Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/133144
|
2005. április 2.
II. János Pál Pápa
János Pál haláltusát vív... Elszomorít ez a szenvedés, az orvosok tehetetlensége. Gondolom, mindent megtesznek érte, de ilyenkor az emberek próbálnak bűnbakot keresni. De az élet rendje a születés és a halál, még akkor is ha ezt nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk elfogadni. II. János Pál egy kedves, szeretetet sugárzó idős ember, tele energiával, erővel, élni akarással és rengeteg szeretettel szívében. S talán nem is magáért a Pápáért sírunk és imádkozunk, hanem az emberért. Egy olyan idős bácsiért, aki sokat tett az emberiségért.
A Pápának elmondták, hogy mennyi ember van kint a téren és hogy nagyon sok a fiatal közöttük. Erre a Pápa ezt válaszolta:
"Kerestelek benneteket... Most eljöttetek Hozzám. Köszönöm Nektek!"
Tudjátok, ilyenkor néha kétségbe vonom Isten létezését. Ha van és ennyien hisznek benne, akkor miért a jó emberek mennek el? Miért vesz el olyan életeket, amik még meg sem születtek? Miért van annyi betegség és halál? Miért van annyi katasztrófa és háború? Miért? Miért? Miért nem tesz ellene valamit?
És látjátok egy ilyen dolognak, kell történnie ahhoz, hogy az emberek békességben együtt ott imádkozzanak, és itt nem az imádságon van a hangsúly, hanem, hogy békességben... Bőrük, nemzetiségüktől függően, és lehet előtte 1 hónappal, még ölték egymást... Lám mégis elférünk egymás mellett... Békében és szeretetben!!!!
http://www.katolikus.hu/roma/hum.html
http://www.katolikus.hu/roma/pe28.html
http://www.lmrkat.hu/folap.html
"Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet."
(Szt. Pál Korinthusiakhoz írt 1. levele, 13. fejezet)
|
