Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/26829
|
2014-04-14
Arra gondolok, hogy milyenek is az emberek, amin szerintem túl sokat szoktam gondolkozni. És egyre rosszabb véleményekre jutok. Tulajdonképpen nem lehet két seregre osztani az embereket, jó és rossz oldalra. És nem lehet 1-10-es skálán se megmérni, hogy ki mennyire rossz vagy mennyire jó. És ez a két melléknév se megfelelő, hogy ,,jó'", ,,rossz". Mert ugyebár minden nézőpont kérdése. Mindenkinek más a jó, más a rossz. Ezért szempontokhoz kell viszonyítani, ami nem ugyanaz egyik vagy másik embernél. Nekem is vannak szempontjaim, ami alapján véleményt alkotok másokról, felnézek rájuk, vagy elítélem őket. De ez a mérce, és mások mércéje se lesz soha reális, hiszen nem ismerjük a másik ember életét, nem tudjuk, miken keresztül ment át, stb. Még ő maga se tudná teljesen reálisan megítélni magát (de ez már önismeret kérdése, és hagyjuk is).
Eléggé idealista ember vagyok, vagyis inkább annak tartom magam, szóval azt a bizonyos lécet is kissé magasabbra emelem, amivel megítélek valakit. Persze a szempontok emberenként változhatnak, mert ha valaki valamiből nem ér el egy bizonyos ,,szintet", attól még egy másik szempontból lehet, hogy sokkal magasabbat ér el, ami kiegyensúlyozza az előzőt. Példával sokkal könnyebben érthető.
Nekem valamennyire fontos, hogy egy embernek legyen esze, tudjon gondolkodni, mert nem szeretem, ha valaki sík hülye, és nem tud semmiről, nem lehet vele komoly dolgokról beszélgetni. De ha mondjuk ez az ember emellett jószívű, kedves, megértő stb, akkor nem zavar, hogyha kicsit butus, mert lehet, hogy nem is tehet róla. Ne igen, és itt jön a képbe az, hogy valaki miért olyan, amilyen, mennyire tehet róla. És ezt szinte SENKI nem veszi figyelembe, mert mindenki azonnal, hirtelen ítéli meg a másikat, és lehet, hogy maga a megítélés az helyes (pl. egy emberről megállapítja, hogy bunkó), de nem tudhatja, hogy mitől is lett az.
De. Megnézi a ruháját, megfigyeli a járását, a beszédét, és azt mondja, hogy ő már ismeri ezt az embert. Eltölt vele néhány órát, beszélgetnek, és ilyenkor már lehet, hogy már legjobb barátok, vagy örök ellenségek, vagy egyszerűen nem keltik fel egymás érdeklődését.
Szóval ez is egy olyan nem tudatos emberi viselkedés, tehát most meg kell értenünk azokat is, akik előítéletesek, hiszen ez egy emberi tulajdonság.
Most azokról írtam, akik nem tehetnek róla, hogy milyenek, vagy milyenek lettek, és rendszerint velük is előítéletesek, csak hát az a helyzet, hogy nem mindenki tartozik közéjük.
Biztos, igen szinte biztos, hogy a legtöbb bunkó, becsületlen, éréketlen (és stb, sorolhatnám, az összes nagyon rossz negatív tulajdonságot beleértve) ember valami miatt lett olyan, neveltetés, környezet, társaság, családi helyzet, vagy akármi miatt, de én soha nem fogom elfogadni ezeket a viselkedéseket, hogyha pl. valaki becsületlen, mert szerintem a becsület manapság egy fontos érték, mivel hogy rengeteg ember nem becsületes. És amikor átvágják a másikat, hazudnak, csalnak a saját érdekükben, azt nagyon el tudom ítélni. Én magam se vagyok ilyen, mert nekem van lelkiismeretem, és át tudom érezni, hogy milyen, hogyha valamiért szenvedsz, azt valaki csalással elveszi tőled, vagy visszaél a bizalmaddal.
Sajnos ezenkívül rengeteg tulajdonságot sorolhatnék még fel, ami miatt elítélem az embereket, mert Tudnának rajta változtatni! De mégsem teszik. Mert beképzeltek, tudatlanok, vagy azért beképzeltek, mert valamit tudnak, vagy a külsejükért, vagy a pénzükért, vagy akármiért. És az ilyen emberek undorítóan tudnak viselkedni. Persze gondolom őket is lehetne kezelni pszichológiailag, de minek is, szerintem ők szeretnek ilyenek lenni.
Nost hát az abbamaradt gondolatmenetet már nincs kedvem folytatni.
|
