Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/133144
|
2005. június 11.
Hívott az Ádám :-) 58 percet beszéltünk... Imádom ezt a srácot!! A mi kapcsolatunk megmagyarázhatatlan, egyszerre vonzódunk egymáshoz, barátok vagyunk, illetve néha olyanok, mint a testvérek. Több mint barátság a miénk, de nem volt közöttünk sex soha sem, és nem is akartuk. Van egy aranyos barátnője, imádják egymást és annyira jó hallani, ahogy beszél a kapcsolatukról. Eszméletlen jó férfi... A szemei... Basszus, ha bele nézek végem... És a mosolya... De nagyon örülök neki, hogy egyre jobb a kapcsolatuk a lánnyal. Komolyan... Ő annyira fontos nekem, hogy egy férfi miatt sem szakítanám meg vele a kapcsolatomat és a kapcsolatát, sem tudnám szétszedni, de nem is akarom! Remélem, hogy egyszer a barátnőjét is megismerem. Ahogy Ádám sem tudja mind a mai napig, hogy mi van közöttünk (éppen tegnap beszéltük) úgy én sem. Nem tudjuk definiálni és skatulyába, sem akarjuk dugni, hogy igen, csak haver, csak barát... mert képtelenség. Nagyon kötődünk egymáshoz, annak ellenére, hogy nem találkozunk sokat, mert neki is van munkája és ott a barátnője is, és nekem is megvan az életem, de mindent megbeszélünk egymással, mindent... a sexet, a kapcsolatokat, örömöket, bánatokat stb... nagyon őszinte ez a kapcsolat. Olvasta a levelemet,amit írtam Neki, hogy baleset ért és már hívott is.
Egy párbeszéd, ami közöttünk hangzott el egy februári este MSN - en (hátha megértitek mi is ez közöttünk):
T.: Oké... Mondtam, hogy nem rám tartozik... Csak nem szeretném, ha egy sex lennék ennyi...
Á.: Rendben. Felfogtam! De már több vagy annál, elég régóta
T.: Komolyan?
Á.: Azt hittem, ez egyértelmű, nagyon jól érzem magam veled, de azt hittem, ezt tudod.
T.. Igen persze...de
Á.: ?
T.: Mi az?
[...]
T.: Oké... Igazad van! De ha olvasnád a naplómat minden értenél...
Á.: De értelek. Teljesen! Csak úgy teszek, mintha nem, mert az egyszerűbb...
T.: Aha... értem!
Á.: Teljesen biztos nem érted, mert nem annyira egyszerű...
T.: Akkor magyarázd el... bár szerintem értem mire gondoltál
Á.: Szerintem felesleges belemenni. Én inkább leegyszerűsítem a dolgokat. Jól érezzük magunkat egymással, és innentől kezdve nem érdemes jobban bonyolítani. Csak szerintem egy nő soha nem fogja ilyen egyszerűen venni a dolgokat
Á.: Most éppen úgy érzem, hogy többet mondok azzal, ha nem mondok semmit...
[...]
Á.: Éppen a naplódat olvasom...
T.: jaaaaaaaaaj...
Á.: Ezt el szeretném mondani neked:
T.: Szerintem inkább ne mondj semmit! Tudom, mit mondanál...
Á.: Nem tudod! Fogalmad sincs! Nagyon nincs... És fáj, hogy már " megszoktad ", hogy várod, hogy beszéljünk és mégsem...
T.: ?? Nem értelek.
Á.: Mit nem értesz?
T.: Az egészet
Á.: Nem is baj, ha nem érted. Nem akarom, hogy kevesebbet gondolj az érzéseimről, de azt sem, hogy többet. És elmondani sem akarom. Ennyi.
A párbeszéd elején azért írtam, hogy ne legyek egy sex, tisztázni akartam Vele, hogy ha kapcsolat lenne közöttünk szó nélkül, de így, hogy ráadásul ott a barátnője is így nem lehet sex, hiába érezzük esetleg azt, amit. De neki soha nem kellettem arra... annál több vagyok számára! Igaz az a mondás, hogy a pasik azt becsülik jobban, akit nem kapnak meg rögtön... csak 1 szavamba kerülne és lefeküdne velem, de nem... akkor lehet, elveszteném a csatát, ezt a kapcsolatot és ez ennél sokkal többet jelent nekem! Tart a harcom a vággyal...
Hm... Na igen... Ez van... Hogy tudjátok mi állt abban a naplóban, félig bemásolom (másik oldalon van):
„Kedves, Drága Á.! Tudom, hogy olvasod a naplómat (és ennek nagyon örülök, s ez a bejegyzés csak Neked s Rólad szól) ... Jól látod a dolgokat... De néha az ember talán nem meri bevallani még magának sem, hogy mit érez. De ahogy mondtam Neked az a legrosszabb, ha saját magunkkal sem vagyunk őszinték. Így be kell vallanom Neked és magamnak, hogy tényleg magányos vagyok, ezen nincs mit szépíteni s talán nem is kell. Jó volt hallani, hogy van még olyan kapcsolat, mint a tiétek is, ahol oda figyelnek a nőre és szeretik... Így van remény... Még akkor is, ha Kapitány, Kapitány, ahány dokk annyi lány?... korszakot él az ember.
Persze az ilyen férfiak vagy foglaltak 100 % - ig vagy Kapitány, Kapitány... s választhatok, vagy várok, hogy valaki 100 % - osan szeressen, vagy elmondhatom, hogy van ilyen csacsi lány...
Mára ennyi volt... Az érzéseim kicsit összekuszálódtak... Érzem, hogy...
... Ahogy előző bejegyzésem egyikében írtam, mi döntjük el, hogy melyik ösvényre lépünk... Lehet rosszra léptem... Lehet, itt csak veszíthet a szív... De ugyanakkor nyerhet is... Tehát, minden rosszban van valami jó...”
Hú... Szóval... Kész vagyok! Azt hiszem, ehhez nem kell semmit sem hozzá fűznöm!
Mindenkinek szép napot kívánok!
|
