a szokásos helyen.
Alig, hogy végignéztem a termen, valaki elkapta a derekam, maga felé fordított és megcsókolt. Darren képes volt megcsókolni mindenki szeme láttára!!!
|
