Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/244860
|
2007-09-20
Angyali üdvözletek
MELY CSILLAG
világítja ablakod?
Mely szivárványon
csúszol lefelé?
Mely puha felhőn
játszadozol?
Mely halandó
segítőben rejtőzöl?
Ki ide tévedtél, gyorsan kattints tovább, mert ha engem olvasnál, csak szomorúságra lelnél...
Ha tudnálak, felvidítanálak...
De nem tudlak...
S mivel az élet rövid, ne töltsd szomorúsággal...
Próbálj embertársaidat szeretve, harag és bánat nélkül boldog lenni...
Tedd, amíg teheted!
Tudod, arra gondoltam,
hogy kinek nincsenek
szárnyai,
aki soha nem repült,
az boldog lesz attól is,
ha csak pillanatra is,
de elrugaszkodik a Földtől.
Minden ember vágyik arra,
legyen valaki, aki őt megérti,
aki meghallgatja szívének bánatát,
és közben könnyen elmegy
amellett,
észre sem veszi
azt,
mekkora megtiszteltetés éri,
ha egyszer valaki úgy érzi,
ő lenne az egyedüli ember,
aki meg tudná érteni,
akinek ki tudná önteni
rég lelakatolt könnyeit.
Tudod arra gondoltam,
ebben az adok-kapok világban
az ember oly sokszor sérül,
mindenki sértett fél.
Bántunk, és megbántanak,
szeretünk,
és cserébe semmit nem kapunk,
ha az ember elesik,
sokszor úgy érzi,
felállni sem érdemes,
mert,
miért, és kiért,
a világ hideg, és rideg,
az ember pedig sérülékeny,
fáj minden szó,
ártatlanul is árt a szó,
amit adunk, amit kapunk,
de tudod,
van egy másik világ is,
ezen a világon,
amikor az ember úgy érzi,
kikerült ebből a légkörből,
mint mikor az űrhajós
légüres térbe ér,
itt minden más,
innen kitekintve
nincs háború,
nincs háború,
aminek értelme lenne,
azt mondják,
az fáj legjobban,
ha az bánt
kit igazán szeretünk,
de ebben a világban
nincs bántás,
sérülés is csak múlandó,
mert,
ha úgy érzem, bántasz,
kicsit sírok,
utána arra gondolok,
biztos tudod, miért teszed,
hiszen szeretsz engem,
biztos azt hiszed,
úgy a jó nekem.
|
