Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/244860
|
2007-08-23
Angyali üdvözletek
AZ ANGYALOK
túravezetők az ég felé
vezető úton.
Megmutatják az akadályokat, gödröket,
amelyek meggátolnak abban,
hogy örömünket leljük
az örökkévalóságban.
Őszváró
Nem is olyan rég beköszöntött az életembe a másnak talán jelentéktelennek tűnő pár órányi Ősz. Nemsokára viszont újra eljött a mámoros, lusta Nyár, a kedvem tehát a régi: őszváró, a nyarat szép csendben egy újabb évre elaltató éberálomképek.
Az alkonyok már felidézik bennem az aranyló falevelek merengő táncát, a tó illata sejtet valamit a régi esők öleléséből és egyre inkább kívánom már közeledtét. A didergő reggeleket, azt a pillanatot, amikor az első bíborban pompázó levél szép csendben elszakad ágától, és mint a szárnytollak nagy csaták után, lassított-film képekben hull le a moha lepte gyökerek útvesztőjébe.
Mindig jól kijöttünk mi ketten, én és az Ősz, ilyenkor nem volt nyavalygás, nem volt magány... minden szende kis levél, minden koraesti fényjáték a fák koronáin... ilyenkor valahogy minden ismerősebb volt. A vihar szele, az esők és maga a megtébolyult játék... csodás színpad volt az égbolt, és minden szeglete külön kis halál. Soha nem éreztem ennél magasztosabbnak Isten hatalmát. Tény és való, az emberek többnyire ilyenkor érzik nagyobbnak Őt, nem a nyugodt hajnalokon, lágy ködfüggyönyök ölelésében, pedig...
Ősszel mindig más voltam én is. Nyugodt és bármennyire is hihetetlen, kiegyensúlyozott és boldog. Merengések időszaka volt ez, boldog vénasszonyok nyara képzeletbeli és valós helyeken.
A lelkem dombokat,völgyeket szelt át, a képzeletem szinte valósággá rajzolta az álmaimat. Nem volt sem tériszony, sem láncok,amelyek visszaránthattak volna a kiábrándultságba. Nem akarom hogy eltűnjön. Sem az Ősz, sem a Tavasz. Nem akarok csak Téllel és Nyárral túlzsúfolt életet. Kell a megnyugvás, kellenek a könny nélküli boldog sírások és a keserűek is.
Túl gyors így, és túl vad minden. Az egyik nap még ez vagy, a másik nap már az. Nem hagyom. Nem is olyan rég őszt hoztam az életembe. A tó partján álltam és tudod van a nádnak az a barna termése, na az olyan fehér gyapjú-szerű belülről, és én azt fújtam szét a tenyeremből a vízre, és ágaskodtam, hogy minél feljebbről szálljon alá az a gyönyörű melegséget árasztó függöny a víz felszínére. Csak pörögtem és fújtam hogy már beleszédültem.
A boldogságom akkor visszahozta a régi Őszt és eszembe jutott, amikor Martuąka sírjánál ültem, az angyalka szobornál,vagy amikor belegondoltam, hogy milyen fantasztikus is lenne egy szőnyeg avarból, és mezítláb gázoltam a falevél-tengerekben,vagy amikor kedvenc fám egyik ágán feküdtem a Duna-parton...
Táncolt a lelkem.
|
