Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/244860
|
2007-10-27
Angyali üdvözletek
KELJETEK FEL MA:
a kerub szeretetének erejével,
az angyaloknak
engedelmeskedve,
az arkangyalok szolgálatában.
Szerbusztok, itt vagyok, ragyogok,
Mint az égen most a hold, s a csillagok...:))),
Mára csak jóéjt kívánok néktek,
Álmodjatok, éjjel nagyon szépet,
Reggelre ébredjtek derűs napra,
Sok vidámságot kívánok néktek holnapra...:)).
Zsebibaba mozija
Micimackó, s Malacka...
Elmentek a moziba.
Zsebibaba vetített,
Ő fűzte be a filmet.
Tigris volt a pénztáros,
Ő értett a jegyárhoz.
Füles büfében dolgozott,
Kukoricát pattogtatott.
- Malacka fogd meg a jegyet,
Addig míg én popkornt veszek!
Majd fizettek apróval..,
S vettek egy nagy zacskóval.
Micimackó tartotta,
Malacka meg markolta.
- Na most a jegy hová szól?
- Hányas szék és melyik sor?
Hármas sor és hetes szék...
- Micimackó hová mégy?
- Ide ülünk, szól Malacka,
Két szék van szabadon hagyva.
Malacka a számolásra...
Mind a tíz ujját használja.
Egyesével megszámlálva,
Így a székét megtalálta.
- Micimackó, hogy megtaláljad,
Öt ujjadhoz adjál hármat!
Ide ülhetsz azonnyomban,
Te leszel a szomszédomban.
Zsebibaba a gépházban,
Filmet fűz a kazetában.
Indulhat a vetítés..,
De elébb elsötétítés!
A film alatt jók legyetek,
Húzzátok le fejetek!
Hogy lássanak mögöttetek,
Fejről sapkát levegyetek!
Cukros papír ne recsegjen!
Film közben senki se csevegjen!
Szemetelni nem szabad!
Viselkedj a film alatt!
Micimackó, s Malacka...
Elmentek a moziba.
Itt van vége a mesének,
Mert most éppen filmet néznek..!
Október vége
Lassan bizony októbernek vége,
és az évszak halad tél felé.
Még hörpintünk a bágyadt napsütébe.
s minden korty a szomjas emberé.
Látod ma már ajándék a napfény,
a melengető langyos levegő.
Hol szélcsend ül rá fáradt vállaimra,
s már feldíszítve vár a temető.
Kimegyek a halottak napjára,
mécsest, gyertyát, virágot viszek.
Megtisztelni, akik eltávoztak,
mert él a lelkük, én ebben hiszek!
Gyertyafények pislognak az éjben,
mint égnek tükre, sírkertünk olyan.
Csillagként világít sok fény lenn,
az égi otthon, s földi egyben van.
Emlékezem, míg a mécsest nézem,
élőn táncol most a kicsi láng.
Bár eltávoztak rokonaim régen,
az emlékük bennem él tovább!
Tovább él a lelkük fenn a mennyben,
ahonnan a sorsunk figyelik.
Talán ők lesznek a jövő nemzedéke,
sok közülük újra születik...
A fáradt test megpihen a földben
hús a földhöz, csont a kőhöz tart.
Visszaadjuk maradványunk rögnek,
testünket, mely kiállt sok vihart.
Ősz virága, elmúlás virága,
díszíti a kedves hantokat.
Anyaföldünk e fájó szegletjén,
feltámasztunk régi arcokat.
Még egy napra ismét köztünk élnek,
úgy feléled az emlékezet.
Szinte érzem, sok elhunyt családtag,
mellettem áll, ím megérkezett...
És e napon megnyílnak a kapuk
az idők síkján visszaléphetünk.
Úgy éreztük, elfeledtük őket,
de rájövünk, örökké szeretünk!
Örökké szeretünk, sorsnak vándorai,
nem halunk meg, mert az élet él.
Csak fáradt tesünk, földnek ajándéka,
egyedül az, ami elalél...!
EGY GYERTYA MEDITÁCIÓJA
/ismeretlen/
Ti meggyújtottatok engem és elgondolkozva, eltűnődve nézitek a fényemet.
Talán egy kis örömöt nyújtok nektek?
Én mindenképpen örülök, hogy égek!
Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok, az én fényem csak kicsi és kevés meleget ad. De ha több gyertya ég, akkor nagyobb a fény és sokkal melegebb van. Így van ez nálatok, embereknél is. Egyedül csak kis fényt tudtok sugározni és csak kevés meleget tudtok, adni. De ha többen vagytok, összefogtok, akkor sok emberhez tudjátok eljuttatni a FÉNYT, a VILÁGOSSÁGOT, a MELEGET, mert közösen hatalmas erőt képviseltek.
A FÉNY így terjed
Sz
|
