|
Irene naplója
kuppé5 [244860 AL], gazdája Irene
2007-06-30
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/244860
|
2007-06-30
Egy almafa halála:
" A fák állva halnak meg!"
Döbbenten vettük észre,hogy százéves almafánk a viharos szélnek nem tudott ellenállni és gyümölcseivel megrakottan a földre rogyott. Még így, ebben a földre borult állapotban is az életet hirdette, a gyümölcseit kínálta. Mindenét odaadta. Délcegen állta az elmúlt évszázad viharait, s a nagy jubileumok évében azt hirdeti a mai világ emberének: "Sokat láttam, sokat megéltem, törzseim ráncaiban megőriztem az életet adó magot és nevelő erőket. Számtalan almagyermeket felneveltem s táplálékul adtam nektek. De időm lejárt. Kóstoljátok haldoklásomban is beérett gyümölcsimet és emlékezzetek! Ízemmel sokszor oltottam szomjotokat, és boldog vagyok, hogy unokáiddal együtt megsimogattátok öreg testemet. Ekkor törzsem vénséges vén ráncai kisimultak az örömtől, és megértettem nincs hiába való élet. Nem éltem hiába. Nemzedékek életét és halálát megéltem, nekem is mennem kell, de utoljára még juttatok almáimból."
Simogattam a meghasadt törzset és sírtam. Még így, halálában is méltóságteljes. Mi emberek képesek vagyunk-e ilyen önzetlenül adni, jót tenni? Felkínálni abból, ami nekünk megadatott, a másiknak, akinek nincs? Kedves vén fám! Te leszel számunkra a bölcs elmúlás, az élet örök körforgása, a szép élet és a szép halál szimbóluma.
|
Problémás tartalom jelzése
|
