Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

miss.u naplója


Mentol [117728 AL], gazdája miss.u
2005. augusztus 31.

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/117728
2005. augusztus 31.

Szia!

Ugye nem baj,hogy írok megint?:)Csak azért mert nem válaszoltál az előzőre.:(De nem baj,megértem,hogy elvagy foglalva.De légyszi egy rövidke akármit írj nekem.Az e-mailom:

Szóval muszály elmondanom már valakinek.Bocs,hogy pont téged terhellek a gyerekes hülyeségeimmel,de azt hiszem te vagy erre a megfelelő személy.:)

4 éve költöztünk el Kistelekről Szegedre.A mamám Csengelén lakott egy erdőben.De mikor mi elköltöztünk onnan ők beköltöztek Kistelekre,és már nagyon nagyon hiányzik az erdő,meg... az állatok közelsége.Sokszor már úgy érzem,hogy én nem az vagyok,aki voltam.Eddig útáltam a biológiát,az állatos részét.:)Mert azt gondoltam unalmas.Minek tanuljam meg őket könyvből,mikor minden hétvégén ott vannak az orrom előtt.De most
már talán egy kicsit fontosnak tartom,mert ha nem is úgy mint rég
egy darabkát visszakapok az életemből.Tudom,hogy hülyén hangzik.
És most azt kezdtem megfigyelni,hogy egyre jobban elveszik belőlem az erdőt.És már alig emlákszem,arra amikor még majd minden napot ott tölthettem.Jó szerével,már csak egy két emlékem van.Nem kívánm neked,hogy megtudd milyen az ha az embert kitépik a természetből.Vagy inkább...a természetet az emberből.:(
Amikor megpróbálok kutatni az agyamba,mindig csak az az egy kép villan fel,amikor sétáltam az erdőben és egy szarvas ugrott elém kb. fél méterre.És átszökkent az úton.Annyira szép volt.Az egész.
A szarvas talán maga a szabadság.Sok minden nem az aminek látszik.És a természetben éppen ez a szép.És én nem szeretek visszamenni oda.Az erdőbe.Mert már nem érzem azt amit régen,hogy az erdő a részem és én is része vagyok.Meg mindig szomorú leszek.Amikor még ott voltam az erdőt úgy láttam mint az anyámat aki tárt karokkal fogad.Most már úgy mint egy magába zárkózott embert,aki nem nyílik meg annak,aki nem ismeri.És ez fáj.
Én imádom a lovakat,amikor lehet akkor elmegyek lovagolni.És nagyon szeretem a lovaknak a szemét,mert olyan őszinte.És benne van minden ami bennem is.A szomorúság a vidámság.És ha éppen valamiért szomorú vagyok és a szemébe nézek a lovakanak,azt látom,hogy ők is szomorúak.És akkor rádöbbenek,hogy mi az én problémám az állatokéhoz képest.Lehet,hogy azt gondolod,nem vagyok normális.De ez így van.Hiába a sok okoskodás,hogy az állatok nem tudnak érzeni.Mert az állatok ezerszer jobban érzenek mint bármelyik ember.És szomorúak,és azt is tudják hogy mi is azok vagyunk,vagy éppen vidámak.
Bocs a hosszú szövegért.Kérlek írj nekem valamit az e-mailomra.:)



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat