Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

miss.u naplója


Mentol [117728 AL], gazdája miss.u
2006-06-16,ballagás

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/117728
2006-06-16,ballagás

Mikor odaértünk Eszterrel találkoztam és felmentünk a négy á-hoz.Aztán meg rá jöttünk,hogy le kéne menni az udvarra.Éppen a hangfalakat próbálgatták.Aztán Higyisánnal bementünk és ettünk.És aztán Eszterrel eszünkbe jutot,hogy talán felkéne menni,mert nem találtuk az osztályt.Felértünk és én láttam meg Éva nénit legeleőbb és már kiabáltam is,hogy:Meg vagyunk!
Éva néni meg tök mérges volt és hogy hol a fenében voltunk.Már itt kellene állni a sorfalat.Félóráig vártunk.Közben,mikor éppen mefordult mondtam,hogy Éva nénin se ünneplő van.És ott ment el mellettem.Úgy megijedtem de talán nem hallotta.A folyosót meg elárasztották a vendégek.Fogalmunk sem volt,hogy hogy fognak elmenni a nyolcadikosok.Aztán mégis elfértek.Először az á-sok majd a b-sek.Ők nem énekletek vmi szépen.De aztán jöttek a c-sek és felhangzott az a dallam,amit annyira ismerek és aminek mindenki a végét tudja csak megjegyezni,hogy:...egyszer még,egyszer rég...
Utána átmentünk a matekhoz.Ott MArika néni becsukattta velünk az ablakot,mert hjangosak lennénk.Aztán meg egy pasas majdnem bement a lány wc-be.És én meg mondom neki:
-Elnézést az a lány wc.
-Kis szívem.Bementem?Majd akkor szólj ha benn vagyok.Bementem?
Itt már Fruzsina is közbe szólt,hogy:
-Nem,csak majdnem...
Tisztára olyan volt,mintha beakarna menni.Sztem be is ment volna.Éva néni meg kerste a kukákat,hogy hol a fenébe vanak,mert tudja kidobni a vizesüvegét.Aztán kicsit később bementünk Eszterrel és Fruszival a wc-be.Fruzsi meg felordít:
-Höhö!Mennyi kuka!
De le is mentünk az udvarra,pont a vége felé.Én figyeltem a beszédet,aztán bekapcsolták a hangfalakat.Rúzsa Magdolnát a Máté Péter:Most élsz-szel.Olyan csend lett miközben szólt a zene.És olyan furcsa szomorú boldogság töltött el,miközben szólt a szám:
Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
Addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

És mikor ez a rész jött:

Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

Elengedték a lufikat és tovább szólt az ének olyan hangosan,hogy úgy érztem mintha bennem szólna,a szívemben.És boldog voltam,és büszke,hogy én idetartozom.Szokták momdani,hogy mesiratom még a tanulást az iskolában.Én nem adok nekik igazat.Az idetartozásom miatt leszek mérhetetlenül szomorú,ha majd el kell mennem.De most olyan boldog voltam,és mégis szomorú,mert mit jelntett ez?Hogy vége,hogy erre a tanévre vége...De akkor is olyan büszke voltam rá,hogy itt lehetek,hogy ide tartozhatok,hogy ismerem az épületet,amiből sugérzik a tekintély és aminek a falai közt most az egyik legszebb szám szól...

Aztán meg jött a Szózat.Meg is álltunk Eszterrel meg Higyisánnal.Fruzsina meg azzal a ménkő nagy eszével elkezdett minet bödösni,hogy minek állunk,meg hogy nem nevetnünk kéne.Idióta állatt.Higyisánnak meg megszólalt a telefonja.Aztán Eszter egyszercsak hátranéz,majd szégyenkezve vigyorogva,visszafolytott hangon megszólal:
-Ott megy a testvérem...
Hátrafordultam.Eszter negyedikes tesója semmivel sem törődve sétált be az ajtón.Szánalmasak voltuk megint.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat