Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/72623
|
Róma '007
Második napunk a Vatikáni Múzeumban kezdődik. Kilométeres sor áll már bebocsátásra várva, pedig a meghirdetett nyitási idő előtt érkeztünk. Nem baj, legalább beszélgethetünk az életről, hogy miért tülekszik valaki a többi várakozó közt előre, a hevesen várt élvezetekre való várakozást megrövidítendő. Szent Péter előtt is hasonlóan tülekednek majd talán, bebocsáttatásra várva- vagy épp ez lesz az utolsó fekete pötty életük könyvében, ami miatt eltanácsoltatnak?
A pápai állam a középkor legnagyobb mecénása volt, nem képeket rendelt, hanem művészeket támogatott, évtizedeken keresztül. Milyen lenne nyugati civilizációnk Michelangelo, Leonardo da Vinci, Raffaello művei nélkül: másolataik bejárták a világot, mindenkit megszólítanak, és még tolmács se kell értelmezésükhöz.
A folyosókon sétálva, a rengeteg ázsiai, orosz csoport között bukdácsolva nehéz elképzeni, hogy néhány évtizede csak kiváltságosok juthattak be ide. Milyen hatalmas jelentőségű döntéseket hoztak ezeken a folyosókon járva, beszélgetve, melyeknek még mindig hatása van mindennapi életünkre. A Sixtusi Kápolnában rövid pihenőt veszünk: mintha egyedül lennénk az ezernyi látogató közt, csak Michelangelo műve és a mi gondolataink.
Ha egy városban metróra szállsz, hasonló az érzés, mintha egy könyvről csak az összefoglalót olvasnád. Vatikán Múzeum -- Spanyol lépcső. Egy másik világban találod magad- feltaláltuk az időutazást! A S. Trinitá dei Monti templom renoválásával elkészültek, teljes szépségében mutatkozik a lépcsősor a ragyogó napfényben. Az egyik utcácskában választunk egy fal menti asztalt, pizzát-pasztát, pohár bort-sört rendelünk.
A Termini pályaudvar előtt felülünk a 110-es buszra, az emeletről szemlélődünk. A Piazza Navona-t leszállás után innen cserkésszük be, a kutak, a S. Agnese in Agone temploma illő kulisszát szolgáltatnak az árusoknak, festőknek, zenészeknek. A Pantheonnál megint elcsodálkozunk az ókori építőmesterség merészségén.
A busz tovább visz a Vatikán felé, a pápa menekülő-fala mellett. A kapucinusok templománál eszembe jut a csontkamra: leugrunk a buszról gyorsan. A templom melletti folyosón egy felszámolt temető csontmaradványait tárolják, művészi érzékkel összeállított képekben a különböző csontokat, lábszárt, koponyát, csigolyákat kiállítva.
Este végre megismerhetjük a római beszámolókban gyakran említett kínai vendéglőt.
|
