Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/244860
|
2007-07-02
Medgyessy Ferenc: Móricz Zsigmond síremléke a Kerepesi temetőben
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
(részlet)
– Akkor mi lesz belőled? – kérdezte a bátyja egészen halkan.
Misi sokáig hallgatott, nem merte kimondani, ami a szívén volt, csak lesütötte a fejét.
– Hát mi akarsz lenni, édes kisfiam? – kérdezte a bátyja újra.
Misi hirtelen azt mondta:
– Az emberiség tanítója.
Újra hallgattak soká.
– Tanító: tanulás nélkül még senki sem lett!... – szólt a bátyja.
Misi elszégyellte magát, hiszen akar ő tanulni, nem is tanulni: tudni!... Tudni akar ő: mindent, amit ember tud, s megrémült, hogy most elárulja magát, a titkot, amit senki se tud, még ő maga sem akar önmaga előtt tisztázni… amit senkinek se tudna megmondani, talán csak az édesanyjának, hogy: „költő”…
A nagyvárosban nevelkedett gyerekek szülei számára igazi áldás, ha van vidéken élő rokon, leginkább nagyszülő, ahol a panelek és kőházak közé szorult "betonszökevény" nyaranta kitombolhatja magát. S ha itt még állatok is vannak, az maga a paradicsom: nincs is annál hasznosabb, mint amikor a gyermek nem a tankönyvből ismeri meg a háziállatok küllemét és viselkedését.
Máig érzem az orromban a széna illatát, látom magam, ahogy délutánonként ülök az istállóban és mesét olvasok a kérődző állatoknak, amíg a nagyszüleim szieztáznak
"Nem csak vidámság és játék volt az élet, sokszor segíteni kellett az állatok körül, vagy a kertben, de ezt is jópofának tartottam, legalábbis másnak, mint ami itthon volt. Na jó, borsót pucolni, meg meggyet magozni utáltam, ma sem teszem szívesen, viszont imádtam esténként a tyúkok tojásait összeszedni, megitatni, legeltetni az állatokat. Láttam ott mindent, szerintem ennek köszönhetően nem jövök zavarba egyetlen rovartól, csúszómászótól sem, persze az egereket akkor is nehezen viseltem.
Azt mondják aki a természetben nőtt fel, szereti a természetet, de lehet, hogy éppen ezért később, felnőtt életében inkább a városba vágyik. Ismerek olyat, aki mezítláb nőtt fel egy kis faluban, de ha választhat, holt töltse a napját, hamarabb megy tekeregni a belvárosba, mint, hogy kiránduljon egyet a város környéki erdőkben.
Füst Milán: Óda Móricz Zsigmondhoz!
(részlet)
Volna kedvem lenni erősnek, mint Te! Lásd egy leány,
Ha csak az ő szeme látná művészetemet oly szépnek, mint a Tiéd!
De hagyjuk e busongást! Ünneped van ma s borral
Kedvezni akarok Néked s érezni ünnepi, zavartalan örömet!
Látni és mondani: az Isten áldása Terajtad! S kérni:
Ne hagyja ellankadni soha remekelő jobbkezedet!
S balkezedbe, míg munkába merűlsz, tegyen talán boros serleget aranyból!
Néha pénzt, vagy színaranyat, vagy amire épp vágyol! De úgy hiszem én: gyengéd
Feleséged vezesse inkább gyermekednek kis kezét simogatóan
S míg a munkába merűltél, simogassa ő a gyereked kezével
Az asztalon kinyújtott balkezedet!
|
