Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/244860
|
2007-11-01
Angyali üdvözletek
CSITT DRÁGÁM,FEKÜDJ ÉS ÁLMODJÁL,
Ágyadat szent angyalok vigyázzák!
S számtalan égi áldás száll
Gyengéden fejedre.
Kegyeletteljes, meghitt ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak!
Mindenszentek ünnepe
November 1. nálunk 2000 óta hivatalos ünnep, munkaszüneti nap. Az elődökre való emlékezés nem közösségi alkalom, ki-ki magában rendezi el az ősök iránti kegyeletet: a legtöbben felkeresik hozzátartozóik sírhelyét, koszorút helyeznek a hantokra, gyertyát gyújtanak. Aki nem teheti, az a lakóhelyének temetőjében a Mindenki Keresztjénél vagy otthon éget gyertyát, mécsest.
Mindenszentek és a halottak napja áhítatos ünnep, a kegyelet, az emlékezés ünnepe. Emlékezni pedig csak az élők tudnak.
Halottak napja
A mindenszentek napja után következő napot, halottak napját 998 óta tartják november 2-án. Ez az ünnep összefügg az akkori századvég szorongásos hangulatával, mely 1000-re a világ végét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal "jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat". A november 2-i halottak napja konkrétan Szent Odiló clunyi apáttól (962-1048,) ered. Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette. Ez a rendelete (998) mindmáig fennmaradt. Az ezredvégi világvégevárás elmúltával azonban az ünnep megmaradt, egyre inkább elterjedt.
A magyar néphagyomány a halottak napjának hetét a halottak hetének is nevezi. A kegyeleti ünnep előtt szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és a halottak napján a gyertyagyújtás. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak: a gyertyák fényénél a "véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszatalálhatnak a sírba, nem kísértenek, és nem nyugtalanítják az élőket.
… Az ember nem akkor szűnik meg létezni, amikor meghal, hanem amikor elfelejtik. A halállal csak az élet ér véget. A semmibe akkor költözünk vissza, amikor az emlékünk is szertefoszlik...
Így élnek velünk, bennünk is azok, akiknek élete már véget ért, de mi még őrizzük közös élményeinket, még emlékezünk az együtt megélt pillanatokra, napokra…
A halál az életről szól és halottak napján is az életre gondolunk. Életünkre, melynek részei halottaink is. Tudjuk, hogy volt idő, amikor még nem voltunk, s tudjuk, lesz idő, amikor már nem leszünk. Eszünkkel tudjuk, hogy az elmúlás, miként a születés is, életünk elszakíthatatlan része, s mégis… Az ember szeretne örökké élni, s mivel ezt nem teheti meg, más módon igyekszik úrrá lenni az időn. Miként szülei sejtjeiből ő maga életre kelt, úgy próbálja megteremteni gyermekei által azt az emlékezetet, mely őt magát majd tovább élteti…
Halottak napján, amikor az életre, az időre, a továbbélésre, elődeinkre s utódainkra gondolunk. Az életre, amit velük élünk, az életünkre, amivel nyomot hagyunk magunk után itt, a földön. S talán könnyebb elfogadnunk az élet könyörtelen törvényét, a halált is, ha tudjuk: az ember nem akkor szűnik meg létezni, amikor meghal, hanem amikor elfelejtik...
Mindenkinek szeretetteljes, békés megemlékezést, emlékezést szeretteinkre.
|
