Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/244860
|
2007-08-05
Angyali üdvözlet
AZ ŐRANGYAL NÉHÁNY TULAJDONSÁGA:
Látása, mint a sasé,
Bölcsessége, mint a véneké,
Türelme, mint a szenteké,
Tisztasága, mint a vértanúké,
Bátorsága, mint az anyáké,
Figyelme, mint az apáké,
Természete, mint Istené,amelyet tőle örökölt.
Heti útravaló
Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. (Ef 5,8–9)
Szentháromság ünnepe után a 8. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten a sötétségbõl a világosságra hív a szeretet által az õ gyermekeivé. Fogadjuk meg Pál intelmeit, és életünk fája teremje ezt a háromszemû, egyfürtös „fénygyümölcsöt”, melyen sokaknak felragyog Krisztus! Mindez csak azért lehetséges, mert „az Isten szeretet: és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is õbenne” (1Jn 4,16; LK). A világ világossága Hegyi beszédében kijelenti: „Ti vagytok a világ világossága.” „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek elõtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,14.16) Pál riadót fúj; csak akkor lehetsz a világosság gyermeke, ha leleplezed a sötétség haszontalan cselekedeteit, ezért „ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból” (Ef 5,14). Jakab is cselekedetekrõl ír, ez számára üdvösség kérdése: „Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jak 2,26) Az egyedül hit által történõ megigazulásról szóló páli tanítással összhangban reformátorunknak ez az álláspontja: „A hitetlent semmiféle jó cselekedet nem üdvözíti, mint ahogy kárhozottá sem a rossz cselekedet teszi. Az a bûn, amikor a szív elszakad Istentõl, s többé nem benne bízik. Az embert senki sem teheti jóvá, csak a hit egyedül, s senki sem teheti rosszá, csak a hitetlenség egyedül!” Pál még tovább élezi a kérdést: „…mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között?” (2Kor 6,14–15) Isten fiai és leányai megtisztítják magukat minden tisztátalanságtól és a felemás igától, de ehhez szükségük van az õ felülrõl való bölcsességére, mely „irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató” (Jak 3,17). Csak a szeretet által munkálkodó hit termi az igazság gyümölcsét. Felragyog az igazság napja majd az istenfélõk számára, „és sugarai gyógyulást hoznak” (Mal 3,20). De már most világító lámpássá lehetnek Isten fiai, akik a bennük lévõ világosságot nem rejtik el, „hogy a belépõk lássák a világosságot” (Lk 11,33). Ám e világ fiai elutasítják a világosság gyümölcsét: „…ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” – kérdezte Jézus (Jn 18,23). A világosság gyermekei tõle kapják fényüket, s csak akkor ragyoghatnak, mint csillagok, a világban, ha az élet igéjére, vagyis reá figyelnek. Atyjuktól való függõségük az üdvösség kérdésében is nyilvánvaló, „mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az õ tetszésének megfelelõen” (Fil 2,13). Jézus szavai bátorítják a megmenekülésüket félelemmel és rettegéssel munkálókat: „…nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,5) S ezért örömük is közös a hitükért vértanúhalált is vállaló apostollal: „…örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.” (Fil 2,18) S örök öröm várja õket: „Öröm van nálad, (…) Ki benned bízik, (…) / Örökké élhet, halleluja!” (EÉ 364,1)
Garai András
|
