Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/48045
|
2009-11-13
Isten áldja azt, aki kitalálta a Naplót a párna alatt^^
elkezdem itt, aztán abbahagyom, mert akkor úgy érzem, ennyi elég volt. Aztán mégiscsak kell még, még, még, még, ez már szinte mánia. Mint az Ópiumban. Senki meg ne nézze azt a filmet, Csáth Géza egy beteg ember. Egyszerűen nem tudom abbahagyni, kell, még, még, még, még, még. Félek már elkezdeni is. De muszáj, mert a Naplóból le tudom következtetni, hogy mi zajlik bennem. Kérdések, sok sok kérdés, és sok sok válasz. Ha az egyik nincs meg, megvan a másik, csak össze kell passzintani. Sok sok kérdés és sok sok válasz. Feltérképezni önmagunkat. Őszintén. Számomra amikor írok, őszintének kell lennem magamhoz, különben bűntudatom lesz, hazudok az írásnak. A szó elszáll, az írás megmarad. Írnom kell. Mindent. Viszont mégha őszinte vagyok is, néha ellentmondásos. Azt írom, szeretem, azt írom nem szeretem. Mert még nem tudom. Majd kialakul, ha szeretnem kell, szeretni fogom, ha nem, nem. És azt sem mondom, hogy jobban örülnék, ha szeretnem kellene majd, minthogy nem. Mert ezt valahogy nem akarom elrontani. Őszinte akarok lenni. Egyszer s mindenkorra az érzéseimmel szemben, önmagammal szemben, és vele szemben legfőképp. Ezért is írok most sokkal többet, mint eddig, hogy minden pillanatban őszinte tudjak maradni, és tisztán gondolkodni. Nem hagyni, hogy a naivitás elhatalmaskodjék. Nem szabad. Az mindennek a süllyesztője, az mindennek a halálát jelenti. Nincs naivitás. Kiölni belőlem mindet. Csak okosan, kislány.
El szeretnék menni innen. Elegem van.
Nálunk örökös probléma az alakom, ne egyél annyit, most fogytál 6 kilót, és olyan csinos lettél, nem akarod tönkretenni, ugye?
Nem, persze, hogy nem, de nem eszem semmit egész nap, csak te azt nem látod, anya.
Hihetetlen, hogy nem veszik észre. Nem én zabálok fel mindent.
Merthogy reggelire ettem csokit vasárnap vagy mikor, és anya megjegyezte, hogy mennyire gyorsan fogy, akkor vettek pénteken vagy 15-20 táblával, és egy hétre rá már csak 2 maradt. És egyetértettem, hogy bezonybezony. Nővérem meg beszólt, hogy azért te is sok csokit eszel.
Jah, igen, nyilván, mivel bepótolom az előző napok adagját is, amikor nem is ettem csokit. Naná, hogy besértődtem. Anya meg azzal védte, hogy dehát többet eszel, mint 2 7tel ezelőtt. Hát nyilvánvalóan, mert 13 napon keresztül nem ettem semmit, basszus! Mert fogyóztam, hogy bosszút álljak Gyuszin, hogy a közeledő bálra csinos legyek Sanyinak, hogy elégedettséget váltsak ki a családomból, h fogadják már el végre, hogy attól, h vékony leszek, még a csípőm széles marad, és a mellem is nagy marad, és ugyanilyen alacsony is maradok!! De nem. Csak ne tedd tönkre a 13 napos munkádat. Hát tényleg kurvára megszenvedtem, azt meg kell hagyni. Ez van, ha teszel valamit másnak. Az sosem jó, vagy észre sem veszik. Hát kurvafasza. És azóta, vasárnap óta, tényleg minimálisra csökkentettem az ételadagjaimat, a csokikhoz hozzá se nyúlok, mert mindent felzabálok. Holott a kekszemet is anya ette meg. Pedig az tényleg az enyém volt, másnapi kaja a boltban. Mindegy. Tegnap hozott azért hasonló kekszet, de azzal is mi történt?! Fel lett bontva. Mégcsak tegnap este hozta! Már utána fél órával meg lett bontva. Hát a jó isteneteket nektek. Nem mintha sajnálnám, de basszus! Kérdezzed már meg, hogy lehet-e belőle enni!! Anya mindig rámszól,h kérdezzem meg, h lehet-e belőle enni, nem szabad csak úgy kibontani. És másra ez nem vonatkozik. Anya is, tiszta stresszes apa miatt, meg nemtomén még mi miatt, és rajtam vezeti le. Én nem hagyom magam, és visszaszólok,vagyis elmondom, hogy mit gondolok arról, amit mond, meg sokszor én is rajta vezetem le a feszültséget, amit az öcsém okoz nekem, amiről tényleg igyekszem leszokni, és már nagyon jó úton haladok, mert az nem az ő hibája, hogy hagyta, h a fia elkallódjon, mert az Zsolti hibája, mert őt nem nevelte meg az anyja, ami persze megintcsak csúnya dolog tőlem, mert Erzsi nénit nagyon szeretem, de Zsoltira ráhagytak mindent, és öcsémmel meg jól egymásrataláltak, aztán öcsém is oan lett, mint ő. A lényeg, hogy anya mindent rajtam vezet le, és ezt kurvanehezen viselem, mert az anyukám. És nagyon szeretem. És baszottul fáj. És úgy érzem magam Itthon, mintha... Nem is tudom, idegen lennék. Egész kiskorom óta. Nem csoda, 2 éves korában elválasztani a gyereket az anyjától, mert jött öcsém?! Szerintem ez nem helyes. És apa meg, hogy nem kell több gyerek, mert utálja a gyerekbömbölést. Hát basszus, a gyerek ezzel jár!! Szokd meg, tanusíts türelmet, TŰRJ! De ez az, amit te nem tudsz. Totálisan 2színű képet mutatsz a világra, és ezt csak a családod veszi észre. Ááá, már megint nem tudok leállni.
Szóval, toffifee. Tegnap jön anya, hogy Évike tessék itt a részed. Én meg csak nézek, hogy nekem nincs? Nem mintha megettem volna, vagy hogy kellett volna, mert hát nem kell, mert felzabálok mindent, de azért mégis, kapjak már én is abból a bármiből, mégiscsak a család tagja vagyok. És akkor mondja, hogy miért, te nem etted már meg? Hát nem. Hát hogy ő azt hitte, mert látta fel volt bontva, és meg volt dézsmálva. Azt hitte én már megettem a részem. Hát kösz. Megint felzabálok mindent. Remek. Reggel megiszom a kávém, azt cső, 10kor megiszom a kávém, azt cső, délbe eszek egy kurva levest, iszok egy kávét, azt cső. Vacsorára meg eszem a baszott joghurtot, iszok egy melegmézestejet, mert már megint taknyos leszek, és megint meg fogok fázni, és ennyi. Ennyi! Este 10kor lefekvéskor éhes vagyok, reggel 5-6kor arra kelek, h majd kilyukad a gyomrom, és akkor tényleg eszek egy mittomén, kakaóscsigát, annak is csak a szélét, mert a belsejét nem szeretem, vagy ma pl. egy lekváros zsömlét. De láttam anyán is, nővéremen is, hogy nem lesz ez sok? Nem igaz. Nem hiszem el. Miért nem lehet rólam leszállni?! Mit akarnak? Anorexiába hajszolni?! Komolyan, nem is merek már semmien szilárd tápanyagot a számba venni, mert felzabálok mindent. Én nem is tudom mit csináljak. Lassan már a kávétól is bűntudatom van. Mert pakolok bele mézet, meg tejet. Mostmár lehet ezt is meggondolom, hogy csak a kávé, és egy csészével, az felpörget úgy, h remegni fog a kezem, és szédülni fogok, de legalább az az egy elég lesz mittomén, délig, vagy talán egész napra is.
El akarok menni. Elegem van. Kiborultam. Nem akarok, nem vagyok képes idegileg ezt bírni, minden nap, hogy hazajövök 7kor, fél9kor, és anyuék a szobámban, tornáznak, vagy anya tévézik és horgol, aztán otthagy mindent, én meg pakoljak rendet. Évi a gépénél, öcsém a gépénél, én meg már nagyon szeretnék beszélni Sanyival, Katevel. De nem, mert már oda se megyek, mert az Évi gépét is állandóan én használom, minden állandóan én nem, vagy én igen. Mindig ellenkezek, és sohasem csinálom azt, amit kell, amit kérnek tőlem, amit mondanak. Tényleg nem, ezért van minden elmosva, eltéve a helyére, ezért van sütemény délre, ezért van minden kivasalva, kimosva, és fölporszívózva. De tényleg semmit nem teszek soha. Fáj, igenis fáj, és a könnyem szökik ki, mert nem vagyok Otthon Itthon. És ha elköltöznék, akkor a szobámat simán felforgatnák, és úgy rendeznék be, ahogy éppen nekik szükséges: szabadidőszoba, torna, horgolás, vasalás, teregetés. Ott van hely úgyis elég. Nem mintha most nem ezt tennék, egyébként. Azért az ember szeretne egy csöppnyi magánszigetet. De ha anyáék elkezdenek csinálni bent valamit, akkor nekem nincs hová mennem. Marad a konyha, vagy az udvar, az utca, a város, a külvilág. Csakhogy fél9kor nem fogom nyakamba venni a várost, és sétálni egyet. A délelőttöt szeretem a legjobban, mikor egyedül lehetek itthon, önállóan, délután van a bolt, imádom. Este meg... Nyugtalan éjszakák. Szeretnék nyugodtan aludni. Ráadásul nem is a saját ágyamban alszok, mert az most bolhás. Nem mintha ott jobban tudnék aludni, tekintve, hogy ugyanúgy nyugtalanul fekszenék ágyba, és kurvakemény, úgyh aludni se tudnék rajta mégúgyse. Mindegy. Nem bírom.
Apa trehánysága. Az egész lénye. Olyan visszataszító. Én meg rá hasonlítok. Remek. Anya talán ezért is van rámszállva. Nekem tényleg csak a délelőtt, a bolt, Sanyi és KAte maradt. Sajnos ők nem elég közel, hogy... nem is tudom... Az egyetlen megoldás erre az, ha kiszakadok ebből a körből, ebből a környezetből, de hová mehetnék? Még egy jó évig sehova. Jövőre újra felvételi, és majd akkor. De addig, ha valami nem történik, én nem tudom, jelen pillanatban elég rossz kilátásaim vannak, hogy idegileg teljesen összeomlok. Sanyinak fogalma sincs mennyire szükségem van rá. És nem is fogja sosem megtudni, egy ideig legalábbis, meg utána sem, mert mire megtudhatná, jövőre, addigra totálisan kiborulok. Ezt a naplót meg sosem fogja elolvasni. Remélem. Biztosan nem. :D Mindegy. De lehet az sem egészséges, hogy csak rá támaszkodok. Mert lehúzom a súlyommal. (és ez most átvitt értelemben volt értendő)
Jövő 7en lesz a bál, Kate sem tudja, mit tett ezzel, hogy mehetek oda. Kikapcsolódás, egy kis szünet, hawaii, nyaralás, elszakadás innen, újra feltöltődöm, hogy újra lemerülhessek. Remélem kitartanak majd az elemeim tavaszig. Vagy nyárig. Vagy mittudomén.
És még írnék, még mindig. Hova akarok? Nem tudom meddig írhatok, 5000 karakterig, v hogy...Képes lennék betölteni és túlmenni rajta. De nem tudok leállni, sajnálom. És igen, gondolkozom a könyvemen, úgyh ne aggódjon senki. Sőt! Már el is kezdtem! Persze nem tetszik, úgyhogy lesz még pár nekiugrás. Najó, megint csacsogok. Mindig csacsogok. Most is csacsogok. Meg elcsacsogtam 5000 karaktert. Gratulálok magamnak. Najó, megyek és sütök a drágalátos családomnak. Komolyan, mintha valami cseléd lennék. Mintha én lennék izé, Csipkerózsa, ja nem, Hamucipő. Az. Na. Áhh, a fejem verném a falba komolyan. MEg ez azért szar, mert fogalmam sincs, hogy ÉN mi a szart csinálhattam rosszul? Azon kívül,h megszülettem, ami elég morbid, és nem is szoktam használni, csak ha olyan állapotban vagyok. ÉS msot ien állapotban állapotban vagyok, aminek persze én is nagyon tudok örülni. Nade, süti. puszi
nameg, az is lehet, hogy csak azért esik így, mert a hormonok...nőből vagyok, és most ilyen hetem van. SZAR.
|
