Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/244860
|
2007-07-08
A vén fűzfa
Állt a patak partján
Egy hatalmas fűzfa.
Odvas, öreg törzsét borostyán
És vadrózsa sűrűn körbefonta.
Ágai szomorúan hajoltak
A víz csillámló tükrére,
Ki sokáig nézte, annak
Könny gyűlt a szemébe.
Egy nyári éjjel
Szörnyű vihar támadt,
Vad szél tombolt,
Villámok cikáztak.
Öreg volt a fa, ellenállni
Nem tudott a szélnek,
Gyökereit tépve
A patak medrébe térdelt.
Összeszaladt reggel
A falu apraja-nagyja,
Mindenki a szomorú,
Vén fát siratta.
A borostyán és a rózsa
Épségben megmaradt,
Csak egy-egy levél,
Virág, mi leszakadt.
A gyökerek alatt
Mély sírra leltek,
Fehér csontok között találtak
Egy kicsiny keresztet.
Rajta két név,
Alatta egy dátum,
Kozák Anna, Szabó Áron
1783.
Mindenki érezte,
Utána kell járni,
A kereszt gazdáit
Meg kell találni.
Szaladtak a templomba,
Keresztlevelet keresni,
Háromszáz évvel korábbra
Nehéz visszamenni.
Gondos kezek óvatosan
A lapokat forgatták,
Megsárgult papíron
A múltat kutatták.
Dohos lapok közül,
Kiesett egy levél,
Remegő kézírás,
A múltról mesél?
Közben meglelték
Az egyik nevet,
S találtak mellette
Egy széljegyzetet.
Kozák Anna,
a bíró leánya
Született 1767. májusában,
Meghalt 1783. június havában.
A széljegyzet így szólt:
„Apja, Kozák József, a falu bírája,
E levelet hagyta itt
Bizományba.”
Kíváncsi szemmel pillantottak
A megsárgult levélre,
Tudták a rejtély
Megoldódik végre.
Óvatos kézzel
Félve bontogatták,
Remegő ujjakkal
Simára hajtották.
Ezernyi kérdésre
Felelhet-e levél,
Régmúlt időkről
Őszintén mesél.
Anna volt a falu
Legszebb rózsaszála,
A bíró féltveőrzött,
Egy szem leánykája.
Anyja meghalt,
Mikor a világra hozta,
Apja féltőn szerette,
Még a széltől is óvta.
Eltervezte szépen,
Férjhez kihez adja,
Kérőnek a grófot
Rögtön elfogadta.
Anna a grófot
Mélyen megvetette,
Őszinte szívvel, titkon,
Áront,a szegény halászt szerette.
A patak partján találkoztak,
Majd’ minden este,
Ott, ahol a leány a vizet
A mosáshoz merte.
Lángra lobbant lelkükben
A szerelem szikrája,
Őrült vágy űzte őket
Egymás karjába.
Anna könyörgött,
Esdve kérte apját,
Ne tűzze ki a
grófi esküvő napját.
A bíró hajthatatlan,
Csak a fejét rázta,
Szeme előtt lebegett
A gróf gazdagsága.
Pénzért, hatalomért
Eladta a lelkét,
Kiárusította egyetlen,
Legféltettebb kincsét.
Hiába minden könny,
Hiába a sírás,
Esküvőre készült
A leghíresebb prímás.
Anna minden éjjel
Kedveséhez szökött,
A jövőt tervezték fűzfasátor
Lombja mögött.
Egyik éjjel a bíró lelkében
Szörnyű gyanú támadt,
Megleste leányát,
Vajon hova járhat.
Csendőrt küldött másnap
A szegény halászra,
Hamis vádakkal
Tömlöc mélyére zárta.
Leányát a bíró
Szobájába űzte,
Esküvője napját
Másnapra kitűzte.
Bitófát ácsolt
Aznap a hóhér,
A kalapács hangja
Anna füléhez is elért.
Szerelmes szívnek
Nem parancsol senki,
A börtönből Áront
Ki kell vezetni!
Álruhába bújva
Az őrt kicselezte,
Apjától a kulcsot
Csendben elemelte.
Nem leszek a grófé!
Szívem másnak adtam.
Szent esküvel szerelmet
Áronnak fogadtam!
Hűtlen nem leszek!
Ne kérd tőlem apám!
Inkább meghalok, de hazug szóra
nem nyitom a szám!
De jaj!...
A szökést észrevették.
A puskákat
Kézbevették.
Hiába minden!
Útrakelt a gyilkos golyó.
Hallgat az éj,
Üres csónakot ringat a folyó.
Egy golyó jutott
Két szerelmes szívnek.
Előbb Annát, majd Áront
Ölte meg.
Mit tettél bíró!
Látod a lányodat?!
Egymás karjai közt álmodják,
Örök álmukat.
Sírt ásott a bíró,
Tulajdon kezével,
Eltemette őket
A fűzfa tövében.
Reggelre megőszült,
Szíve is megszakadt,
Öregember lett
Egy éjszaka alatt.
Minden pénzét
Koldusoknak adta,
Élete végéig
A leányát siratta.
Eddig a történet,
A levél félbeszakadt,
Tanulságul ki ezt von le,
Ki azt.
Koporsót gyalultak
Az öreg fűzfából,
Halotti leplet szőttek
Zöld borostyánágból.
A porladó csontokat
Szépen beletették,
Vadrózsa szirmokkal
Teljesen elfedték.
Annát és Áront
Őszintén tisztelték,
S régi nyughelyükre
Csendben eltemették.
Kápolnát emeltek
A patak partjára,
A borostyánt futtatták
Hófehér falára.
A vadrózsa mellette
Újból kivirágzott,
Szerelmükkel így nyertek
Örök halhatatlanságot.
Erős a szerelem,
Nem győzheti le semmi!
Hagyni kell a szívet
Szabadon szeretni!
|
