Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Timi naplója


SHADOWS [224569 AL], gazdája Timi
ennyi a világ. szánalom.

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/224569
ennyi a világ. szánalom.

"Nem Te vagy a hibás,
csak egyedül az Isten:
mert a szerelemnek is határt szabott.
Sőt tán nem is hibás
sem Ő, se más
Véletlen tette csak, hogy így legyen:
hogy ami fa, ne nőjön fel az égig,
és elenyésszen, ami szerelem."
Wass Albert


Talán van benne vmi. Tudod mit? Én már semmiben sem hiszek.
Kell vmi, kell vmi ami ezt tegye. Ha vkinek végleg nincs kedve semmihez, üresnek érzi magát, és egyedül van mindig, fizikailag, s lelkileg is, az már vmi. S ezzel nem azt mondom h jó, csak azt h vmi. Mert ha csak eljátszod az egészet, az egy, de amikor tisztán és mélyen érzed, az már más. És az fáj. De majd megszokod.. vagy esetleg végetvetsz az egésznek. Mert hiába mondanád azt- nem csinálok semmit mert nincs kedvem semmihez, s már rég rájöttem h ebben az életben semminek sincs értelme, sőt, sajnos már tudom, h értéke sem- mert jönne más és azt mondaná, h az élet Isten ajándéka, és te is megkaptad, ezért végig kell csinálnod. Lehet. De lehet h nem csinálom végig, mert nem akarom. Mindig azt mondják, h nem súlyt több baj, annál amennyit eltudunk viselni. Lehet, de én gyenge vok, és ezt sosem tagadtam. Nincs egy erős személyiségem, nincs önbizalmam, és mindig másoktól függök. Tudtam, de nem akartam odafigyelni, sem elhinni, h ennek még rossz vége lesz. Tudtam már akkor, amikor mondták, és én tisztában voltam azzal, h egy vkitől hihetetlenül nagyon függök. Milyen értelembe? Nem úgy, h nem merek megtenni ezt vagy azt, hanem olyanban, h ha elveszitem, én is meghalok. Még is sokszor azt kivánom, bár ne is tudnék róla, bár ne is tudnék sok mindenről. Mert az utóbbi évekbe túl sok mindent tudtam meg, sokmindenre jöttem rá, s túl sok rosszal kellett szembenéznem, ezáltal túl sok megválaszolatlan kérdés is született. Néha tényleg jobb azoknak akik, vagy mert nincs rá lehetőségük, vagy ha lenne is, nem vesznek tudomást sokmindenről. És élik BOLDOGAN a saját kis buta életüket, mert ők azt hiszik h elég annyi amennyit tudnak, és úgy jó is nekik.
Tedd föl, csak egyszer magadnak a kérdést, hogy azok akik mondjuk úgy... 'híresek', miért nem tudnak boldogan élni? Azért mert ha már híresek, és nem a pénzük miatt, hanem a tudásuk miatt, akk nekik nem létezik boldogság. Hisz mennyivel jobb a naív boldogság,ohh.. Minnél többet tudsz, annál boldogtalanabb vagy, mert látod a világ összes mocskát, s szenvedését. Az elején sajnálkozva nézel a világra, az emberekre. Később szánakozva. De előbb vagy utóbb, hamarabb vagy később, gyűlölettel tekintesz majd mind afelé, ami körülvesz, mert az nem más, csak mocsok és gonoszság.
Csodálkozol még ezek után a sok öngyilkoságon? A gyülöleten, a gyilkosságokon? Azon a rideg tekinteten, amivel nap mint nap szembesülsz az utcán (vagy esetleg családi körben is..)? Csodálkozol még azon, h sosem voltak és nem is lesznek hibátlan, tisztaszívű emberek? Hiszen már a kezdetektől fogva, már egyáltalán születésünkor sem vagyunk hibátlanok. Sőt már akk sem, amikor még csak úgy gondolnak ránk, mint megnemszületett gyermek. Na meg a sok nemkívánt terhesség...
Túl sok a szenny, túl sok a kísértés, és a gonosz vágy.

De most vhogy az fáj a legjobban, h nem tudok már semminek sem örülni. Többször voltam ezzel igy, de most nagyon. Olyan vagyok mint egy kicsi gyerek, aki kezébe vesz egy játékot, s 2 perc múlva eldobja, mert már megunta. Hát ez az. Sok olyan dolog, amit annyira különlegesnek hittem, másnak, szebbnek, talán varázslatosnak, mind mind elveszitette értékét. Hogy miért? Mert amikor látom h másoknak annyira nem jelent semmit, csak nagyot nézek. Mi van velem? Nekem az a minden, ami másnak semmi? Lehet h ez igy normális is, de... ha legalább megmaradna ugyan az a kellemes érzés, akárhányszor teszek egy olyan dolgot amit különlegesnek hittem, de nem. Mert egyeszer megteszed azt, amit talán pár pillanattal előtte nem is gondoltál volna h megteszel, és rájössz h nem is olyan nagy dolog. Nem teszem fel még egyszer azt a kérdést h 'miért?' , mert felesleges lenne, és a választ sejtem. Sőt tudom. Amint már mondtam, ebbe az életbe semminek sincs értéke, semminek. Mert minden elavul az ember számára, amint egyszer kipróbálta.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat