Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Timi naplója


SHADOWS [224569 AL], gazdája Timi
önkínzás.

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/224569
önkínzás.

utálom magamat, haraxom magamra. amúgy alapjába véve utálom az egész életet.. az emberekkel való kommunikációs képességem, jóval nulla alatt van, kábé olyan minusz végtelen. és miért? páf. a csend, a hallgatás gyönyörű gondolatokat szül. jah. és persze nemmegértést mások részéről. . . néha úgy ordítanám h nem, én nem ilyen vok. h észrevegyétek már végre. hogy nem olyan vagyok amilyennek hisztek, nem vok egy szánalmas szemét. kedves vagyok. belül. de igazatok van, hisz mikor voltam én kedves a körülöttem lévőkkel? nem voltam... mert nem mutatom ki, mert számomra ez is egy belső tulajdonság, ez is egy út afelé, h megismerj. és mivel belsőleg nagyon is sebezhető vagyok, nem mutatom ki. nem akarom h megismerjetek, és mégis néha úgy érzem beleőrülök, hisz úúúgy üvölteném hogy én nem ilyen vagyok!! miért nem ismeritek, miért nem akarjátok megismerni az igazi énemet? de végülis . . . a saját szaromba fulladok bele. Gratula, igazán ügyes önpusztítást végzel, Timi.

ilyen pillanatokban, igazán csak az önkínzás, és a végleges önpusztítás tud jellemezni. arra vágyom. . .? nem is tudom. mindenesetre, egy elég érdekes érzést keltet bennem, az amit ma Cristina mondott. pénteken találkoznunk kelett volna, mert együtt kelett volna mennünk vhowa (neérdekeljenhowá.) . meg Alexandrával is találkoznom kellett volna, a másik lakásba néztünk volna vele horrort, miwel halloween. mindegy. de nekem naon nem volt kedvem már, persze nemet sem mondtam, mert az nekem nehéz. igen. nem tudok nemet mondani. még azoknak sem akik nem is olyan fontosak számomra.. így hát mind2 lány hivogatott pénteken, de én nem vettem fel. és akk Ale küldött Crisnek smst h megkérdezze h "nem tudod mi van Timivel?:O" . erre ma Cristina azt mondta h alaposan megijesztette őt ez a kérdés. megkérdeztem miért? a válasza az volt, h hirtelen arra gondolt hoogy... netalán... vagyishátt... azt hitte egyszóval hogy kinyirtam magam, vagy legalábbis öngyilkosságikísérletet követtem el. :) hát ez meglepett, mert sokszor elgondolkodtam h azon kívül hogy talán kicsit sokkolná osztálytársaimat hogy öngyilkos lettem, mást nem éreznének, és gyorsan el is felejtenék h valaha léteztem ... elgondolkodtató amit ma ő mondott... "eléggé megijedtem"............ persze én erre úgy tettem mintha ez vicces lenne számomra, és nevetve mondtam hogy "pedig pénteken nem is voltam depis kedvemben:D" . . . . . . . . . . . . . .















. . . "sajnálom, rossz útra tévedtem, az eddigi énem, feladnám Érted..."







de tudom, hogy ha Vele leszek, minden rendben lesz. mert Vele minden olyan jó x). Szeretem. Imádom. Akajom. Kívánom. :P . . . boldogok leszünk úgyis egyszer, még ha a világ egy rakásfos is ^^. hisz ez az egyetlen dolog éltet már . és ez a leggyönyörűbb érzés, és Ő a legtökéletesebb ember :). Szeretlek <3.



________________________________________________

nem akarom eljátszani az áldozat szerepét, mert szánalmas lenne másokat okolni a saját hibáink miatt, de ez tényleg úgy érzem h nem miattam alakult így. nem is volt a kezemben a saját sorsom irányitása, inkább a sors irányitott, és még most is azt teszi. nem kéne hagynom hogy bármi, oly könnyen megbántson, miért nem tudok én is ugyanolyan pofátlan, érzéketlen szemét lenni mint más...? és most ezzel nem azt mondom h szent lennék, és semmi hibám, mert oohhó nagyon is sok hibám van. de azok az enyémek, és elfogadom. de azt nem tudom tovább eltürni h mások miatt szenvedjek. a depresszió is... ők dobtak bele a közepébe, aztán otthagytak. hátad fordított mind, s nekem máig sem sikerült kimásznom belőle..... mert bármit is teszek, az elmúlt időszak mély nyomot hagyott bennem, és nem tudok átlépni rajta. Neki igaza van, nem kéne még nekem is bántanom magam. de lehet hogy ez már csak úgy jön, mivel lassan az ember hozzászokik valamihez: ahhoz hogy mindenki szereti, becsüli, tiszteli vagy ahhoz hogy utálják és bántják. végül már önmagát hibáztatja, de tudod.... még nem zárom ki azt a lehetőséget sem, hogy tényleg én vagyok a hibás mindenért. . . még nem.







Változás szele söpörne már át mindenen,
és megújulna ez az egész.
Csak lennék karjaiban
és más nem is számít.
Mert ott biztonságban vagyok,
és szeretet vesz körül.
Csak Rá vágyom,
semmi mást nem kérek az élettől,
ígérem.
És oly nagy kérés lenne ez?
Csak annyit szeretnék,
hogy Vele legyek minden pillanatban,
és örökké.
Tudom, így lesz egyszer. . .
De mikor?
képtelen vagyok tovább szenvedve várni,
Hisz minden percben érzem
ezt az érzést.
Ahogy az iránta érzet szerelem,
a vágy, hogy Vele legyek,
és a hiánya,
Összefonnódik mind, és csak
fájdalom a vége.
Mert túl sokat szenvedtünk már,
s túl sok könnyet hullajtottunk,
az ára hihetetlen, de tudom,
Megéri.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat