Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/48045
|
2010-09-14
A lelkemben, a szívemben van valahol a mellem környékén egy szörnyű szörnyű feszültség... egy szikra és bumm... és nem tudok lélegezni vele... nem bírok menni, nézek körbekörbe kigúvadva a szemem és a szívem nem zakatol, de fáj.. ki akar robbanni belőlem mint az ágyú... ki a világűrbe mint a rakéta... egyenesen bele a napba...nem bírom... nem bírom...
nekem melletted kell lennem, nekem ott a helyem, és utálom, hogy nincs kapocs köztünk, nincs egy közvetlen kapcsolat, egy érintés, egy pillantás... semmi, és megőrülök, hogy ekörül zajlik az életünk, és ráadásul így, hogy nincs meg ez a vonal, ez a virtuális út kettőnk között, egyszerűen felrobbanni tudnék és utálom az egészet és sírok és nem alszok és forgolódok...
Dávid mi van veled ?
mikor jössz haza hozzám ? miért nem kapok tőled semmit ?
:(((((((((((((((((((((((((((((((((((
Eszter szomorú....nagyon...
történetek a múltból
A Nudli. Az Alkoholista. Fázott, begyújtott. Megijedtünk, hangos volt. Robaj, ricsaj, porfelhő. Robbanás ? Téglák az udvarban, a fél kémény ledőlt. Úristen és a Nudli ? Lehet ott hal meg mindjárt. Otthon van egyáltalán ? Vagy kocsmában? Csengő nincs. Bemásznánk, de ott a kutya. Félő. Hát akkor mi legyen? Mentők? Tűzoltók ? A tető be van rogyva, a másik szélén már beszakadt, az antennát csak a vezetékek tartják. Ha leomlik a szomszéd tetőt is magával viszi. Hallgatózunk. Kiabálunk. Semmi. Egymásra nézünk, mi legyen. Legalább tégla már van. Fel kell jelenteni. Cigaretta. Menjünk vissza dologra. Szerelni kell az autót. Blankolás. Kutyabolhátlanítás. Az ablkaon át a rádió hangja szűrődik ki. Nudli motyog.
Leszakad a kéménye és rádiót hallgat. És motyog. Nudli...
Eszter lelép az útról. Hatalmas fékezés. Eszter szégyelli magát. Dübörög a szíve...
Eszter smst pötyög. Kicsúszik a kezéből. Szétesik. Placcs. Pocsolya. Kurvaanyád.
Laci szobája beázik. Lavórok tömkelege. Egész éjjel mászkálás, kiüríti a felgyülemlett vizet.Mállik a vakolat. Nálunk mindig esik...
Régen látott bará jött látogatóba. Heverésztünk az ágyon, földön. Beszélgettünk az élet ügyes bajos dolgairól a jointot szívva. Késő téli este volt már. A csillagokat akarta látni a hülyéje. Minusz 15 fokban nekem nem ez volt leghőbb vágyam. Másnap elmentem vettem fluoreszkáló kis csillagokat. Felragasztottam őket a plafonra. Így ha csillaghiánya van, csak felnéz a falra, és gyönyörködhet kedve szerint. Ezért vannak csillagok a plafonomon.
Kapsz tőlem talizmánt. Négyet. Az egyik a tiéd. Ő tudni fogja, hogy a tiéd. A talizmán kiválaszt téged.
A kulcstartóm... A Pepper kulcstartóm... Jó helyen van...
El akartam mosogatni, de átvették a helyem. Hiszen ő azért van itt, vagy erre való a mosogatógép. Nincs mosogatógépünk. Mi majdnem vettünk egyet, de vettünk inkább fűrészt helyette.
Elfogyott a szemcseppem. Fogalmam sincs hol van erre rendelő, egyáltalán felírják-e... Próba szerencse.
Elnézést csak szemcseppet íratnék.
Itt nincs szemészet. Kivel szeretné fölíratni ?
Háziorvossal.
Földszint1
Köszönöm szépen.
...--...--...--...
Egy pillanatot, kérem. Mire vár ?
Gyógyszert íratni.
Fopgamzásgátlót ?
Nem, szemcseppet.
Mi nem írunk fel szemcseppet. Várjon, mindjárt megbeszéljük.... Mert itt nincs szemészet, ilyet nem írhatunk fel, nem mindegy mit írunk ide, ezért mi megüthetjük a bokánkat... Tessék a vény... Lent a Rókus utcán vagy az egyetem klinikáin talál háziorvost, ő majd elintézi ha legközelebb ilyen problémája van.
Nagyon szépen köszönöm. Tényleg. Nagyon szépen...
"lelki perverzióban bővelkedő szenvtelen egyén"
...---...---...---...---...---...---...---...---...---...---...---...
csodállak...
gyönyörű vagy...
csodaszép szemeid vannak...
bociszemek...
őserdő...
pillantás...
ölelés...
pihe-puha bőröd...
picike kezeid...
selymes hajad...
puha hajad...
imádom az illatod...
rosszat tettem volna ?...
mi barátok vagyunk...
csók...
több mint barátság...
-Mi az? Mi van? Mondd már. Na, mondjaad !
-Egyszerű az egész: szeretlek !... rosszat mondtam? sehol egy mosoly...
tekintet... átható... megrémít... szerelmes...
mit kívántál ?... láttam ahogy rámnéztél...
álom volt... hosszú, véget nem érő...
álom volt számodra... számomra a valóság...
s mégis csak álmodtam csupán...
|
