Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

miss.u naplója


Mentol [117728 AL], gazdája miss.u
2007-12-10,hétfő

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/117728
2007-12-10,hétfő

Olyan nagyon nagyon fáradt vagyok.Annyira...Ma volt a temetés.Azért még leírom,hogy mi volt.Reggel nyolc körül indultunk el.Esett az eső és sötét volt.Kisteleken megálltunk és apa átszállt mamáék kocsijába,mert ők nem tudják az utat Kecskemétre.És ő vezetett. Amikor odaértünk,akkor már annyira rosszul érztem magam.Mert mióta papa meghalt én még nem voltam ott.Nagyon rossz volt látni mamát,hogy milyen vékony lett ő is.Mert egyszerűen (mióta papa annyira beteg volt) szinte nem is evett semmit,mert nem volt ideje,mert egyszerűen elfelejtett enni.Kimentem az előszobába mert tatáék arról jöttek be és nem a konyha a felől,amerről mi mindig szoktunk.Amerről papa is mindig jött...régen.Már ott volt Pisti és Edit is.És mikor mamaáék mondták mamának,hogy részvétük,meg ilyenek...én elkezdtem sírni,mert annyira nehéz,olyan iszonyú nehéz.És mama meg megfogta a kezemet,vagy két fejjel kisebb mint én és behúzott a belső szobába.És leültünk az ágyra,ahol egy hete még papa feküdt...és ez is nagyon rossz volt,ez is annyira fájt...És mama mondta,hogy ne sírjak,de ő is sírt.És ezt nem tudom leírni.Aztán meg tizenegyre kimentünk a temetőbe.És a ravatalozóban beszélt a pap.De nekem úgy tűnt,hogy csupa felszínes dolgot mondott,amikből egyáltalán nem derül ki,hogy papa milyen volt.A sírásban fárdtam el,tudom,mert végig bőgtem az egészet.Mikor a pap befejezte,akkor betették a koporsót egy fekete kocsiba.És most olyan távolinak tűnik minden.Az idő nagyon illet a hangulathaoz.Minden szürke volt és mégjobban elkezdett esni az eső.Apa átfogta a vállamat és elindult a kocsi és mentünk és nem láttam,hogy hová lépek,nem láttam a könnyeinmtől.Azt hittem,hogy el fogok esni.Emlékszem,hogy az is eszembe jutott,hogy mennyire más a temető ősszel,mint nyáron.Riasztóan más,minden más...ősszel szoktunk menni,halottak napján.És nagyon szép,tényleg nagyon szép az a temető.Teljesen más mint a többi...ősszel.És most is más volt,minden szürke volt.Beázott a csizmám és nagyon tompán érztem,hogy fázok.És érztem,hogy remegek is...a hidegtől és a fájdalomtól.Nem is érzékeltem az időt,és azt is csak nagyon halványan,hogy fézik a kezem,annyira fázik,hogy fáj,és hogy nehezen bírom kivenni vele a zsebkendőt a zsebemből.Mikor megálltunk és már kedzték rá lapátolni a földet a kopéorsóra,mégjobban sírtam és láttam,hogy ott áll mama és ő is sír.Megmondjam mit éreztem?Fájdalmat.És mellette ürességet,és azt gondoltam,hogy itt vagyok én,és eszméletlenül fáj nekem papa elvesztése.És itt van mama.És el kellett viselnem azt a tudatot,hogy az a fájdalom,amit én érzek,talán a fele se annak,amit mama érez,mert én nem tudom,milyen elveszíteni valakit,akivel ötven teljes évig együtt van az ember.
Hétkor értünk haza.És most fáj a szemem,és iszonyú fáradt vagyok...



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat