Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

miss.u naplója


Mentol [117728 AL], gazdája miss.u
2008-04-16,szerda

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/117728 		2008-04-16,szerda

Ma tök kevesen voltunk,legalábbis a lányok.Csak Tünde,Fruzsina meg én.Meg Zsanett,de ő technikán hazament.Mindegy,nem ez a lényeg,szerintem,most ezekről nem igazán fogok írni,csak arról,hogy szembe tudnám köpni magam,azért,amit csinálok.
Most már utál mindenki,vagy legalábbis akik számítanak nekem,azokat olyan profi módon marom el magamtól,hogy azt is tanítani kellene a tapintatlanságom mellett.
Undorodom,attól,hogy egyfolytában megbántok valakit,pedig esküszöm,hogy nem akartam ezt sem!És tegnap mondtam,hogy én már többet nem kérek bocsánatot senkitől,mert elegem van abból,hogy mindig azt kell hogy mondjam:sajnálom.Elegem van abból,hogy állandóan elnézést kérek,és azt kapom,hogy hát tényleg hülye voltál,meg hogy hát sajnálhatod is.
De azt kell,hogy mondjam,hogy Ica néni helyében én is ugyanezt csinálnám.
Szóval technikán találkoztunk a büfében és valahogy azt mondta,hogy nagyon jól tudom,hogy mindig én voltam a kedvence,de ha ezt folytatom...
És akkor még nem is gondoltam,hogy mért mondja,és persze igazat adtam neki már itt is,hogy tényleg hülyén viselkedtem hétfőn tesin,de...hát istenem.
De ma...tesi előtt bejött az öltözőbe,sötétben voltunk.Hárman,Tündével meg Fruzsinával.És elkezdte nekem mondani,hogy:
-...és amikor még bejöttem hétfőn,halottam,hogy mit mondtál.Emlékszel még?
Tényleg nem emlékeztem,de attól féltem,hogy talán valami csúnyát mondtam rá,bár ez sem rémlett.
-Nem...nem emlékszem.Mit mondtam?
És megmondta.És nem néztem a szemébe,mert fejbe vágott,az amit kimondott.Ugyanaz a mondat,amit kétnapja én is mondtam.De nem gondoltam,hogy hallja,igazából nem volt abban semmi rossz,csak a helyzethez nem igazán illett...na jó,semmilyen helyzethez nem illett volna.De amit mondtam,az nem Ica nénivel volt kapcsolatos.
-Azt gondolom,hogy én nem ezt érdemeltem volna...
Megfordult és elég gyorsan elindult ki az öltözőből.Én meg egy kicsi késéssel elkezdtem rohanni utána.És egyszerűen hányingerem volt magamtól,mert úgy szeretem Ica nénit,és nem akartam megbántani.És elkezdtem magyarázni,hogy:
-Ica néni!Én nem úgy gondoltam én nem akartam,nem is Ica néninek mondtam. Én nem...én csak véletlenül...
Nem fordult meg,nem nézett rám,csak ment előttem a tesi tanári felé és már a kulcsot tette az ajtóba.
-Én nem úgy értettem.Én soha nem bántanám Ica nénit...
Hatalmas lendülettel vágdosta hozzám a szavait:
-Talán gondolkoznod kellett volna mielőtt kimondod!
És ez a mondat volt az,amit utálok hallani,mert igaz.Mert lehet,hogy nem látom minden hibámat,de ezt tudom,hogy látom.És rosszul voltam magamtól,egyszerűen gyűlöltem magam ezért,ott és akkor,és olyan tehetetlennek éreztem magam,mert azt láttam,hogy nem fog megbocsájtani,és muszáj volt hadarnom valamit,mert tudtam,hogy ha sikerül kinyitnia ,akkor azzal a lendülettel be is rekeszti a beszélgetést és rám vágja az ajtót.
-Ica néni,én komolyan nem akartam.Én próbálnék változni és nekem mondják,hogy soha nem foglalkozom azzal,hogy milyen következménye lehet annak,amit mondok,hogy nem gonodolkozom,csak kimondom a dolgokat,de...
-Nagyon igaz.
Dühös volt,én meg kétségbe voltam esve.
-És nézheted,hogy beteszem-e a lábamat a ballagásotokra.A közelébe se jövök.
Erre nem tudtam mit mondani,csak mentegetőztem tovább,mert meg voltam ijedve,hogy ő is ott hagy a fenébe,hogy neki sem fogok kelleni,hogy ő is utálni fog.És valahol igaza volt.Sikerült kinyitnia az ajtót és félbeszakított:
-Jó.Nincs felültárgyalva.
És berántotta előttem.Én meg álltam és néztem magam elé.Néztem,hogy megint mit csináltam.És állati sz.rul éreztem magam,mert láttam,hogy efelett nem tekint majd el olyan egyszerűen.
Állatira eluralkodott rajtam a tehetetlenség,ami egy nagyon rossz dolog.És álltam ott még egy két másodpercig,és hagytam,hogy teljességgel átjárjon az a felismerés,ami csak valahol hátul volt meg bennem az előző percekben,mert teljesen lefoglalt a többi dolog.Az a felismerés,hogy megint ellöktem valakit magamtól.Pedig nem akartam.Tényleg nem.Szóval álltam abban a halvány,fehéres fényben,közben kint elég sötét volt.És utáltam magam.Meg átvillant rajtam egy csomó kép.
Feri bácsival állunk a fizika teremben,ő éppen az írás vetítőt szereli:
-Csak tudod Dóri,néha nem gondolkozol,csak kimondod ami éppen jön.És ez nem mindig szerencsés...
Erika néni az asztalánál ül,én meg támaszkodok vele szemben.Kint megint sötét van.
-Látod,Dóri,soha nem foglalkozol azzal,hogy milyen következménye lehet annak,amit mondasz.Nem gondolkozol,csak kimondod a dolgokat.
Újabb kép,most a szemebe néz és:
-Dóri,téged nem érdekel,hogy mivel kit bánasz meg.Csak átgyalogolsz az embereken.A tapintatlanságodat már tanítani kellene.Mindig mondom,hogy min kellene változtatnod.De úgy látszik,ez téged nem érdekel...
Most megint Ica néni:
-Talán gondolkodnod kellett volna,mielőtt kimondod...
Állok a falnak dőlve,Erika néni egész közel hozzám:
-Azt gondolod,hogy nekem nincsenek érzéseim,hogy csak neked fájhatnak a dolgok.De mind ezt gondoljátok...
Másik kép:-Lehet,hogy nem akartál az lenni,de sikerült...
És még mindig Erika néni.Hátrálok előtte az ajtóban,ő meg jön felém és:
-Csak magadnak csinálsz rosszat Dóri.Egyedül magadnak...

Aztán megfordultam és visszamentem az öltözőbe,ahol Fruzsina a mosdónál volt és fésülte a haját,felléptem a padra,és leültem az ablakpárkányra.És Fruzsinára néztem a tükörben.Ő nem utál.Akármit is mondok.
-Sz.rd má' le!Kit érdekel Ica néni?Erika néni úgyis jobban utál.
-Kösz.
Elfordítottam a fejem,és magamat kezdtem el bámulni a másik tükörben.Megfordult a fejemben,hogy esetleg szembe köpöm a tükör képem.De nem csináltam.Legalább a takarítónő ne utáljon meg.
-Tudod Fruzsina,meg vagyok sértve,ha Erika néni szétüvölti a fejemet,hogy milyen tapintatlan hülye vagyok.Tudod mért vagyok meg sértődve?Mert nagyon jól tudom,hogy igaza van.
Még a télen,mikor ezt megint felhozta,pont ezért rühelltem annyira,mert igazat mondott.Mert nézett a szemembe,és gyűlölködve mondta ki az igazságot.Amit már én is tudtam...Utáltam,mert addig mindig csak olyan dolgokat kent rám,amiknek tényleg nem volt alapja,csak azért mert mindig utáltuk egymást.És hát egyszerűen már mindent mondott rám,tehát elkerülhetetlen volt,hogy egyszer olyat is mondjon,ami tényleg igaz.És akkor az volt,hogy mit képzel,hogy ezt pont ő mondja,mikor legalább annyira,ha nem jobban "tapintatlan" mint én...
És lehet,hogy tényleg ugyanannyira "tapintatlan",de vajon...mit javít ez az én helyzetemen?Mit változtat azon,hogy egyszerűen nem vagyok képes gondolkozni,mielőtt kimondok valamit?Mert...mert egyszerűen ha csak egy kicsit is bele tudnék gondolni,hogy mit éreznék valaki más helyében,ha hallanám magamat...De egyszerűen nem is jut eszembe.És most állatira fejbe vágott,amikor Ica néni megismételte a hétfői mondatomat...
Mert ha Eszter ismétli,vagy mit tudom én ki,akkor sem tűnik fel semmi.De amikor Ica néni szájából hallottam,azt hittem hanyatt esem,mert TÉNYLEG NEM ÉRDEMELTE VOLNA.És én nem bántottam volna,én soha nem mondtam volna ilyet,ha...
Ha képes lennék előre gondolkozni.Csakhát olyan nehéz mindenkire figyelni és úgy megválogatni a szavaimat,hogy ne bántsak velük senkit.Olyat meg pláne ne,akit nem akarok...
Én már próbáltam ezen változtatni,de...például hétfőn meg sem fordult a fejemben,hogy ezzel bárkit is megbántok.Lehet,hogy valahol az alapjaimban vagyok elromolva,hogy ezt nem veszem észre.

Mindenesetre úgy figyelem meg,ha Erika néni megnyilvánulásait nézzük irányomba,hogy azok,akik utálnak,sokkal reálisabb képet festenek rólam,mint azok,akik szeretnek...

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat