Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/106271
|
Sheena Wilde élete - I.
I. Vámpírvilág
17. Fejezet: Jövő
Átlépett a szürke kapun, én pedig követtem. Hirtelen csak éles narancssárga fényt láttam, majd mikor már megszokta a szemem az erős fényt, megláttam a tájat. Egy sivatagban voltunk. A homokbuckákat szokatlanul erős szél fújta, és mindenütt csak homok, homok, homok. Lassan körbefordultam, de ugyanúgy csak a sivatagot láttam. Egy helyen ugyan a távolban mélyült a föld, de azt leszámítva semmi nem volt.
- Mi ez a hely? – kérdeztem Destől.
- Az egyik lehetséges jövő.
- Huh, remélem, nem ez valósul meg.
- Pedig még nem is mondtam, hol vagyunk.
- Hol?
- A Déli-sarkon.
Fordult velem egyet a világ. A levegő szinte elviselhetetlenül forró volt, a Nap pedig már vörösre marta a bőrömet, pedig alig egy perce álltunk csak ott.
- El ne ájulj! – gúnyolódott.
- Tiny! Most közölted velem, hogy az egyik lehetséges jövőben sivatag lesz a sarkvidékből! És nap vagy a hatszorosára nőtt az égen! – ordítottam vele. Már nagyon fájt a bőröm is, a szekálása pedig még jobban idegesített.
- Visszavinnél, mielőtt pirítós leszek?
- Előbb megmutatok még valamit.
Rámutatott az egyik homokbuckára, mire azt felkapta a szél és elfújta. Valami furcsa, papírhenger szerű dolgok feküdtek a földön. Nem igazán tudtam, mik azok, és kérdőn néztem Mr. Tinyre.
- Nem ismered föl őket, igaz?
- Őket?
- Azok hullák, méghozzá vámpíroké. És néhányat ismersz is – ördögi vigyor közepette rámutatott a holttestekre és mondta hozzájuk a nevet – Vancha, Nyíl, Mika, Larten, Arra és Darren. A többi lényegtelen.
A világ forgott velem. Dühös és szomorú voltam. Nem akartam elhinni, hogy tényleg a Földön vagyok, hogy azok a holttestek tényleg azokhoz tartoznak, akiket Tiny említett. Fájt, dühített, kínzott, amit Des mondott, nem akartam elhinni, de tudtam, hogy igaz.
- Hány év múlva…? – kérdeztem elfúló hangon.
- Körülbelül hatvan, hetven év. De tudod, az itteniek már nem igazán vezetnek naptárat.
Vigyorogva szétnézett, majd nyitott egy kaput.
- Menj vissza, mielőtt a napsugárzás kinyír – Elindultam a kapu felé, de mikor Mr. Tiny mellé értem, ő még hozzá tette: - Imádom ezt a helyet.
Dühös lettem. Nagyon. Nem érdekelt, hogy milyen következménye lesz, amilyen erősen és gyorsan csak tudtam, behúztam egyet neki. Addig sosem voltam rá igazán dühös, de… Akkor tényleg kihozott a sodromból.
Míg ő az orrát dörzsölgette átmentem a kapun, ami le is omlott mögöttem. Lerogytam a cellám padlójára és elkezdtem sírni. Pedig több mint tíz évig nem sírtam.
- Sheena?
Ijedten felugrottam és hátrafordultam. Darren volt az. Gyorsan szétnéztem, és rájöttem, Tiny nem a saját cellámba küldött vissza, hanem Darrenékéba.
- Bocsi, Mr. Tiny ide nyitott kaput… Sajnálom, megyek, nem zavarlak… - megtöröltem a szemem és elindultam volna kifele, de ő odajött hozzám és átölelt.
- Mi a baj? – kérdezte.
- A jövő… Tiny… megmutatta a jövőt… - és újra rám tört a zokogás.
Odavitt az egyik függőágyhoz és leültetett, aztán mellém ült.
- Tényleg annyira szörnyű volt?
- A Déli-sarkból sivatag lett… És mutatott néhány… hullát…
- A hullák miatt akadtál ki? – csodálkozott, ugyanis tudta, hogy láttam már holtesteket.
- Nem… Hanem mert Tiny elmondta, kik azok… Az… az egyik Arra volt, a másik Larten, és… te is ott voltál… - minden egye névnél jobban rázott a zokogás, Darren pedig szorosabban ölelt, de mikor hozzá értem, egy pillanatra megdermedt.
Pár perc után sikerült megnyugodnom. Kibontakoztam az öleléséből és halványan rámosolyogtam. Visszamosolygott, és az egyik kezével hátrasimított az arcomból egy rakoncátlan hajszálat. Én a tenyerébe döntöttem a fejem és becsuktam a szemem.
Az ajka kicsit hideg volt, mikor hozzáért az enyémhez. Puhán, óvatosan csókolt, mégis mérhetetlen szenvedéllyel. Nem tiltakoztam. Önző módon nem érdekelt a világ, senki és semmi, csak Darren.
Percek múlva elhúzódtunk egymástól. Mindketten levegő után kapkodtunk.
- Én most megyek – mondtam halkan, mikor megint kaptam levegőt, és felálltam.
Ő is felállt és elkapta a kezemet.
- Ne – suttogta.
- Sajnálom.
Kiléptem a cellájából, és elindultam volna az enyémbe, mikor egy gúnyos hang megállított:
- Mr. Tinynek igaza volt.
Mesterem ott állt Darren cellaajtajának másik oldalán a falnak támaszkodva.
- Arra! Én nem… Félreérted… - mentegetőztem elsápadva.
- Sok mindent félre lehet érteni, de ezt nem.
- Gondolhatod, hogy nem így terveztem.
Ellökte magát a faltól és odajött hozzám.
- A látottakból nem erre következtettem, de ismerlek.
- Tényleg. Hogyan is kerülsz te ide?
Elmesélte, hogy Tiny beállított a cellájába és közölte vele, hogy menjen Darren és Harkat cellájához, mert ott vagyok. Mikor belesett, azt látta, hogy Darren megcsókol, és ezért úgy döntött, megvár kint és csak akkor kéri számon a dolgot, ha kijövök.
- Egyébként te hogy kerültél ide? – kérdezte.
- Kettőt találhatsz.
Tudta, kiről van szó és ezért megkért, hogy meséljem el az egészet.
- Inkább máskor, jó? Fáradt vagyok, megyek aludni – és otthagytam.
Másnap reggel iszonyatosan fájt a bőröm, bár szerencsére nem volt piros. Miután pedig úsztam egyet, csökkent a fájdalom is.
A reggelit kihagytam, helyette megcéloztam a tornatermeket. Kihívtam kardozni az első vámpírt, aki szembejött velem, és mikor fél óra múlva legyőztem, megláttam Arrát. Odaszaladtam hozzá és elkezdtünk harcolni a pallókon. Nem a harcon járt az eszem, ezért ő győzött. Miután vagy nyolcszor veszítettem, inkább kimentem a teremből és elkezdtem a járatokban sétálgatni.
Hirtelen valaki elkapta a kezemet, én pedig ijedten hátrafordultam. Mr. Crepsley állt ott, pedig őt akartam azon a napon utoljára látni. Úgy éreztem, becsaptam és ezerszer szívesebben néztem volna szembe a nyársakkal a Halál Termében, mint vele.
- Nem voltál reggelizni.
- Igen, nem voltam éhes – hazudtam és képtelen voltam a szemébe nézni.
- Valami baj van? – kérdezte aggódva.
Megráztam a fejem.
- Semmi, csak most szeretnék kicsit egyedül lenni és gondolkodni.
- Rendben. Akkor később találkozunk.
Látszott rajta, hogy kíváncsi, de nem faggatott tovább. Bólintott és elment.
Én pedig tovább kanyarogtam az üres járatokban.
- Sheena! – hallottam egy hangot és magamban átkoztam Mr. Tiny-t.
|
