Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/244860
|
2007-10-31
Angyali üdvözletek
BÁRKI LEHET VALAKI
angyala, nem kell más
hozzá, csak őszinte szív
és szerető lélek.
Balázs Boglárka: Utolsó sóhaj
Egy kis tündér térdelt a gombán....
s körülötte mosolyogva búcsúzott a nyár.
A fák az utolsó ünnepre készültek,
mielőtt meghajtják fejüket a zord Télnek.
Bárányfelhők úsztak keresztül az égen....
fényük visszakéklett tündérünk szemében.
Puhán megsimított egy hervadó virágot,
s eltűnődött:- Miért nem vigyázom jobban a világot?....
Látom...túl a kék égen a szürke fellegeket,
erre tartanak, hogy elvegyék a viruló életet.....
Velük jön majd az ordító Hideg.... a fagyos Zimankó,
hogy megölje mindazt amiért élni jó.....
- Nem fogok fázósan elbújni előle,
s vágyón várni majd a madárcsicsergésre.
Megyek, megküzdök véle,
Szálljon örök békesség erre a vidékre.
Indult is már fel, fel a magas égbe,
hogy utolsó lélegzetével Békességét védje.
Ám utána szólt a hervadó virág:
- Ne tény semmit a tél ellen, mert akkor pihen a világ.
- Nem a te dolgod megküzdeni a téllel,
s nem is lehet mindig élni a melegséggel.
Szükség van a hidegre, fagyra is nálunk,
hogy újra megtaláljuk megunt, majd meglelt boldogságunk.....
- Élvezd hát a békét,addig amíg lehet,
s ha idekint elveszett,
a szíved mélyén találj neki helyet:
az majd elűzi a fagyos Telet.
....Ezzel a virág utolsót sóhajtott,
szirma lassan álomra csukódott.
A kis tündér az ölébe vette virágja fejét
s kitárta előtte derűs, meleg szívét. .....
A temetők csedje
A csend képei ímé szoborképek,
mint az idő, ha megállani kész.
A pillanat, mely jéggé dermede,
zöld mohába, enyészetbe vész.
Megáll minden, a csendnek hangja szól,
ugye hallod, most hogyan beszél?
Rezzen az ág, míg szellő válaszol,
ráérzel te, csak csendben legyél!
Itt az idő kőbe zárva múlik,
mely néma mind, de messzire kiált.
Kiáltása múltba vissza hullik,
pedig az ő hangja messze szállt.
Oh halldd meg ember az idők szavát!
ha azúr háttér Isten kék ege.
De akkor is te hozzád szólana,
ha néha mégis szürkét old bele...
Kőangyalok az elmúlást siratják,
számukra mit hozhat a jövő?
Őrizik a szeretteink hantját,
amíg rajtuk virág, s moha nő.
Mert minden sír egy reményteli élet,
ki ott nyugszik sorstól mit kapott?
Boldogság és szeretet kísérte?
mesél a csend, amíg hallgatok...
A csend hangjait kegyelet őrizi,
benne zendül mély harmónia.
Aki hallja a temetők csendjét,
hallgatni azt gyakran jár oda...
|
