Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

miss.u naplója


Mentol [117728 AL], gazdája miss.u
2008-05-23,péntek

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/117728 		2008-05-23,péntek

Ma nem volt Erika néni,ezért földrajz volt fizika helyett,baromi jól állok,hogy kaparjak össze még három ötöst nemigazmár...mindegy,egyáltalán nem számít már,hogy kitűnő legyek.Na jó,azért számít,mert persze szeretnék az lenni,de ilyen,hogy földrajz.A matekra azért próbálnék hajtani,mert Laci bácsi is állati jófej volt,hogy a 4,2-es átlagomra ötöst adott félévkor.De hát nem tehetek róla,hogy a matek nekem nem fekszik annyira.Érdekes,hogy közben meg a fizika igen.
Ez most csak duma,mert nem erről akarok írni,hanem Erika néniről.Erika néni,Erika néni,Erika néni,általában itt ez meríti ki a témát.A naplómban.De nem baj,akkor is le fogom írni,hogy mi történt tegnap.
Szóval.Lássuk csak...Eszterrel fent voltunk a másodikon,és nem volt nehéz kitalálni,hogy értekezlet lesz az énekben,mert mindenki odament.Mi meg a folyosón buborékot fújtunk,ami tök jó,és nem baj,hogy óvodás dolog,mert szeretjük csinálni.
Körülbelül kettő óra után 5 perccel mindenki levonult a tanáriba,ezt onnan tudjuk,hogy kiírták az ének terem ajtajára,hogy az értekezlet a tanáriban lesz.
Igen,mi meg beszélgettünk tovább Eszterrel,én a szekrényeknek dőltem,Eszter meg ült.Aztán kb egy öt perccel az után,hogy minden tanár elment,Erika néni is besétált az ének terem elé,kávéval vagy nem tudom,lehet,hogy inkább kakaóval a kezében.Nem igazán sietett azt hiszem.:)Odaért,és néhány másodperc múlva:
-Óóh,nem igaz!!
Befordult a fizikás folyosóra felháborodott arccal.Mosolyogtam rá,és megkérdeztem,hogy ne vigyük-e le a hátunkon.Erre azt mondta,hogy feljött a földszintről ide,csak azért,hogy kiírják,hogy a tanáriba kell menni.Aztán kicsit sietősebbre fogva elvonult a folyosón.És nem tudtuk megkérni,hogy tegyük be a buborékfújút a szertárba.Eszternek meg sietnie kellett haza,ezért kitaláltuk,hogy majd én megvárom ,amíg visszajön,és majd akkor beteszem én a buborékfújót.

Meg az az igazság,hogy szerettem is volna kicsit egyedül lenni...Nem.Nem Eszter miatt,hanem inkább miattam.Mert nagyon régen nem írtam erről,mert próbálok nem foglalkozni vele...3 hét.És vége.Vége az egésznek,minden kezdődik előlről,csak két utcával arréb.Már kérdezték páran,hogy azért szeretnék-e Ságváris lenni,mert "közel" van.Igazából valahol belül,ez is benne van a dologban.Mert akármit csinálok,ezen úgyse tudok változtatni,úgysem fogok soha többet az iskola közelébe kerülni.Úgyértem úgy,mint most.És ez normális,csak fáj.Szóval,ha már többet nem lehetek itt,akkor legalább ne legyek annyira messze sem.Két utca...ez csak egy kétségbeesett és szánalmas próbálkozás arra,hogy bele kapaszkodhassak valamibe,amire kicsit tudok támaszkodni.Mert a két utca semmit nem jelent,mert itt nem az utcák számítanak,nem a tér.Inkább az idő.Nem tudom megfogalmazni sajnos,azt,hogy két utcánál messzebb nem is kerülhetnék.Azt,hogy a két utca pont olyan,mint egy egész város,vagy akármi...
Szóval,kicsit egyedül szerettem volna lenni.Zenét hallgattam meg ettem,meg mittudomén,semmit nem csináltam,csak ültem.És mégsem untam.Nem sok időm van már itt unatkozni.Úgyhogy szeretném kihasználni,amennyire a határok engedik.
Aztán odajött hozzám két szolfézsos ,harmadikos kiscsaj.És beszélgettem velük egy csomót.Minden féléről és buborékot fújtunk.Mostanában,néha,ha kisebbeket látok,akaratlanul is elképzelem őket,hogy milyenek lesznek majd nyolcadikosnak,hogy kik lesznek majd.Hogy nekik még mennyi idejük van itt...meg ilyenek...mindegy...
Aztán lefújták az órájukat,mert Maróti nem jött,csak később az értekezlet miatt.Ők meg még maradtak velem,mert nem volt kedvük visszamenni a napközibe.Az a fekete hajú Kati néni a napközis tanáruk,aki egyszer harmadikban meggyanúsított minket Eszterrel,hogy elloptunk az osztályától egy telefont.Egyedül azért,mert nem a földszinti rühes wc-be jártunk,ahol véres betétet ragasztgatnak a falra ,hanem vettük a bátorságot és felmentünk wc-re az első emeletre,ahol az ő szivemcsücske osztálya is volt.Persze a végén kideült ,hogy aze egyik osztálytárs lopta el a telefont,és pénzt is a szüleitől.De bocsánatot kérni,hogy minden ok nélkül gyanúsítgat.Nhem.Minek?
Szóval ezt el is mondtam nekik,és ők is lehülyézték,meg meséltek róla,meg utálják,meg egyebek.

Aztán fél négy körül visszajött Erika néni is.Mosolygott rám,és kérdezte,hogy mit csinálok.Mondtam,hogy nem csinálok semmi különöset.
-Csak vagy?
Bement a szertárba,aztán kinyitotta a terem ajtaját is belülről és beküldte azt a pár lányt,akik arra vártak,hogy javító dolgozatot írhassanak.Aztán megkérdezte,hogy ki milyet akar írni,azok meg megmondták neki.Itt már bent ültek a teremben,Erika néni meg előttük állt.Mikor mindenki mondta,hogy mit szeretne.Eljött onnan és kiállt az ajtóba.Rám mosolygott,ami tök jó,mert már nem szeretem,amikor úgy vagyunk,hogy nem köszön nekem vissza,hanem csak forgatja a szemét.És most egy ideje,megint rendben vagyunk.Aminek örülök.
-Na,szia...Iskolánk..Büszkesége!
Felvontam a szemöldököm és vissza vigyorogtam rá.
-Ó,Erika néni biztosan nem támogatna.
Az ajtó sarkig nyitva volt,ő meg a kilincsnek támaszkodott és megeresztett egy újabb félmosolyt.
-Één támogattalak.
És itt jött az a rész,hogy kimondhatatlanul meglepődtem,mert biztos voltam benne,hogy ha valaki,akkor ő lesz az,aki egy mozdulattal söpri le az asztalról azt a felvetést,hogy én is Iskolánk Büszkesége legyek.Komolyan,baromira meglepett és bámultam rá és kérdeztem,hogy komolyan mondja-e.És mondta,hogy igen.Én meg mondtam,hogy biztos voltam benne,hogy nem fogja támogatni az ötletet.
-Miért ne?
-Hát...voltak nézeteltéréseink.
Én is mosolyogtam rá,már nem emlékszem teljesen,hogy mit mondott,pedig elég sok mindent.Például azt,hogy,ez nem függ össze semmivel,hogy nem jelenti azt,hogy ne támogatna.
Meg ilyeneket mondott,aztán behúzta a terem ajtaját.
De kb egy perc múlva megint kijött.Most a szertárból és állt az ajtóban.
-Dóri...Az,hogy voltak nézeteltéréseink,az nem jelenti azt,hogy ...
Sajnos nem emlékszem miket mondott,csak arra,hogy az volt rá a válaszom,hogy elég gyakran mondta,hogy mennyire pofátlan vagyok.
-De,ezt soha nem úgy értettem,hogy mindig az vagy.Az,hogy megmondom neked a véleményemet,amikor rossz napod van,nem azt jelenti,hogy nem tartalak alkalmasnak rá.
Már jó ideje beszélgettünk,és valahogy már szükségét éreztem annak,hogy közelebb menjek hozzá,mert én még mindig a fotelban ültem,ő meg az ajtóban állt.Kivettem a lábamat magam alól és már kezdtem volna emelkedni,csak ...hát nem is tudom,talán azért mert befordult a folyosó végén Feri bácsi,vagy azért,mert tudtam,hogy tulajdonképpen a dolgozatíróknál kéne lennie.Elvileg legalábbis.
Nem keltem fel.Nézett rám,és látta,hogy nem igazán tudok,vagy nem is tudom,talán nem merek közelebb menni hozzá.Mert egy kicsit ő is nekilendült,és lépett egyet felém.De mégsem jött oda,mert meglátta Feri bácsit.Én is azért nem mentem hozzá,mert amikor Feri bácsival vagyunk,Erika néni ...szóval szerintem ezt nem szereti.Múltkor is kidobott minket a szertárból,meg ha ketten vagyunk Feri bácsival,mondjuk a szertárban,akkor is ha bejön közbeszól,meg ...meg ilyenek.Ezt már írtam máskor is.
De továbbra is mosolygott rám.És az a jó,hogy tudom,hogy ez őszinte mosolygás volt,mert Erika néni sosem mosolyog erőltetetten.Vagy gúnyosan,vagy tényleg szívből.És ez most a második variáció volt.Mondta,hogy bemehetek a szertárba bármikor betenni a buborékfújót,mert ő bent lesz.
És még mielőtt odaért volna Feri bácsi,becsukta az ajtót.

Állati boldog vagyok és nagyon nagyon nagyon örülök neki.És kimondhatatlanul hálás is vagyok neki.Nem...nem azért,mert támogatta nekem ezt a dolgot.Nem csak ezért,ez...persze egy pont,ami összefogja az egész ,állandóan billegő kapcsolatunkat.Hanem azért,mert képes volt,szerintem képes volt felülemelkedni a kismillió húzásomon.És a számtalan balhékon amiket lerendeztünk.
Mondom én,ha nem vagyunk összeveszve nagyon szeretem őt.És asszem,hogy akkor ő sem rühell.
Milyen furcsa,hogy tényleg át lehet fordítani egyiket a másikba.A gyűlöletet és a szeretetet.És milyen jó is azért.
És talán nem is kell olyan eszeveszetten rohanni a boldogság után.Mert a tudat,hogy kedvelek valakit,és talán ő is kedvel...ez a tudat a boldogság?Talán.

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat