Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/72623
|
2006-05-04
Darwin forogna a sírjában
Tegnap fogas volt ebédre, kedvenc édesvízi halam. Ma megint halat készített Karla, mégpedig lepényt, szerintem a halak királya. Tudjátok, az a tengeri herkentyű, amelyiknek egy oldalon van a két szeme. Mindenféle hal a kedvencem, minden nap háromszor ennék. Egészséges is, mert sok benne a 3-6-omega többszörösen telítetlen zsírsav, ami állítólag nagyon hasznos, csökkenti a koleszterinszintet is. Mindegy, milyen fajta, konzerv, potyka, fagyasztott, cápa- mind ajánlott. Az eszkimók fókát esznek, mert másuk nincs, se zöldség, se kenyér, mégsincs szívbajuk, érelmeszesedésük, mert a fókák meg csak halakat fognak, és sok bennük az előbb említett zsírféle. Az egészségére valamit is adó kannibál csak eszkimót fogyaszt.
Ma mégse volt akkora örömöm a halakban. Tegnap láttam egy filmet, osztrák dokumentációs, Oscar-díjra is felterjesztették, jogosan. Darwin rémálma.
A Viktória-tó a Föld harmadik legnagyobb tava, Uganda, Kenya és Tanzánia határolják. Nem túl mély, belőle ered a Nílus egyik ága. A hatvanas évek elején valahogy belekerült a nílusi sügér, nem valószínű, hogy felmászott volna a folyón, inkább valaki(k) odavitték. Ötven kilós, két méteres szörnyeteg, szája nagyobb, mint a teste, mindent felfal. Az összes őshonos halfajtát majdnem kiirtotta, az algaevőket is, azóta a víz minősége sokat romlott. De a húsa zseniális. Tanzánia egyik legfontosabb exportcikke lett, fagyasztott sügérfilé, napi 500 tonnát visznek orosz Antonov gépek Európába, Japánba, két millió ember napi adagját. Pedig az Európai Közösség nem enged sokat játszani az élelmiszer-előírásaival, mindent szabályoz. A banánnál megmondja, milyen hosszú, mekkora görbületű legyen. Erre persze a britek azt mondják, az enyém túl rövid, a franciák, az enyim meg nem elég görbe, és módosítják a szabályzatot. Hogy hol termelnek banánt a két országban? Jó kérdés, sehol, de a francia ill. brit volt gyarmatok egy része társult tagja a Közösségnek. Nos, Tanzánia brit gyarmat volt.
Mutatták a halfeldolgozó gyárat, hatalmas késekkel metszik le fehérbe karneválozott négerek a legfinomabb izmokat, a félmázsás állatból talán négy-öt kilót. Helyben beforrasztják a műanyag zacskóba, lefagyasztják és irány Európa. Itt aztán odakerül az üzletek polcaira: "Csomagolva Németországban".
A maradék helyben marad, persze hűtés nélkül azonnal megtámadják a legyek, bepetézik, de így is elfogy a "bennszülötteknél". A halászok elég egyszerű lélekvesztőkön futnak ki a nagy tóra, hálóikba gyerek "búvárok" hajtják a sügéreket. Persze a krokodilokat is érdekli a folyamat, gyakori a lábvesztett gyerek.
A halászok sokadik generációja dolgozik már a tó partján, az átlagos életkor 30-40 év, az AIDS a fő halálok. Az utánpótlás többszáz kilométerre levő falvakból érkezik, persze, nehéz család nélkül, a prostituáltak is jól keresnek. Néhány év alatt a férfi aztán elpatkol az immungyengeség miatt, szegény feleség nem tehet egyebet, beáll örömlánynak. Ott, ahol van kereslet a szolgáltatásaira, azaz a Viktória-tó partján, a vírussal a vérében. Micsoda biológiai körforgás!
Az orosz-ukrán pilóták is kikapcsolódnak, aztán elviszik Nyugat-Európába a fagyasztott halat, haza meg a vírust.
Van itt Tamswegben is "Harmadik Világ-Bolt", ahol magasabbak az árak, hogy fedezze az élelmiszert, szőttest, kávét stb. termelő szegény országban a költségeket.
Ha viszont a szokott boltban vásárolt áru sokkal olcsóbb, hol szereznek extraprofitot a nagy élelmiszer-konszernek? Nem értem.
A mai lepényhal, megnéztem, az észak- kelet atlanti régióból származott. Ott csak lőnek egymásra a brit meg az izlandi halászhajók. Tiszta áru. Valahogy mégis a tegnapi film jutott az eszembe, Hogyan lehetne segíteni? Lehet-e segíteni? Ha megveszem a sügért, a kizsákmányoló rendszert támogatom. Ha nem, még több ember hal éhen a harmadik világban.
|
